Ötven éve képes megőrizni a függetlenségét és a népmesék iránti imádatát annak a kecskeméti családias hangulatú alkotóműhelynek, aminek olyan generációkat átívelő animációs alkotásokat köszönhetünk, mint a hungarikummá nyilvánított Magyar népmesék, a Mesék Mátyás királyról vagy a Vízipók-csodapók. Sikertörténet a Kecskemétfilm életútja, aminek a nemzetközi megbecsülését mi sem mutatja jobban, mint az itt készült produkciók három Oscar-jelölése és egy César-díja. A népmesék nagyapja, a stúdiót fél évszázada vezető Mikulás Ferenc producer múltidéző sztorizgatása közben egy igazán különleges mesét tár a szemünk elé, amit a valóság ihletett és ami kitér rá, hogy megbánta-e a Disney felvásárlási ajánlatának visszautasítását, hogy az egykori japán császár miért tartotta a Vízipókot az egyik kedvenc meséjének, az elkészült, eredetileg 1 milliárd forintos állami támogatásból megvalósuló legnagyobb projektjük, a Toldi sorozat büdzséje végül miként rövidült 800 millióra, illetve A pozsonyi csata miért káros a hazai szakma megítélésére. De szót ejtett arról is, hogy Káel Csaba, a Nemzeti Filmintézet vezetője miként reagált az animációs szakmát érintő problémákra. Interjú.
A Magyar népmeséket a világhálón 170 országban, 134 millióan látták. A legendás Vízipók-csodapókot eddig 46 ország vásárolta meg. Minek köszönhetik ezek a mesék az országokon átívelő univerzalitásukat?
Az előbbi a műfajának köszönheti. A népmese egy archetípus, ami sok nemzet történetében megtalálható, vagyis közismert mesék különböző változatokban. A Népmesék-sorozat műfajszerűségében egyszerre jelen van az állandóság és a változatosság. Az állandóságát a főcíme, a jellegzetes színe, a muzsikája, a stílusa és a narrátor, Szabó Gyula hangja adja. Ellentétben a klasszikus sorozatokkal, ahol megfigyelhető, hogy mindig ugyanazok, vagy hasonlóak a főszereplők, a változatosságot a Népmesék esetében mindig a különböző történetek biztosítják. Szerencsésen alakult egyrészt, hogy a magyar kultúrának a múltjából egy olyan töredékét emeltük ki, ami más nemzeteknél is hangsúlyos, Dél-Amerikától kezdve, a Távol-Keleten át egészen Európáig. Érdekes, hogy Indiában és a Fülöp-szigeteken nagyon népszerű a Magyar Népmesék, aminek egyébként most folyik a kínai változatának az elkészítése.
{"preview_thumbnail":"/sites/default/files/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/6htgqDQtl9U.jpg?itok=utCwJ72_","video_url":"https://www.youtube.com/watch?v=6htgqDQtl9U&ab_channel=KecskemetfilmKidsKecskemetfilmKids","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":0},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó)."]}
A Vízipók-csodapók sikerénél már más a helyzet. Itt az antropomorfizálásban megálltunk félúton. Nem azt csináltuk, mint a Disney, hogy az állatokat teljesen emberszerűvé tettük, a mi kis élőlényeink a valóságban is felismerhetőek maradtak. Például a növények megjelenését a Csapody Vera féle növényhatározó alapján igyekeztünk élethűen ábrázolni.
Ez annyira jól sikerült, hogy az előző Japán császár, aki akvarisztikával foglakozott az egyik kedvenc meséjeként hivatkozott rá.
Animációs fronton ekkora sikerekről a fent említett mesék óta nem nagyon hallani idehaza. Mi történt?
