A Fidesz a keresztényüldöző, kommunista Kínának kitárja a kapukat

Orbán Viktor, Kína,
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (b), valamint Hszi Csin-ping kínai államfő és felesége az Egy övezet, egy út kezdeményezés második nemzetközi fórumának gálavacsorájára előtt Pekingben 2019. április 26-án.
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Miközben egy magyar kettős állampolgárt politikai okokból tartanak fogva Kínában, egy magyar politikust pedig éppen kitiltanak Kínából, addig a magyar külügyminiszter amiatt tiltakozik, hogy az EU szankciókat vezet be kínai diplomaták ellen. Mindezt úgy kritizálja Szijjártó Péter, hogy az EU részben azért határozott a szankciók mellett, mert a rokonaink, az ujgurokkal szemben követ el emberiség ellenes gaztetteket Kína. Kijelenthető az még nyugodt lelkiismerettel, hogy a magyar külügy a magyar érdekeket szolgálja Kínával szemben?

Március 22-én az EU külügyminisztereinek tanácskozásán 11 embert helyezett az emberi jogok megsértése miatt szankciós listára, köztük 4 kínai állampolgárt. Ezt a döntést Szijjártó Péter így volt képes kommentálni: „Mi a magunk részéről értelmetlen, magamutogató és káros döntésnek tartjuk különösen úgy, hogy erre a szankciós listára 4 kínai személyt is felhelyeztek. […] született egy nagy hangzavart kiváltó döntés, ami semmit nem változtat meg azokban az országokban, ahol ezek az emberek élnek, de mivel balhé van belőle, ezért a helyzet képes arra, hogy elterelje a figyelmet az elrontott vakcinabeszerzésről.” Ritkán szégyellem magam ennyire kormányom miatt, mint ezeket a szavakat hallva.

Mélyedjünk el kicsit abban, mit tartott fontosnak az EU emberi jogi szempontból az ujgurok esetében szankcionálni, amit Szijjártó nemes egyszerűséggel szájkaratézásnak minősített. Nemrég egy tanulmány került napvilágra arról, miként viszonyul az ujgurokhoz a kommunista kínai államvezetés, amelyben a következő mondat olvasható: „Hagyni kell, hogy fokozatosan megváltozzon a gondolkodásuk és a látásmódjuk, és át kell alakítani az értékrendjüket és világnézetüket a környezetváltozás és a munka segítségével.” A változást munka- és átnevelőtáborokban kívánják megvalósítani, ahol rendszeres a nők megerőszakolása is. Közvetlenül az EU döntése előtt, március 19-én az Amnesty International jelentésében arról írt, hogy a kínai vezetés erőszakkal választ szét ujgur családokat, a gyermekeket pedig árvaházakba helyezi. Az ez elleni tiltakozásra reagált a mi külügyminiszterünk azzal a cinizmussal, hogy az mit sem használ az ott élőknek. Szijjártó feltehetően tudatosan nem említette meg az ujgurokat.

Erről a cinikus diplomáciáról eszembe jutott az az erkölcsi számonkérés és mártíromság, ahogy a fideszes emlékezetpolitika 1956-ról, és az azzal kapcsolatos nyugati magatartásról szokott szót ejteni. Hallgassuk meg mit mondott 2018. október 23-án ünnepi beszédében Orbán Viktor: „Amikor majd félszáz év szovjet megszállás és kommunista elnyomás után visszaszereztük a szabadságunkat, és kifújhattuk végre tüdőnkből az elvtársi világ áporodott levegőjét, azt gondoltuk, hazatértünk. […] mi európaiak maradtunk akkor is, amikor Jaltában eladtak, és ’56-ban is, amikor cserbenhagytak bennünket.” Nem csak a rokoni kapcsolat miatt áll az ujgur-magyar párhuzam. Sőt, az ujgurok súlyosabb elnyomást szenvednek el most a kommunista Kínában, mint szenvedtünk el mi a Szovjetunió hegemóniája alatt. Évtizedek múlva – egy remélhetőleg már szabadabb világban – egy ujgur politikus okkal mondhatna el hasonló beszédet úgy, amelybe beleszövi, hogy mi, rokonaik, cserbenhagytuk őket. Annak az ujgur politikusnak, aki ezt felhánytorgatná, szemben azzal, ahogy Orbán az atlanti világot vádolja 1956-tal kapcsolatban, igaza lenne.

