Némák kormánya

Orbán Viktor, Rogán Antal
Orbán Viktor és Rogán Antal
Béli Balázs

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

„Most nagyon sok kérdésre válaszoltam, remélem, hogy ez egy ideig elég lesz” – nyilatkozta egy kormánypárti politikus a sajtónak. Ez a mondat micsoda? Meddig tűrné el egy magát valamire tartó állampolgár, hogy egy megválasztott politikusa, aki őt szolgálja, ilyen választ adjon neki? Kevés ideig, vagy talán egy percet se, de mi már eltűrjük 11 éve. E politikusi mentalitás megítélésének nem szabadna kormánypárti és ellenzéki táborra osztania az állampolgárokat. Egy öntudatos fideszes polgárnak ugyanúgy ki kellene kérnie azt – sőt, neki még jobban –, hogy egy politikusa így intézze el a számadást. Ez a polgári kultúráról és önbecsülésről szól, nem pártszimpátiáról.

Arra a kérdésre, hogy ez a mondat micsoda, adható egy konkrét válasz. Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő, ismétlem kormányszóvivő, aki tehát a sajtóval való kapcsolatért is felel, nyilatkozta ezt a Telexnek, tehát a sajtónak, egy vele készített villáminterjúban. Érdemes ugyanúgy az interjú jellegét is hangsúlyozni, hiszen a villáminterjú műfajából fakadóan sejthető, milyen sok is lehetett az a kérdés, amit a kormányszóvivő mint a sajtó munkavégzésének mártírja megválaszolhatott.

De nem csak Szentkirályi Alexandra tisztelte meg ekképp munkaadóit és fizetése előteremtőit. Novák Katalin családügyi miniszter először a kérdés minősítéséhez fogott hozzá. „Amikor itt kezdődik a kormányülés, én arról beszélgessek önnel, hogy szerintem hogy dolgozik Rogán Antal miniszter úr? Nem nagyon értem, hogy most mi itt a téma. Beszélgessünk arról, hogy mit csinál Rogán Antal, vagy mi a kérdése?” Micsoda hallatlan és érthetetlen vállalkozás az a Telex részéről, hogy a tizenegyedik éve (ebből nyolcadik éve teljhatalommal) kormányzó kormány egyik legfontosabb politikusával kapcsolatban megkérdezi egyik kormánytagtársát, hogy mi a munkája. Tudniillik azt nem tudni pontosan. A kormányszóvivő sajtóval szembeni szófukarságához hasonlóan Rogán Antal is hiába foglalkozik a médiával a kormányzaton belül, nem áll vele szóba – erről az ellentétről szólt egyébként az idézett Telex videó.

Cinizmusban Varga Mihály miniszter vitte a prímet. Amennyire emberarcú, és amennyire valóban szakmai munkát végző politikusa a kormánynak a pénzügyminiszter, annyira flegmán sikerült most a Telexnek válaszolnia arra a kérdésre, hogy miért lehetetlen elérni Rogán Antalt: „Én mindig tudok vele beszélni”.

Ez ígéretes. Miért is ne segítené ki az állampolgárokat az az információ, hogy bár vele nem hajlandó szóba állni a kormány egyik legbefolyásosabb politikusa, akinek döntései meghatározzák azt a légkört, amelyben él, de egy másik kormánytagnak rendszeresen a rendelkezésére áll. Remek, nem?

Szentkirályi Alexandra egy másik megjegyzésével külön cikkben, és egy másik szerkesztett videóban is foglalkozott a Telex. A kormányszóvivő ugyanis zaklatásnak minősítette azt a módszert, ahogy a telexes Fábián Tamás kérdezni próbálja a kormánytagokat. „Önök maximálisan túl mennek azon, amik a normál újságírói keretek közé vehető, azzal a zaklatással, amire nagyon sok esetben – például ide bejőve is – kiteszik az embereket.” Az „ide” itt a Karmelita kolostort, tehát a miniszterelnök, Magyarország szolgáinak első számú szolgája irodáját jelenti. Elképesztő, nem? Az állampolgár – a sajtó képében – merészel odamenni, ahol hazája és saját sorsáról döntenek azok, akiket ezzel ő bízott meg.

A videót ugyan április 12-én tette közzé a Telex, de a sajtó hétköznapi munkavégzését zaklatásnak minősítő kormányszóvivői megjegyzés feltehetően valamivel korábbi. Korábbi tehát annál, hogy az elhíresült közmédiás riportot akarhatta volna Szentkirályi Alexandra visszhangozni, amely szerint az újságíró provokál a kérdésfelvetéssel. A magyar kormány általános hozzáállása ez a sajtóhoz. Egy zavaró tényező, aki akadályozza a kormányülésre érkező kormánytagokat a koncentrációjukban, ahogy akadályozná az orvosokat is a kórházakban munkájuk végzésében. Mindeközben Dunaszerdahelyen az orvosok kérték, hogy a „frontvonalról”, közvetlenül a COVID-osztályról kezelés közben készítsenek riportot munkájukról, hogy a polgárok értesüljenek arról, milyen veszélyes is az a kór, amivel szembeni védekezésben már kezdenek elfáradni.

A sajtót akadékoskodónak, veszélyesnek vagy egyenesen feleslegesnek minősítő kommunikáció csak narratíva a kormány részéről.

Lehet, hogy van pár naiv, demokratikus kultúrában kevéssé acélos fideszes pártszolga, aki valóban így tekint a sajtóra, a Rogán Antal által megformált kormányzati kommunikáció azonban tudatosan degradálja a sajtó intézményét.

A Süddeutsche Zeitung újságírója, Cathrin Kahlweit, aki az osztrák Franziska Tschinderle-hez hasonló tapasztalatot szerzett a magyar kormány sajtóval szembeni szívélyes bánásmódjáról, egy minapi bécsi sajtóklub beszélgetésen azt mondta, hogy „sehol másutt nincs olyan Európában, hogy egy egész armadát szabadítana a hatalom az ellenségeire” – akik közé a sajtó munkatársait is, sőt, már a külföldi újságírókat is belesorolja a magyar kormány.

Azonosíthatja Soros Györggyel vagy az ellenzékkel a mindenkori nem saját pártsajtóját a Rogán Antal-i kormányzati kommunikáció, kinevezheti új politikai ellenfelének a hatalomtól független média munkatársait, ezzel azonban nem őket, hanem azokat minősíti, akiket ők valójában képviselnek. Nem Soros Györgyöt, nem az ellenzéket, hanem az állampolgárokat, akik szolgálatára a kormány felesküdött.

Minden egyes sajtót érő kritika valójában neked szól személyesen, kedves Olvasó, csak a kormánypárt politikusaiban nincs kellő bátorság ahhoz, hogy neked is címezze. Ideje kikérnünk magunknak ezt a stílust!