Az a helyzet, hogy a Magyar Televízió a rendszerváltás óta nem rendel hazai sorozatokat. Ennek egészen praktikus oka van: sokkal egyszerűbb, ha külföldről vásárol tartalmakat. Ez számomra is érthetetlen, ugyanis annak idején a nézettségi mutatót nagyon megemelte ezeknek a meséknek a sugárzása. De ez a mozikra is igaz volt, a Vízipókra egy év alatt 1,5 millióan ültek be, ma szenzációnak számít, ha egy filmrendező alkotása két-háromszázezres tömeget megmozgat.
Vagyis a magyarországi mesekészítés a rendszerváltás előtt jobb volt?
Én, aki nagy híve voltam a rendszerváltásnak, szégyenkezve mondom, hogy most rosszabb helyzetben van a magyar animációs szakma. A rendszerváltást megelőzően a Pannónia Filmstúdióban két-három egész estés rajzjátékfilm készült. A rendszerváltás óta összesen három. Ennek szakmai oka van: például a játékfilmes lobbi a Magyar Mozgókép Közalapítványnál kisajátította a pénzelosztás lehetőségét, majd a Vajna-korszak idején csak egész estés filmekkel foglalkoztak, miközben az animációknak a Médiatanács próbált valamennyi összeget biztosítani.
Az egész szakmára egy év alatt annyi pénz jutott, mint ami egyetlen játékfilm gyártási költségét adja. Felháborító, hogy egy olyan műfaj, ami korábban világhírű volt, ilyen hátrányos helyzetbe került.
Ezt 2020-ban Káel Csabának, a Nemzeti Filmintézet vezetőjének jelezte is. Célba ért az üzenete? Van előrelépés az ügyben?
Sajnos a helyzet azóta sem változott sokat, nyilván ehhez hosszabb idő kell. Jelenleg három egész estés film készül a Filmintézet támogatásával, de a TV-filmek és sorozatok támogatásánál minden maradt a régiben. Sőt, még talán rosszabb lett a helyzet, mint a Média Mecenatúra idején, ugyanis célszerűségből a Nemzeti Filmintézet ugyanazokat a pályázati elveket alkalmazza a rövidfilmeknél, mint az egész estéseknél. Káel Csabát nagyra becsülöm, ígért nekem sok mindent, amik talán csak az én türelmetlenségem vagy a rendszer tehetetlensége miatt nem valósultak még meg. Most várok.
De az is problémát jelent, hogy a mozgóképtörvény módosításakor írásba foglalták: a filmstúdió, mint fogalom nem létezik, vagyis mi hivatalosan nem is létezünk!
Azért bosszantó mindez, mert stúdióként olyan infrastruktúrával rendelkezünk, amivel jogosultak lehetnénk a támogatásokra. Csakhogy egy példát mondjak: a nyugati szemléletű országokban, mint Kanada, államilag fenntartott filmstúdiót üzemeltetnek, ahol játék- és animációs filmek is készülnek. Mi magunk is sok nyugati stúdióval működünk együtt, többek között Oscar-díjra nominált filmekben. Ezeket is elmondtam Káel Csabának, de a mai napig sem érkezett rá reakció.
Ha már szóba került a rendszerváltás. Akkoriban a Pannónia Stúdió leszállóágban volt, a Disney párizsi stúdiója is megkereste önöket, hogy átvennék a kecskeméti műhelyt. Miért mondtak rá nemet? Azóta sem bánták meg?
Nem bántuk meg. A kezdetektől fogva egy alkotóműhelyben gondolkodtam. Tudtam, ha eladjuk a stúdiót, akkor onnantól kezdve nem a saját filmjeinken fogunk dolgozni. Bármennyire is csábító volt az ajánlat, még akkor is, amikor háromszor szóba került a kecskeméti stúdió megszűnése, kitartottam amellett, hogy nem szabad eladni magunkat. Előre gondolkozva a filmsorozataink jogait magunknál tartottuk, amik nélkül már rég tönkrementünk volna.
A stúdióval nemrég fejezték be a 12 részes Toldi rajzfilm munkálatait. Az Arany János Emlékbizottság pályázata révén megvalósuló projekt elsődleges célja az volt, hogy közelebb hozzák az író történeteit a fiatalokhoz. Mivel lehet őket manapság a képernyő elé szegezni? A Toldiban ez miként jelenik meg?
