Olyan jelölteket indítunk az előválasztáson, akik helyben már bizonyítottak és akik kellően integratívak ahhoz, hogy ne csak az elkötelezett ellenzéki szavazókat tudják megszólítani, de a bizonytalanokat is" - Jakab Péter, a Jobbik elnöke, miniszterelnök-jelöltje nyilatkozta ezt pártja jelöltjeivel kapcsolatban.
Interjúsorozatunkban bemutatjuk a Jobbik színeiben az előválasztáson induló politikusokat, és terveiket.
Csongrád-Csanád megye 2.számú választókerülete egy igazi vadregényes táj, karakteres politikusra van szükség ahhoz, hogy a tanyavilágot, homokhátságot is képviselni tudja, miközben választ adjon a Szegeden élőknek is. A Jobbik Tóth Pétert indítja az ellenzéki előválasztáson, aki nemcsak egy régivágású keresztény politikus, de egészen konkrét tervekkel is készül a kormányváltásra. Interjú.
Viszonylag ismert politikusnak számít Szeged és térségében, 2006 óta politizál – ez előny vagy hátrány lesz az elő- illetve az országgyűlési választáson?
Huszonhárom évesen, tejfölös szájú egyetemistaként csöppentem bele a politikába az akkori események hatására. Fiatalon és lelkesen azzal a történelmi ténnyel szembesültem, hogy a nemzeti öntudatunk teljes eltiprására törekszik az akkori liberális politikai elit, amit nem hagyhattam szó nélkül, így az egész Csongrád megyei és szegedi Jobbik szervezetének a felépítését vettem a vállaimra. 2006 és 2010 között sikerült egy olyan pártszervezettséget elérnünk, ami az akkori országos trendekhez illeszkedett mind nagyságában, mind képviseletében. 2010-től először a megyei önkormányzati képviselőként, majd 2014-től Szeged Megyei Jogú Város képviselőjeként aktív közéleti szerepet vállaltam, míg 2016-tól a városom és a pártom hírnevét is erősítettem az Európai Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusában, Strasbourgban. Ezek mind komoly előnyt jelentettek számunkra helyben, azonban soha nem kaptuk meg a lehetőséget, hogy Csongrád megyéből országgyűlési képviselőt adjunk.
Nyilvánvaló volt, hogy a Jobbik politikáján belül mindig is a karizmatikusabb, keresztény-konzervatív politikát képviseltem, ami sok esetben a konfrontációt is felvállalja a nemzetünk érdekében, de ez nem minden esetben jelenthetett előnyt a Jobbik vezetésének és a közösségünknek. A hibákból és a negatív tapasztalatokból tanultam és egyre érettebb politikussá váltam.
Az élethelyzetem változásával, nagycsaládos apaként azonban sok minden letisztult számomra és ma már a hazaszeretetre épülő, konszenzusra törekvő ellenzéki együttműködésben és a kormányváltás szükségességében hiszek. Összességében: igen, előnyt jelent az ismertségem és a másfél évtizedes politikai tapasztalatom, de ezt a választóknak kell majd megítélniük.
A 2018-as választáson 11 százalékot ért el a Jobbik, ma kimondható, hogy a legerősebb ellenzéki párt a térségben. Minek köszönhető az erősödés?
Szegedre és térségére jellemző, hogy a pártok támogatottsága az országos trendeket követi és kevésbé a lokális folyamatok befolyásolják azt. Valószínűleg, ha 2-3 évvel ezelőtt teszik fel ezt a kérdést, akkor a pártunk megmaradásáról kellett volna nyilatkoznom, mert kudarcok sorozata ért minket Vona Gábor távozásával. Jakab Péter elnökké választásával kimozdultunk a mélypontról és ma már az ellenzék vezető ereje lettünk országosan és helyben is. Ezt a folyamatot erősítheti tovább az ismételt politikai szerepvállalásom, mivel a legutóbbi választáson nem csupán a baloldali pártokat előztem meg a körzet vidéki részén, de a személyem támogatottsága magasabb volt a pártom listás szavazatainál.
