Simicska, Bige és a Fidesz morálja

Simicska, Bige és a Fidesz morálja

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Amikor napvilágra került, hogy a házi őrizetre kárhoztatott Bige László rendkívül nagy mintás közvélemény-kutatást rendelt meg, nem is reméltem, hogy életinterjút is adni fog. Arra gondoltam, hogy pár szóval intézi el a sajtót, mint az az „úriember”, akivel mostanában rendre összevetik: Simicska Lajos. De nem így történt. Bár Bige Lászlónak is volna oka bőven káromkodni, ő nem teszi meg azt a szívességet a Fidesznek, hogy bizonygathassák vélt morális felsőbbrendűségüket. Ezzel szemben nappalijába engedi a politikai aktivista felületből közszolgálati médiává alakuló Partizánt, és összetett, értelmes mondatokban nyilatkozik. Vélelmezhetően ez az interjú is inkább üzenet a hatalomnak, mint a nyilvánosság előtti főhajtás, mégis számos figyelemre méltó gondolatot rejt.

Egy egy óra hosszúságú interjú kevés ahhoz, hogy megismerjem Bige Lászlót. A megállapításaim ezért arról a képről fognak szólni, amelyet Bige László – feltehetően szánt szándékkal – megrajzolt, nem pedig a vállalkozóról magáról. Ennek a képnek azonban a számomra sok rokonszenves vonása van. Hangsúlyozom, tudatában vagyok annak, hogy a Bige László által a Partizán kameráinak felöltött szerep nem feltétlenül azonos Bige Lászlóval magával, de annak mégis örülök, hogy ezt bedobta most a közéletbe. Ez a szerep pedig a saját teljesítménye által sikeres magyar polgár szerepe.

Izgalmas az a mozzanat, amikor Bige arról beszél, hogy egyik első fontos beruházása azért hiúsult majdnem meg, mert az akkor regnáló Horn-kormány nem tudott róla magáról semmit. Erre ő, mintha a Marsról költözött volna a Kárpát-medencébe, fogta a tollat, és levelet írt a magyar miniszterelnöknek, hogy mégis miért gáncsolják el a projektjét már másodjára, ha övé a legjobb ajánlat. Erre – mint később kiderült – Horn Gyula úgy határozott, hogy adják meg már ennek a szerencsétlen vállalkozónak a lehetőséget, ha harmadjára is csakugyan az övé lesz a legjobb ajánlat. Az övé lett. A másik tanulságos kiszólás az, ahogy Soros Györgyről beszél Bige. Ikonikus alak. Bátorság kell ahhoz, különösen éppen házi őrizetben csücsülve, hogy Soros Györgyről véleményt mondjon ma valaki, pláne ha az inkább méltató. A vállalkozó legerőteljesebb gesztusának éppen ezt tartom az egész interjúból. Megüzente, hogy neki még szorongatva is van bátorsága dicsérni azt, aki a jelenlegi hatalom első számú ellensége.

Bige olyan képet mutatott be magáról, aki arra büszke, hogy a politikától függetlenül jutott fel a csúcsra. Aki bízik annyira saját képességeiben, és lelkiismerete elől sem kell menekülnie, hogy szabadnak érezhesse magát akár házi őrizetben is. Ez akkor is egy inspiráló karakter a mai magyar közéletben, ha hamis. Az érdekessége pedig abban rejlik, hogy éles kontrasztot vet a már ismert tehetős és befolyásos vállalkozóinkra. Nem véletlen, hogy három tipikus politika közeli vállalkozó mágus neve hangzik el ebben a beszélgetésben, akikkel szemben határozza meg magát Bige. Csányi, Mészáros és Simicska. Különböző mértékben, de mindhárom a politikának köszönhette sikerét, vagy ha el is indult a politikától függetlenül, mint Csányi, erőteljesen meghajtotta a gerincét annak.