A Toldi karriertörténet, amiben egy rossz helyzetben lévő fiatalember nagy elszántsággal nekivág a világnak, majd végül megvalósítja az álmát. Emellett Jankovics Marcell (a rendező – a szerk.) szellemességét dicséri Arany János szerepeltetése a filmben. A narráció alatt szellemalakként bukkan föl, miközben kommentálja az eseményeket. Marcell másik szempontja az volt, hogy kidomborítsa Arany humorát. Ha mindehhez hozzávesszük a valósághoz közelálló animációkat, akkor szerintem nemcsak az idősebb, de a fiatalabb nemzedék számára is érdekes lesz a rajzfilm.
A Kecskemétfilm Kft. egymilliárd forint állami támogatást nyert el a projektre. Ez a műhely eddigi legjelentősebb megbízása. Sikerült felnőni a feladathoz?
Sajnos az egymilliárd forint végül 800 millió lett. Miután kormányhatározat született az összegről, a projekt átkerült az Emberi Erőforrások Minisztériumához, ők továbbadták az MTVA-nak, akik áfa problémákra hivatkozva 200 millió forinttal szűkítették a büdzsét, de szerintem így is felnőttünk a feladathoz.
A Toldi sorozat kapcsán megjelent híreket leginkább az állami támogatás mértékére hegyezték ki. Nem félt attól, hogy esetleg a kormányhoz fogják kötni az ön, illetve a stúdió nevét? Több hátránnyal jár majd, mint előnnyel?
Egyáltalán nem, mert feltudom mutatni azokat a külföldön is elismert értékeket, melyeket a kecskeméti stúdió az 50 éve alatt már számtalanszor bizonyított. Manapság egymilliárd forint nem nagy összeg egy ilyen mértékű produkcióhoz, ha a határon túlra tekintünk, láthatjuk, hogy az ottani hasonló alkotások költségei nyolc-tízszeresei annak, amit mi elköltünk egy filmre, ennek ellenére mi mégis hozzuk ugyanazt a minőséget. Tehát nem nevezhetjük irreálisnak a maradék 800 millió forintot.
A politikai kikezdhetőség alapvetően sem érdekel, a legjobb lelkiismeretem szerint csinálom a munkámat. Azoknak az értékeknek a megőrzésére törekszem, amikbe beleszülettünk.
Hogy látja, a politika most mennyire hatja át a kultúrát, a mozgókép világát?
Igazán nem lehet tudni. Minden időszaknak vannak szerencselovagjai.
A szerencselovagok kapcsán a Magyarságkutató Intézet sokat kritizált filmje, A pozsonyi csata ugrott be, amit a tárgyi tévedései és a félresikerült animációs megvalósítása miatt többek között „történelemhamisítónak” bélyegeztek. Önnek hogy tetszett?
Valahol a nemzettudatunkat és az önbecsülésünket is befolyásolják az ilyen alkotások.
A pozsonyi csatán jól látszik, hogy hozzá nem értő emberek, számítógépes programokkal csináltak egy ügyetlen, nem megfelelő grafikai igényességű filmet. Arról nem is beszélve, hogy amire vállalkozott, vagyis, hogy megmutassa a pozsonyi csata mekkora jelentőséggel bírt, nem valósult meg.
A dramaturgia mellett a filmszakmai kulturáltságot sem hozta, így teljes kudarcként értékelném a filmet.
Történelmi filmet készítettek a kenyérmezei csatáról
Az animációs filmből egy 42 másodperces részletet mutattak be a munkacsoport Youtube-csatornáján, ahol egyébként elérhető több, hasonló alkotásuk is. 1479-ben egy minden korábbinál nagyobb török sereg dúlta Erdélyt. A Báthori István erdélyi vajda vezette magyar sereg Alkenyér mellett állta útját a zsákmánn...
Egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, hogy az 1956-os tevékenységeinek köszönheti, hogy ma rajzfilmeket készít. Ha mindaz, akkor nem úgy történik, akkor ön szerint most mivel foglalkozna? Akkor is az animációk világában köt ki?
Valahol biztosan a művészet területén. Mindig is nagyon érdekelt az irodalom, gyerekkoromban sok könyvünk volt otthon. Valószínűleg ehhez hasonló területen tevékenykednék, vagy írnék!
50 éve igazgatja a kecskeméti műhelyt. Nem fáradt még bele?
A mai napig nem! Nagyon változatos a munkám, bár kis stúdió vagyunk, ennek ellenére sok dologgal kell foglalkoznom. Ma például azzal töltöttem az időmet, hogy a Petőfi Emlékév kapcsán egy „Petőfi útján” című számítógépes játék előkészítését segítsem. Azt találtam ki, hogy mivel a költő minden versén szerepelteti hol és mikor készült, egy vetélkedő keretében a résztvevőknek a verseket a településekhez kell kapcsolniuk, így haladhatnak tovább a játékban.
Augusztus 11-15. között rendezik meg a 15. Kecskeméti Animációs Filmfesztivált, ami azért is ígérkezik különlegesnek, mert a stúdió megalapításának 50. évfordulóját ünnepli. Ennek apropóján milyen programokkal készülnek a fesztiválra?
Több mindennel készülünk. Lesz egy 10 vetítésből álló sorozat, ami a stúdióban készült filmekből szemezget, emellett megjelenik a négy kiadványunk is, amelyek bemutatják azokat a filmeket, amikhez a fél évszázad alatt közünk volt. Egy másik kiadvány bemutatja, hogy a világban eddig hány országban vetítették a filmjeinket. Ennek kapcsán megkértem a kolléganőmet, hogy vegyen egy világtérképet, amin bejelöltük azokat az országokat, ahol kecskeméti filmet még nem láttak, ugyanis egyszerűbb volt azt a nyolc országot bejelölni, ahol nem (nevet). A negyedik könyv pedig 50 olyan rendezőre fókuszál, akik a Kecskemétfilmnél filmet készítettek. Lesz még egy kiállítás is a város főterén, ami a stúdió életét veszi górcső alá.
Mi lesz a következő projektje a stúdiónak?
Most készítjük a Cigánymesék-rajzfilmsorozatot, cigány írók bevonásával. Ennek fő szándéka, hogy a társadalom nagyobb részének bemutassa: a roma társadalom és a kultúra pozitív értékeit. Készül a Toldi sorozat alapján egy egész estés mozifilm, a Városi legendák újabb 13 epizódja, a Magyar szentek vallomásai sorozatnak három epizódja van gyártásban (Szent István, Szent László, Szent Margit életét mutatják be), és még egy norvég-belga koprodukcióban készülő egész estés filmben is részt veszünk.
{"preview_thumbnail":"/sites/default/files/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/u7K5eA09JXY.jpg?itok=F3EcWV-Q","video_url":"https://www.youtube.com/watch?v=u7K5eA09JXY&ab_channel=KecskemetfilmKids","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":0},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó)."]}
Nyugodtan nevezhetjük önt, a magyar népmesék nagyapjának, mint nagyszülő melyik a kedvenc animációs filmje?
Azokat az animációs filmeket kedvelem, melyek narrátor és dialógus nélkül készültek. Ezeknél a nézőknek aktívabban kell figyelnie. Meg kell fejtenie a látottakat, hiszen nem a valóságot mutatják, elvonatkoztatnak attól. Ennek elfogadásához és megértéséhez gondolatban és érzelmek szintjén is követni kell a történetet. Nagy kedvencem a külföldi filmek közül Michaël Dudok de Wit hollandf származású rendező Apa és lánya című megható filmje, amiben egy szó sem hangzik el, de ilyen A vörös teknős alkotása is, aminek a készítésében részt vehettünk.