Szórakoztatás, igényesség, összegzés egyben – Bemutatjuk Szabó Előd Mindenből elég című albumát

fooldal SZE Mindenbol eleg
Szabó Előd FB-oldal

Zenész pályafutásának húsz éves jubileumára jelentette meg első szólólemezét Szabó Előd 2020 ősz végén. A szászrégeni Titán zenekar vezetője, szövegíró-zeneszerző énekese tíz vadonatúj szerzeménnyel ajándékozta meg rajongóit, követőit, hallgatóit. A Mindenből elég című album megszületéséről Előd már sok mindent elmesélt előzetesen a címadó dal publikálása kapcsán vele készített tavaly augusztusi interjúban, így most „csak” az – azóta már bárki számára elérhető – anyag számonkénti bemutatása, illetve egy nagyon rövid összegzés olvasható a lenti cikkben.

 

 1. Mindenből elég
A capella kezdetű, fokozatosan felépítkező, kinyíló dal, csipegető és andalító gitárral, sejtelmes billentyűzéssel, minimális női vokálozással, hogy végül teljes terjedelmében pompázva a ’tökéletes nyitószám’ abszolút megtestesítője legyen.

 2. Aminek lennie kell
Fúvósokkal és női (szóló) énekkel, vokálokkal gazdagon megszórt, izgalmasan lüktető nóta, aminek hallgatása közben csipetnyi Charlie/Tátrai Band hangulat-érzet is bevillanhat - Hammondos alapozással, nagyon idevaló, vidáman lubickoló gitárszólóval, érdekes zongorás lezárással.

 3. Elázott város
Nyugis, összebújós, elmerengős puha dal, „párás” gitárral, szintivel, szintén Hammond hangszínű szólóval, elnyújtott refrénnel, vokálokkal, a végén pedig egy – számomra a nagy kedvenc Spandau Ballet zenei eleganciáját is kissé megidéző – fenséges szaxofon szólóval.

 4. Úgy volt szép
Szívdobbanásra komponált szám, csilingelő akusztikus és torzított villanygitárral, előrehozott női vokálokkal, himnikus, de rockba hajló refrénnel - szövegében a meghitt és fontos régvolt pillanatokat felelevenítve.

 5. Nem tévedtem el
A hetvenes/nyolcvanas évek beli klasszikus AOR muzsikát tökéletesen megidéző nóta, vastag billentyű-szőnyegen lépdelő ritmusokkal, domináns zongorajátékkal, kissé kiemelt basszusozással, kellemes női vokálokkal, karcos gitárszólóval - bő négy percben.

 6. Hófehér esték
Melankolikus, akusztikus gitárra és zongorára épülő, lassan hömpölygő, elringató dal, ami egy az egyben hozza a jólesően tompább, lenyugodott ősz végi/téli hangulatot - a barátinál is közvetlenebb, mondanivalójában elgondolkodtató, kissé keserédes megfogalmazásban.

 7. Túl késő
Összhatásában leginkább talán soft rockként aposztrofálható tétel, egy zongorára, gitárra fókuszáló darab, hangsúlyos basszusgitárral, harmonikus női vokálokkal, príma gitárszólóval, vonósokra „hangolt” lágy szintibetéttel.

 8. Ugyanaz a film
Újra visszafogott tempóban lépdelő, sokadjára is ízléses női vokálokkal kipárnázott, illetve tamokkal felerősített nóta, amiben aztán az elektromos gitáros keményre vett szóló visz el egész a katarzisig, hogy aztán – kissé megtekerve, de – visszatérve a kezdeti hangulathoz, kisimulhassanak a ráncok.

cikkbe SZE Mindenbol eleg front

 9. A magány oldalán
Ismét lazább, pihentetőbb, néha-néha jazz-be is forduló dal, hangulatos szinti-gitár összjátékkal, a refrénnél erőteljesebb, „hangosabb” női vokállal, a gitárszóló után pedig – kis mosolyt az arcra csalva – még Demjén Rózsi hangszínét, énektémáit is becsempészve.

 10. Változunk…
A drámai énekhang és zongorajáték mellett a vonós hangszínekkel megfestett atmoszférának, és a légies női vokálnak köszönhetően – a szó nagybetűs, nemes értelmében – emelkedetté váló, nagyívű, komoly, monumentális darab - rendkívül hatásos lezárása a lemeznek.

 közreműködők:
Gitár: Robert Brai
Akusztikus gitár: Ambarus Ádám, Vízi Imre
Basszusgitár: László Lehel, Balázs Norbert
Billentyűk: Sárdi Tamás
Zongora: Ördög Ödi, Sárosi Péter
Dob: Silvio Centamore
Ütőhangszer: Tisza Kálmán István
Szaxofon: Makkai István
Trombita: Puja Barni
Harsona: Dávid János
Vokál: Nagy Orsolya, Ördög Tímea
Hangmérnök, mix és master: Rozgonyi Péter (R27 Stúdió)

 

 A Mindenből elég album a zenei világát tekintve az elmúlt két évtized szakmai tapasztalatait kamatoztató, a dalok mondanivalójában pedig a személyes élményekből, átélt érzésekből (is) táplálkozó, akár összegzésként is értelmezhető szólóanyag. Értőn meghangszerelt, és professzionálisan kivitelezett – igaz az anyazenekar stílusától egy kissé a soft rock/pop-rock/hard pop irányába elmozduló –, színvonalas slágerekkel telepakolt, érett produkció.