A múltat végképp lezárni: szovjet katonák és magyar besúgók

Szovjet kivonulás
A szovjet kivonulás
Wikipedia

A Civil Összefogás Fórum - Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) azt javasolja, hogy legyen nemzeti ünnep, egyben munkaszüneti nap június 19-e, amely napon 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot.

Fricz Tamás politológus, a CÖF kurátora a civil szervezet keddi budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta: június 19-e jelentősége „történelmünk két fénylő napjához”, március 15-éhez és október 23-ához mérhető. Fricz szerint június 19. nem kapta meg kellő figyelmet az elmúlt 30 évben, aminek az egyik fő oka, hogy a rendszerváltás éveiben nem történt meg a világos elhatárolódás a korábbi diktatórikus rendszertől.

„Nem volt történelmi igazságtétel és lusztráció, velünk maradt a posztkommunizmus legalább 20 évig, ami árnyékot vetett 1991. június 19-ére is”

– fogalmazott.

Az utolsó szovjet katona távozása valóban történelmi jelentőségű, szerintem képezheti mérlegelés tárgyát, hogy az esemény évfordulója nemzeti ünnep legyen, bár ha valóban március 15-hez és október 23-hoz hasonlóan fénylő ez a nap, ahogyan Fricz Tamás említette, akkor elég furcsa, hogy erre éppen most ébredt rá. Akkor, amikor a Budapestre tervezett, a Kínai Kommunista Párt szellemiségét deklaráltan felvállaló egyetem ügye meglehetősen komoly hullámokat vet a közéletben és magyarázkodásra, a dolog jelentőségének az elkenésére kényszerítette a kormányt. Mindezt figyelembe véve nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy nem egy elterelő hadműveletről van szó.

Továbbá ügyelni kellene rá, hogy ha ­– adott esetben aktuális politikai érdekek mentén – túl sok nemzeti ünnepünk lesz, akkor óhatatlanul devalválódhatnak az olyan ünnepeink, mint az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc, az államalapítás és Szent István király, illetve az 1956. évi forradalom és szabadságharc emléke.

Éppen emiatt, nemzeti ünnepeink esetleges indirekt értékcsökkenése elkerülése érdekében sem gondolom, hogy nemzeti ünneppé kellene nyilvánítani az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának (amit a kormánypártok eddig tucatnyi alkalommal kaszáltak el az országgyűlésben) napját. Persze, azért bontanék egy pezsgőt, ha végre megtudhatnánk, kik és milyen alapon beszervezve tettek tönkre életeket, kik és mit jelentettek a kommunista állampárt szolgálatában a szomszédaikról, barátaikról, kollégáikról stb.

Amíg ez nem történik meg, addig a kormánypártok, illetve a hozzájuk lojális szerveztek és véleményformálók által hirdetett antikommunizmus éppen ennyire komolyan vehető.