Orbán helykeresése az európai szélsőjobboldalon

Orbán helykeresése az európai szélsőjobboldalon

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Az elmúlt hetek egyik legérdekesebb kérdése, hogy a Fidesz, az Orbán Viktor nevével fémjelzett magyar kormánypárt szakítása az Európai Néppárttal milyen mértékben képes felkavarni az európai pártszövetségek állóvizét. Most, hogy Orbán európai ambícióinak az Európai Néppártból való kikerüléssel végérvényesen befellegzett, a magyar miniszterelnök a vele szimpatizáló szélsőjobboldali erőkkel próbál valamiféle összefogást gründolni. Ám a siker több okból is kétséges, ahogyan azt a múlt heti Budapesten lezajlott találkozó is megmutatta.

Április elején Budapesten találkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel lengyel kollégája, Mateusz Morawiecki, valamint Matteo Salvini, az olasz Lega vezetője. A találkozó előtt a sajtóban több helyen is azt találgatták, hogy vajon a megbeszélés elhozza-e egy új, szélsőjobboldali pártcsalád születését az európai politikában. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy nem.

Morawiecki szerint az EP működése lesz a budapesti magyar-lengyel-olasz találkozó egyik témája

Az Európai Parlament (EP) működése lesz az Orbán Viktor meghívására Budapesten rendezendő magyar-lengyel-olasz egyeztetés egyik témája - közölte kedden Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő. A lengyel miniszterelnök a keddi varsói sajtóértekezletén újságírói kérdésre válaszolva megerősítette: csütörtökön Orbán Viktor miniszterelnökkel és Matteo Salvinivel, az olasz jobboldali kormánypárt, a Liga vezetőjével találkozik Budapesten.

A Fidesz Néppártból való kiebrudalása óta folyamatosak a találgatások azt illetően, hogy a kereszténydemokrata pártból szélsőjobbra sodródott, gyűlöletkampányokkal és antiszemita kiszólásokkal operáló Fidesz vajon hol találja majd meg új szövetségeseit, esetleg végleg egyedül marad-e az európai politikai színtéren?

Első körben a legtöbben talán arra fogadtak volna, hogy a Fidesz valamelyik már jelenleg is létező, markánsan jobboldali pártcsaládhoz csatlakozik majd. Ám ahogy telik az idő, egyre inkább úgy tűnik, hogy ez nem lesz járható út Orbán pártja számára. Ugyan az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) vezető erejével, a lengyel Igazság és Szolidaritással (PiS) a Fidesz különösen jó kapcsolatokat ápol, csatlakozása valószínűleg az ECR azonnali robbanásához vezetne. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy azok a kisebb, konzervatív-liberális, piacpárti vonalat követő pártok, amelyek még a brit toryk dominálta ECR-hoz csatlakoztak, jó néven vennék a korrupciós ügyeiről híres, a pártemberek által megszállt állam hatalmát mindenre kiterjeszteni igyekvő Fidesz jelenlétét. Arról nem is beszélve, hogy az ECR legtöbb pártja (a PiS-t is beleértve) Moszkvával szemben általában kritikus hangnemet üt meg, amivel a Fidesz gyanúsan szívélyes kapcsolatai az orosz vezetéssel aligha volnának összeegyeztethetőek.

A másik út a Fidesz előtt a teljesen nyíltan szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) pártcsaládhoz való csatlakozás lenne. Itt ugyanakkor nem csak egy nagy párt mellé érkezne meg Orbán alakulata, hanem olyan szereplők mellé, mint a francia Nemzeti Gyűlés (RN), a német Alternative für Deutschland (AfD), és maga a Lega, amelyek mellett Orbán még kormányzati pozíciója dacára is csak másodhegedűs lehetne. Ez a szerep pedig aligha felelne meg Orbán saját magáról alkotott képének. Arról nem is beszélve, hogy az AfD-vel, vagy az RN-nel egy frakcióba kerülni nyílt hadüzenet volna a német és a francia vezetés felé, amelyet még talán a belpolitikailag motivált diplomáciai botrányok tömkelegét okozó Fidesz sem merne felvállalni. Kétségtelen ugyanakkor, hogy politikai irányvonalával és oroszbarátságával a Fidesz mégis ebbe a csoportba tudna a leghézagmentesebben illeszkedni.