Miféle kettős beszéd ez? A leginkább szembeötlő kettősség a kormány propagandája és a kínai állammal kiépített kapcsolat között a kereszténység ügyében rajzolódik ki előttünk.

Kína az Open Doors, az államokat a keresztényüldözés mértéke szerint osztályozó listáján a 17. helyet foglalja el. Euroatlanti ország nem található a listán. Ezzel szemben mit hallunk naphosszat? Hogy a Nyugat keresztényellenes, aki minket kereszténységünk miatt kényszerít mártír sorsra. A kormánypárti holdudvar megmondóemberei pedig rendre hangot adnak olyan elképzeléseiknek, amely szerint a Nyugat tudatosan, de titkoltan a keresztény értékek megsemmisítésére tör. A minap ezt Jeszenszky Zsolt aggasztóan fogalmazta meg azzal kapcsolatban, hogy Nyugaton – szerinte – szándékosan nemi identitással nem rendelkező politikus imázsokat alakítanak ki szalagsoron. (Erről itt mi is írtunk.)

Ezek a feltételezések szinte kivétel nélkül az összeesküvés-elméletek és az álhírek kategóriájába tartoznak. Nem így az, amit Kína művel az ujgurokkal. Ahogy megnyomorítja életüket és értékrendjük átalakítását munkálja tagadva és titokban a kommunista Kína, az valóság, az ma is zajlik, ahogy én ezeket a sorokat egy szabad országban pötyögöm, és ahogy Ön, kedves olvasó, ezt a szoba melegében a laptopján, vagy a mobilján bárhol olvassa.

A CEU-t elüldözte a kormány, mert szerinte keresztényellenes és hagyományos értékeket megkérdőjelező agitáció zajlott a kampuszon. Amiből semmi nem volt igaz, hiszen egy világnézetileg nyitott intézmény volt, amely ezzel együtt a keresztény műveltség elmélyítésére is lehetőséget adott. Ezzel szemben a kormány büszkén fogadja azt a Fudan Egyetemet, amely a Kínai Kommunista Párt egyik utánpótlásképzője, és Kína egyértelműen politikai és gazdasági befolyásszerzésre fogja használni. Az ellentmondások sorában talán már meg sem lepődünk azon, hogy a harcos hithirdető Hetek, amely a Hit Gyülekezete hetilapja, csak az elmúlt három hónapban már 24 fizetett cikket jelentetett meg a China Media Group jóvoltából, amelyekben Kína turisztikai és állami reklámját adták közre – hívta fel a furcsa összefonódásra a figyelmet a Magyar Hang.

A Nyugat bugyraiban feltételezett háttérhatalom, vagy a régi jól bevált „tudjukkik”, nem csinálnak semmit, mert nem is léteznek, nem törnek a keresztény értékekre, nem törnek sem a magyarságra, sem a magyarság rokonaira. A kormányunk mégis ezzel a nem létező mumussal hadakozik mímelt bátorsággal, de a kereszténység és a magyarság (és rokonaink) valódi ellensége előtt tágra nyitja a kapuinkat! Mindezt pedig úgy teszi, hogy abból országunknak különösebben semmilyen haszna nem származik, ahogy azt a Direkt36 jóvoltából a napokban megjelent részletes tényfeltáró írás bizonyítja.

A Fidesz előszeretettel hazaárulózza a Momentumot, most mégis úgy áll a dolog, hogy egy kommunista diktatúra egy momentumos politikust tiltott ki területéről, miközben egy fideszes politikus ezt a kommunista diktatúrát vette védelmébe. Nem, én nem hazaárulózom le válaszul a Fideszt, csak szégyellem magam, hogy ilyen cinikus kormányunk van.