Az OTP-vezér az évek folyamán az ellenségévé vált Bigének. Csányi – vélelmezhetően – a politikai kapcsolatai révén kívánja ellehetetleníteni Bigét, ezáltal magát még inkább politikai függésbe taszítva. Mészáros Lőrincet Bige egyszerűen csak sajnálja, és amilyen higgadt szűkszavúsággal a nemzet gázszerelőjéről beszélt, én is megsajnáltam. Mészáros Lőrinc szánalmassága ebben a kontrasztban élesedik ki. Ha elképzeljük őt egy olyan patinás vállalkozói klubban, ahová a tagok tényleg csak teljesítményüknek köszönhetően kerülnének be, ott vele aligha állnának szóba. Mert lehet, hogy Mészárosé a fél Balaton és az energetikai hálózatunk harmada (másokat most hely hiányában nem említve), valójában semmi sem az övé, és mai dubaji kiruccanásaival a holnapi esetleges börtönét és a közszégyent fizeti ki neki a hatalom. Amire persze Mészáros Lőrinc mondhatna nemet, de mégse ő a főbűnöse ennek a korrupt rendszernek.

Simicska Lajos és Bige László összehasonlítása a legizgalmasabb. Feltehetően Bige Lászlónak az volt a célja ezzel a videóval, hogy megüzenje a hatalomnak, hagyja békén, vagy kellemetlenségeket tud neki okozni. De ha ennél szofisztikáltabb szándéka is volt, akkor azt nevezném a Gulyás Mártonnal folytatott beszélgetés legfontosabb tanulságának, hogy milyen éles ellentétet rajzolt meg a Fideszt meghatározó és sikeressé tevő pénztárnok és saját maga között. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy milyen megvetéssel beszél arról a szerepről, amit Simicska betöltött, hanem a mondatai, az egész attitűdje ellentétesek a bukott oligarcháéval. Ez a kontraszt érdekes amiatt, mert az ellenzéki pártok rendelkezésére bocsátott, általa megrendelt közvélemény-kutatás óta rendre vele vetik össze, de érdekes amiatt is, ahogy leleplezi a Fidesz és Orbán Viktor morális züllöttségét.

Simicska Lajos igaz, hogy egy gazdag, tehát leegyszerűsítve sikeres vállalkozó lett (2015-ig nézve), de ő valójában mindvégig egy politikus volt, aki a vállalkozói szerepet öltötte magára. Az a morális mélység, ahová Bige László állítása szerint bepillantani sem akar, nem hogy oda alászállni, és ahol Simicska a tevékenységét folytatta, az a Fidesz „morálja”, ha lehet annak nevezni. Simicska becstelenségét már szárnyaszegett mértékben az ellenzék is megtapasztalhatta 2018-ban. Ez a jóval szűkösebb és távolibb tapasztalat is kínos teher, még azon polgárok számára is, akik csak szimpatizáltak az ellenzékkel. A Fidesznek viszont Simicska a pénztárosa volt évtizedekig, aki pár éves ámokfutása után is szabad elvonulást nyert volt barátaitól. Valójában azonban igazi ámokfutását nem 2015 és ’18 között végezte, amikor nem diszponálhatott állami- és közvagyonok felett, hanem előtte. Az, hogy a NER ma olyan, amilyen, valamint az országunk és a magyar gazdaság rengeteg felhalmozott erkölcsi adóssága is jelentős részben írható az ő számlájára. Elsősorban mégis annak az embernek a számlájára, aki Simicskának hatalmat adott erre, és ez Orbán Viktor.

Erre mondhatta azt eddig az egyszeri fideszes, hogy sajnos másként nem lehet politikát csinálni. Eltanulták Lukács Györgytől a szállóigévé vált mondását, hogy „keresztülhazudjuk magunkat a rosszon át a jóig”. Vagy ahogy a napokban Lánczi András Jézust meggyalázva mondta: „a fegyvertelen próféták mind elbuktak”. Bige László interjújának fényében ez az önfelmentés rendül meg. Bige ugyanis felskiccelte a magyar közélet egére azt a polgárt, aki a saját teljesítménye révén sikeres, és aki ennek köszönhetően az autonómia luxusát is élvezheti. Innentől szánnivalónak vagy megvetendőnek fest mindenki, akinek sikeressége csak mások önkényétől függ, és aki nem mer átlátható viszonyok között megmérkőzni. Ez a megformált polgári ethosz sokkal kínosabb a kormány számára, mint ezer korrupcióról árulkodó dokumentum. Leleplezi Orbán Viktor rendszerének belső bizonytalanságát, amit csak morális romlottsággal tud egyben tartani.

Lánczi Andrásnak részben igaza van. A korrupció valóban lényeget alkotó eleme az orbáni politikának. De nem az anyagi. Az erkölcsi romlottság juttatta a Fideszt oda, ahol most van, és a valódi polgári ethosszal lehet megbuktatni.