Ezt a körzetet nem lehet megnyerni a homokhátsági lakosok bizalma nélkül és úgy gondolom, hogy ehhez én vagyok a legalkalmasabb személy.
Mivel telt az elmúlt 2-3 éve?
A 2019-es helyhatósági választáson az ellenzék nagy lehetőséget kapott azzal, hogy a főváros és a nagyvárosok jelentős része az összefogást választotta az Orbán-rezsim helyett. Ebben a folyamatban lehetőséget kaptam arra, hogy egy újfajta, önkormányzati szövetségben gondolkodhassak. Nagyon sok értékes magyar emberrel és polgármesterrel ismerkedtem meg ezen idő alatt, mivel Szeged városközi kapcsolatainak kialakításáért felelek. Számos szakpolitikai területen az önkormányzatok elkezdték összehangolni a feladataikat, hogy a hatékonyságukat és sikerességüket a kölcsönös tapasztalataik alapján növelni tudják. A legnagyobb kihívást a pandémia által okozott források elvonása eredményezte, aminek a hatásai jóval túlnyúlnak az idei éven. Az Orbán-kormány forráselvonása 13 milliárd forint kiesést okozott Szegednek és hasonló mértékű likviditás jelentkezett a megyei jogú városok zömében is. Lényegében, az ellenzéki városoknak egyetlen lehetőségük maradt: hinniük kell a kormányváltásban, hogy a következő évek költségvetési egyensúlyát fenn tudják tartani. A városközi kapcsolatok és a szövetségi politika jövője is a 2022-es választásokon fog múlni.
Mi a véleménye az előválasztásról?
Nagyon örülök, hogy végre egy az egy ellen állhat ki a Fidesz jelöltjével szemben az ellenzéki jelölt, és indulását minden ellenzéki párt támogatja majd. Annak is örülök, hogy a legalkalmasabb jelöltről maguk az emberek dönthetnek. Vannak, azonban buktatói is az előválasztási metódusnak. Sajnos, nemcsak az ellenzéki pártok végeznek közvéleménykutatásokat, hanem a jelenlegi állampárt is végez méréseket.
Meggyőződésem, hogy Kubatov Gábor boszorkány konyhájában arra is fel vannak már készülve, hogy a Fidesz jelöltjével szemben az esélytelenebb ellenzéki jelöltet „átsegítsék” az előválasztáson. Egyetlen gyógyír van erre: ha sok ellenzéki szavazó megy el az előválasztásra.
Nem bántaná a jobboldaliságát, ha úgy alakul a helyzet, hogy egy baloldali jelöltet kell támogatnia? Vagy már Ön is néppártosodott?
Ez nem a néppártosodásról vagy a jobb- és baloldali szemantikai szembenállásról, hanem a magyar emberek és családok életéről szól. Természetesen, ha azt látom, hogy az adott szociáldemokrata politikus a térségünkben élőket jobban tudja képviselni, mint én, akkor meghajlok a nép akarata előtt. Számomra a politika soha sem a személyes érdekekről, hanem az emberek valódi képviseletéről szólt.
Egyszer az egyik, szegedi nagyvállalkozó ismerősöm úgy mutatott be: „íme, az a politikus aki ennyi idő alatt sem gazdagodott meg”.
Nekem, ez nem volt kellemetlen, sőt büszkeséggel töltött el, hogy valami ismeretlen eredetű „lény” vagyok a társaságban. A pénz soha sem motivált, mivel az életem mozgató rugói az Isten, Haza és Család háromszögében helyezkedik el. Ezek is komoly tőkék, amik sohasem a materiális javakban nyilvánulnak meg. Számomra nagyobb örömet okoz az, ha a gyerekeim elsőáldozók vagy éppen kitűnő tanulók lesznek az adott évben. Ezeket a dolgokat nem lehet megvenni és nem lehet pénzzé tenni. Nekem a néppártosodás a nemzet immateriális javainak felemelését és a tisztességes munkáért járó tisztességes bérek fejlesztését jelenti. Ebben, pedig nincsen jobb- vagy baloldali alternatíva, csak a színtiszta hazaszeretet.