A másik, sokak által rebesgetett lehetőség egy új pártcsalád megalapítása lenne, amelyből talán kihagyhatnák a mindenki számára kényelmetlen AfD-t és a francia szélsőjobboldalt. Ugyanakkor éppen a nemrég lezajlott Orbán-Morawiecki-Salvini-találkozó mutatja ennek nehézségét. Ami ugyanis akadályozza a Fidesz csatlakozását az ECR-hoz, vagy az ID-hez, az kicsiben ugyanúgy létezik a Fidesz, a PiS, valamint a Lega közötti kapcsolatokban.

Bár a Fidesz és a PiS rendszere között számos hasonlóságot lehet találni, amelyek jó alapot adnak a két vezetés közötti kiváló kétoldalú kapcsolatokra, egy pártcsalád sok tekintetben más logika alapján működik. A politikai kommunikáción túl pedig igen jelentősek a különbségek a két párt között. Külpolitikailag a PiS egyértelműen atlantista irányvonalat követ, amely nyilván a nyugati világgal szembeni kritikák és viták helyét is kijelöli a lengyel politikában. Bármennyire is másképpen gondolkodjanak a világról Varsóban, mint Brüsszelben, az a fajta nyílt szembefordulás és rombolás, ami Orbán európai politikáját jellemzi, Lengyelországban teljesen elképzelhetetlen volna. Orbán kritikátlan oroszbarátsága fölött Varsóban szemet hunyhatnak ugyan, de csak addig, amíg a feleket nem köti semmiféle frakciófegyelem, vagy közös szövetség. Ráadásul a PiS nem egyedüli pártként kormányoz Lengyelországban, így egy a Fidesszel közös pártcsalád létrehozása esetén koalíciós partnereinek rosszallásával, sőt, akár a kormányból való távozásával is szembe kellene néznie. A harmadik nagy akadály pedig abból következik, hogy bár a PiS világnézetével lehet egyetérteni, vagy egyet nem érteni, azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a lengyel konzervatívok pontosan azt teszik, amit mondanak. Ezzel szemben a Fidesz elitje körül folyamatosak a nem éppen a nemzeti és konzervatív értékrend megélését tanúsító botrányok: évek óta egymást érik az Orbánhoz közeli emberek közpénzen finanszírozott luxuséletmódjáról, törvények alóli kibújásáról, szexbotrányairól és egyéb viselt dolgairól szóló hírek. Ha pedig egy közös pártcsaládban közösen kellene akár pénzügyi kérdésekről dönteni, a Fidesz aligha tarthatná hosszú ideig titokban valódi természetét.

Nem sokkal egyszerűbb Orbán ügye az olasz Legával sem, amely közel sem olyan monolit egység, mint a Fidesz. És bár tény, hogy Salvini maga hasonló elveket hangoztat, mint Orbán, ez nem feltétlenül mondható el valamennyi legás vezetőről és a mögöttük álló szervezeti hálóról sem. Ráadásul a Lega jelenleg is egy olyan olasz kormánykoalíció része, amelynek egyetlen összetartó ereje az Európa-pártiság, amely egyébként számos legás vezető elképzeléseivel valóban egybe is cseng. Nem csoda, hogy nemrég olyan pletykák röppentek fel, hogy a Lega váltaná fel a Fideszt az EPP-ben.

Nem meglepő tehát, hogy az április eleji találkozó a Fidesz, a PiS és a Lega között nem sok egyebet tartogatott pár üres frázisnál Európa és a kereszténység állítólagos megvédéséről, azt pedig Salvini már a találkozó után leszögezte, hogy nem jön létre új európai pártcsoport. Úgy tűnik, hogy a Fidesz egyelőre nem jutott tovább annál, hogy Orbán két európai politikussal is megveregethette egymás vállát, majd a PiS és a Lega is maradt saját politikai alakulatában, Orbán pedig ott, ahová márciusban lavírozta magát: a politikai senkiföldjén, egyedül.

Gyöngyösi Márton jobbikos EP-képviselő írásának eredeti, angol nyelvű változatát itt olvashatja.