Csipetnyi pajzánság, felszabadult folk & roll – Klippremier a Szergya projekttől: U.H.T.

Csipetnyi pajzánság, felszabadult folk & roll – Klippremier a Szergya projekttől: U.H.T.

Bemutatjuk Szebelédi Zsolt új dalát, videóját.

A tavaly ősszel bemutatott Határtalanul után egy friss, U.H.T. című szerzeménnyel, és a hozzá készített videoklippel jelentkezett Szebelédi Zsolt, a VálaszÚt zenekar énekes/dobosa. Az ismerős (népi) dallamokat, és szöveget is tartalmazó új dal ezúttal egy többszereplős produkció, azaz zenészbarátok közreműködnek az előadásban, illetve szerepelnek a kisfilmben, aminek Alfahíres premierjének apropóján beszélgettünk Szergyával.

 

 - Kezdjük a legfontosabbal! Az új dalodban egy – Kodály Zoltán által is gyűjtött – jól ismert népdal részlete hallható. De miért lett U.H.T. a címe?

 - Azt semmiképpen nem szerettem volna, hogy Tej, túró, tejfel legyen a cím, hiszen csak a népdal szövege fix, zeneileg és szövegileg saját szerzemény született. Több ötlet felmerült – szerintem rosszabbnál rosszabbak –, majd beugrott, hogy a klipben legyen konkrétan egy tejes, túrós jelenet, és akkor valaki feldobta, hogy a tejes dobozokra, zacskókra a mai napig rá van írva ez az U.H.T. rövidítés. Úgy gondoltam, hogy ez egy jó poén, és még meg is lehet ideologizálni… Hiszen a dalban van egy kis Udvarlás, ezzel kapcsolatban, ha a pajzánságra gondolunk, egy kis Hóbort is, meg ha már zene – és ez egy jó kis bólogatás nóta –, akkor Tánc is. (nevet)

 - Te mikor találkoztál először ezzel a népdallal?

 - Nagyon régen, talán még a gimis koromban. És már akkor bennem volt, hogy ezt valamilyen formában meg lehetne csinálni. Aztán egy vidéki bálon hallottam egy népi együttestől, később persze a Muzsikástól is, akik nagy kedvenceim lettek, és most jutott el nálam odáig, hogy ezt úgy bele tudjam illeszteni a saját zenémbe, hogy ne csak egy szimpla népdal átirat legyen. Szóval, kellett hozzá jó pár év, hogy beérjen és megszülessen ebben a formában. Egyébként, ha valaki figyelmesen hallgatta az előző nótámat, a Határtalanult, abban az Adjon Isten minden jót népdal szerepelt, tehát a koncepció hasonló.

cikkbe Szergya UHT front

 - Mikor raktátok össze ezt a számot, és mi alapján választottad ki a többi közreműködőt?

 - A felvételeket áprilisban kezdtük, de maga a dal alapja már a tavalyi év végén, az idei esztendő elején szinte teljes egészében megvolt. Szeretek előre dolgozni, mert nagyon sok ötletem van. Egyébként volt egy másik ötletem is második dalnak, de aztán azt elvetettem. Készítettem egy demót, és első körben Koczák János barátomat kerestem meg, aki már az első dalban is kegyetlen módon gitározott. Igaz, ez most nem egy gitárcentrikus szerzemény, de azért itt is ki lehet szúrni, hogy nagyon szép gitározás folyik, jó ötletek vannak benne. (nevet) Aztán – mivel nagyon szerettem volna most ebbe a projektbe egy hegedűt – a barátaim ajánlása alapján felkértem Székely Veronikát, aki egy az egyben tudta hozni azt a népzenei világot, amit elképzeltem. Tehetséges és zeneileg nyitott muzsikus, akivel nagyon jó volt együtt dolgozni, pikk-pakk fel is játszotta a saját részét.

 - Gondolom, Ákos meg adott volt, hiszen vele a VálaszÚtban is együtt játszottatok…

 - Így van! Fekecs Ákos ősrégi barátom, akivel öt és fél évet húztunk le együtt a zenekarban. Ő pedig úgy jött a képbe, hogy most más soundot, és más érzéseket szerettem volna a dobjátékban, így magam helyett őt választottam. Kézenfekvő volt, hogy neki szólok, mert megbíztam benne, és tudtam, hogy profi, így ő ütötte fel ezt a dalt.

 - Te most akkor csak basszusgitároztál az ének mellett? És milyen szinten vagy jelenleg a hangszeren?

 - A Határtalanul dal megírása, feljátszása előtt kezdtem el basszusgitáron gyakorolni. Azóta az már kiderült, hogy nem leszek sosem basszusgitáros. (nevet) A saját dalaimban persze sokszor elő fogom még venni, mert tök jó kitalálni a basszus szólamokat… és fogalmazhatok úgy, hogy ebben az új dalban már bátrabban nyúltam a hangszerhez. Ráadásul most nagyon inspiráló volt, hogy Ákossal együtt dolgoztam, mert két dobos csak jó dolgokat találhat ki.

 - A tavalyi klip – János rövid szereplését kivéve – egy egyszemélyes produkció volt, most viszont „zenekari” videót publikálhatunk.

 - A hang és a kép rögzítése is Szántó Sándor barátunk stúdiójában készült, ami azért is érdekes, mert a videóban látható, hallható zenélés nem színészkedés. A klipek 99 százalékával ellentétben ez nem egy playback videó, hanem tényleg az szól, ami látható, mert az igazi feljátszások lettek rögzítve.

 - Már eleve azért (és úgy) kameráztatok a stúdióban, hogy ebből majd a későbbiekben egy klip készül?

 - Igen. Ákossal ketten voltunk a stúdióban, így a dob és a basszus egyszerre lett rögzítve, Jani és Vera pedig egyedül. Plusz utána jött ugye az ének. Ezért is van, hogy például rajtam többféle póló van a klipben, én többször is jelen voltam a felvételeknél.

 - És a konyhai jeleneteket is ott vettétek fel?

 - Nem, azt a feleségem szüleinél. Nagyon szép kis konyhájuk van, egyből kiszúrtam, hogy milyen jól mutatna a videóban. Úgyhogy megkérdeztem tőlük, hogy jöhetnénk-e oda forgatni? És ahogy látszik, nem volt ellenvetésük. Plusz kellett két-két kéz, de azt is megoldottuk - elárulom, hogy egyik sem az enyém. (nevet) Én csak az instrukciókat adtam a felvételek során. Ha lehet ilyet mondani, én voltam a rendező, de ismét rengeteg segítséget kaptam Vörös Nánditól, akivel már évek óta együtt dolgozom, és ebben a klipben a sógorom is kamerázott, amit ezúton is köszönök neki!

 

 - Az előbb felmerült a VálaszÚt neve. Még azt elmesélnéd, hogy ott most mi a helyzet?

 - Jelenleg egy nagylemezt készítünk, már feldoboltam az egész anyagot. A nyár folyamán rögzítjük a továbbiakat, és szerintem augusztus végére mindennel megleszünk, a keverést is beleértve. A Szép új világ című album tíz vadonatúj saját dalt fog tartalmazni, és a tervek szerint majd ősszel jön ki a GrundRecords gondozásában.

fotó: Vörös Nándor, Móczár László