Miss Poppy „esete” Kínával

Miss Poppy „esete” Kínával

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

A Csengetett Mylord? című sorozatban James Twelvetrees esetleges komornyikká való előléptetéséről azt mondja Miss Poppy, hogy szerinte „abszolút tökéletes” választás lenne. A lakájjal folyton incselkedő Poppynak erre úgy reagál a nagyanyja, lady Levender, hogy „Te azt hiszed, minden, ami nadrág, tökéletes”.

Egyre több fronton az rajzolódik ki, hogy a kormánynak minden, ami kínai, az tökéletes. Sőt, ezt a narratívát erősítendő, közben – ugyancsak több fronton – azt is sugallják, hogy ami nyugati, az meg inkább rossz. Úgy néz ki, mint ha lenne a romlott, omladozó, deviáns nyugat, és van a haladó, az erős, a tárt karokkal várt kelet. A Kínai Kommunista Párthoz szellemiségében deklaráltan kötődő Fudan egyetem kapcsán a közbeszéd fókuszába kerültek a magyar-kínai, kicsit tágabban értelmezve magyar-keleti kapcsolatok. A témának komoly munícióval szolgált a kormány által közölt, majd a szakértők által értelmezhetetlennek tartott vakcinahatékonysági táblázat, amely azt hivatott bemutatni, hogy a keleti oltóanyagok hatásosabbak, mint a nyugatiak. Amikor a Telex erről kérdezte a kormánytagokat,

a legmegdöbbentőbb választ Palkovics László adta, amikor arról beszélt, hogy a szakértőknek értelmezniük kéne az adatsort, nem pedig a népet riogatni.

Na most az érdekes, hogy a szakértők egyébként pontosan ezt tették: értelmezték az adatokat, és arra jutottak, hogy ez a táblázat alkalmatlan annak megállapítására, hogy melyik vakcina a hatékonyabb. Vagyis – miközben üzenik, hogy minden vakcina jó – előjött itt is az aktuális lényeg: a keleti jobb, mint a nyugati. Ez nagyjából olyan, mintha egy elrontott matekdolgozat után a diák azt mondaná a neki rossz osztályzatot adó tanárának, hogy neki az a dolga, hogy értelmezze az megoldásait, ahelyett, hogy elszomorítaná szegényt.

Hosszabb távon is nagyon szerencsétlen, hogy pillanatnyi belpolitikai érdekből, az ehhez kapcsolódó narratíva-építés céljából a kormány szisztematikusan bizalmatlanságot kelt azzal az oldallal (ha már a kelet vs nyugat felosztásnál járunk) szemben, ahova minden keleties kötődésünk, származásunk ellenére (vagy amellett) tartozunk, s ezzel együtt erősíti „a kelet a jó” képet.

Önmagában azzal a ténnyel nem lenne baj, hogy Kína beruházásokat hajt végre Magyarországon. Sőt, hagyományos kompországi státuszunkból fakadóan kifejezetten jó is lenne, gazdasági kapcsolatainkat tekintve több lábon állva a lehető legtöbbet kihozni nyugat és kelet mezsgyéjén.

A gond azzal van, hogy olyan elképesztő, 1000 milliárd forintnyi nagyságrendű kínai hitelek révén valósulnak meg nemzetgazdasági szempontból nem kifizetődő, ráadásul nemzetbiztonsági kockázatokat is rejtő beruházások, amelyek komoly eséllyel teljesen eladósíthatják az országot.

Ez a fajta, már-már a szuverenitást veszélyeztető Kína-függés túlmegy azon a határon, amelyen belül a ténylegesen kölcsönös előnyökről beszélhetnénk, mint ezeknek az üzleteknek az alapja.