Milyen munkát végez B. Nagy László a térségben? A választók bánják a 2018-as döntésüket?
B. Nagy László képviselőségét kár a munkához hasonlítani. Meglátásom szerint az egyik legszürkébb szereplője az Országgyűlésnek. A választók bizalma sem a személyének, hanem a rezsim fenntartásának szólt, aminek ő csupán egy porszeme a Fidesz gépezetében. Szerintem nem ilyen képviselőről álmodtak azok sem, akik rá szavaztak. A térségünknek számos kihívása van a XXI. században, amire válaszolnunk kell, de erre nem a jelenlegi vagy más fideszes képviselő lesz a megoldás.
És mire lenne szüksége ehelyett a térségnek?
Szeged és a homokhátsági települések érdekeit olyan emberre kell bízni, aki minden külső befolyás nélkül meg tudja védeni az értékeinket és az életünket a Nemzet Templomában. Több évtizednyi lemaradásunk van a szociális ellátó rendszerünk bővítésével és az infláció mértékét meghaladó nyugdíjemeléssel kapcsolatban. A nemzetgazdaságunk fokmérője az is, hogy a fizetések és a nyugdíjak vásárló erejét meg tudjuk-e tartani vagy a folyamatos elvándorlás szegény területévé válunk-e. A gazdaságunk alapja viszont az egyetemeink és a köznevelési intézményeink visszaállításától függ. Ha alapítványokba és a fideszes tőkésosztálynál hagyjuk a gyermekeink képzését, akkor nem csupán elvándorlás, hanem menekülés lesz a térségünkből is. A kutatás és fejlesztés mellett szükség van a hagyományos ipari fejlesztésekre az autóipari, élelmiszer- és konzervipari és gyógyszeripari cégek betelepülésével.
Infrastrukturális fejlesztésünkben megkerülhetetlen lesz a jövőben a Déli Tisza Híd, a Szeged-Szabadka és Szeged-Temesvár vasútvonal fejlesztése is. Régi tervem a peri-urbán térségek fejlesztése a városon belüli népmozgás miatt, de a kiskertes övezetek „zöld mezős” infrastrukturális fejlesztései mellett kiemelkedő tervem Sziksósfürdő fejlesztése a „retro hangulat” megtartásával, valamint a gyálai Holt-Tisza környezetvédelmi rehabalitációja. Az Új Duna-Tisza csatorna megépítése elkerülhetetlen a Homokhátságon, mivel hivatalosan is félsivatagos területté lett minősítve. A békénk és nyugalmunk megőrzése érdekében szükséges a helyi munkaerőből álló Határőrség visszaállítása a déli határszakaszunkon. A XIX. században Újszegedtől Öttömösig az itt élő családok összefogásával megváltoztathatjuk a sorsunkat és kiszabadulhatunk a narancs bárók és oligarchák fogságából. A felszabadulás és a szabadság reményét akarom elhozni mindannyiunknak.
Miért érzi alkalmasnak magát a térség képviseletére?
Mindenkinél van alkalmasabb vagy alkalmatlanabb jelölt. Számomra nem az a kérdés, hogy alkalmas vagyok-e a feladatra, hanem az, hogy beteljesítem az itt élők küldetését. Minden olyan ember előtt nyitva lesz az ajtóm, akinek problémái vagy nehézségei vannak, de zárva lesz azok előtt, akik a hazánk kifosztásán akarnak „ügyeskedni”. Azt szeretném elérni a képviselővé választásommal, hogy ezt egy valódi nemzeti missziónak tekintse mindenki. Nem ehhez szoktunk az elmúlt 30 évben, de ideje lenne változtatni a közgondolkodásunkon. Az elszámoltatás sem politikai termék számomra, hanem valódi cél a XXI. századi Magyarország megteremtése érdekében. Fizessenek meg a tolvajok és végre éljenek jól a magyarok!