„Az Orbán-kormányt csak a legszélesebb körű összefogással lehet legyőzni. Nem elég az ellenzéki pártok összefogása, többre van szükség: az emberek összefogására!” - Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje így jelentette be, hogy a Jobbik nemcsak pártpolitikusokban gondolkodik, hanem a kormányváltás érdekében civil jelölteket is támogatnak az ellenzéki előválasztáson.
Interjúsorozatunkban bemutatjuk a Jobbik által támogatott civil jelölteket, és terveiket.
Baranya megye 4-es számú választókerületében a Jobbik Alpár Györgyöt támogatja az előválasztáson. A párt döntése könnyen érthető, a rendkívül nehéz helyzetben lévő térséget csak egy helyben hiteles, beágyazott, az itt élők problémáit jól ismerő politikus képviselheti. Drávaszerdahely független polgármestere ilyen jelölt. Interjú.
Miért vegyenek részt minél többen az ellenzéki előválasztáson?
Szögezzük le, hogy az előválasztásokkal kapcsolatban csakis az lehet a legfontosabb üzenet, hogy részt kell venni rajta! Előválasztás nélkül nincs kormányváltás. A jelenlegi kormányzat érzi, tudja, hogy egyre kevésbé bírja a megnyomorított magyar emberek támogatását. Minden megmaradt erejével azon van, hogy ahogyan az elmúlt évtized során is tette, megossza az embereket. A 2018-as választás már bebizonyította, a politikai szereplők megosztásával az embereket is meg lehet osztani.
A megosztottság fenntartása révén pedig a kormánypárti képviselők hátra dőlhetnek, és nyugodtan elfogyaszthatják a kávéjukat. Ők nyernek, az ország, a magyar emberek veszítenek.
Az előválasztás célja a legjobb, legesélyesebb jelölt kiválasztása, aki a választópolgárok többségének támogatásával legyőzheti a kormánypárti jelöltet. Csak ez az egy, a rendszerváltáshoz vezető út létezik, mert itt már nem egyszerűen kormányváltásról szól a választási részvétel. Itt egy rendszerhibát kell kiküszöbölni, egy hibás rendszert kell megjavítani.
Régóta polgármester, méghozzá függetlenként, most miért döntött mégis úgy, hogy belevág a nagypolitikába?
15 éve vagyok polgármester, 15 éve vezetem Drávaszerdahely települést, dolgozom együtt egy közösséggel. Másfél évtizednyi tapasztalatom azt mutatja, hogy az emberekért dolgozni csak az emberek között élve, velük együtt lehet. Meg kell hallani a hangjukat, hogy megismerjük a problémáikat. El kell menni hozzájuk, hogy megtapasztaljuk a nehézségeiket. A térség országgyűlési képviselői rendre a térségen kívülről érkeztek ide, többnyire Pécsről helyezték ki őket pártkatonaként. Sem helyismerettel, sem mély elkötelezettséggel nem rendelkeztek a térség iránt. Megbízatásuk ezért jobbára nem hivatást, elkötelezettséget jelentett, pusztán egy négy évre előirányzott állást. Jómagam már 2018-ban is azt az elvet vallottam, hogy a helyiek érdekeit csak helyben élő hiteles emberek képviselhetik megfelelően. Független jelöltként nyilvántartásba is vetettem magam az országgyűlési választások során, bízva abban, hogy a pártok felismerik a civil kurázsi erejét, belátják, hogy a kormánypártot csak összefogással lehet legyőzni. Akkor ez nem valósult meg. Emiatt vissza is léptem a választástól, nem kívántam egy kerékkötője lenni semminek, még akkor sem, ha pontosan borítékolható volt térségünkben is az ellenzék választási veresége.
Ezért különösen fontos most, hogy az ellenzéki pártok végre felismerték az együttműködés szükségességét. Ez az összefogás, melynek a Jobbik a motorja, az egyedüli útja a változásnak.
Nem tart attól, hogy ezzel a kormánypropaganda célkeresztjébe kerül?
Sajnos mára már a politika sajátosságává vált a politikai ellenfelek lejáratása. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen módon engem is meg fognak találni. De egyrészt nincs takargatnivalóm, másrészt viszont meggyőződésem, hogy a magyar emberek már átlátnak a szitán. A valódi cselekvés, problémamegoldás hiányát már nem lehet eltakarni a migránsokkal, Soros Györggyel vagy Gyurcsánnyal.
Befogadni is nehéz, de Baranya 4-hez több mint százhetven település tartozik, olyan nehéz sorsú térségekkel, mint például az Ormánság.
A választókerülete a politika igazi mostohagyereke. Ékes bizonyítéka a kormánypárt valódi arcának, szándékának, tükre mindannak, amit ők valójában képviselnek, a hatalom mindenáron való megtartani akarását. A választókerületi rendszer megváltoztatása semmi más célt nem szolgált, mint maximalizálni a megnyerhető választókerületek számát. Minden baranyai kerületről levágták a számukra felesleges sallangot, főként a már 30 éve magukra hagyott kistelepüléseket, aztán mint maradékot, belehajították egy választókerületbe. Igy jött lére a baranyai 4. körzet 174 településsel.
Mi vagyunk a sallang, mi vagyunk legproblémásabbak, mi vagyunk azok, akikre a kormánypártnak nincs szüksége a választási győzelemhez.
Mi, az Ormánság, a Szigetvidék és a Hegyhát települései vagyunk a bizonyíték arra, milyen az, amikor a politika elfelejti azt, miért is van, mi a feladata. Az állam feladata az, hogy megszervezze az ország életét, biztosítsa a működését. Teszi ezt a mi felhatalmazásunkból, a mi anyagi eszközeinkkel. Joggal várhatjuk mi vidékek azt el tőle, hogy a források újraelosztása során kiemelt figyelemmel legyen a leszakadó térségekre. Nos, ezzel, mint oly sok mindennel, a politika adósa maradt térségünknek.
Hogyan lehet kiegyenlíteni ezt az adósságot?
A legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy hitet adjak az itt élőknek. Azoknak, akik megcsömörlöttek, hitehagyottá, beletőrödővé váltak a magukra hagyottság, az átvertség következtében. Hitet kell az embereknek adni, hogy érdemes lehet itt maradni, megpróbálni itt boldogulni. Az elvándorlás komoly problémája a térségnek. Természetesen ezzel párhuzamosan a munkanélküliség is kiemelkedően magas. E két mutató kéz a kézben jár. Erre sem adott választ a politika. Mint ahogyan arra sem, hogy egy leszakadóban levő térséget sújtó folyamatot nem lehet megállítani infrastrukturális fejlesztések nélkül. A közutak állapota, a közlekedési lehetőségek gyérülése, a zsáktelepülések elérhetetlensége, mind-mind a munkanélküliség növekedését gerjesztő folyamatok. A polgármestereket, helyi véleményformálókat be kell vonni a térség felemelésének munkájába.
Mert ez egy rettenetesen nehéz, és nagy munka lesz, amiben mindenkire számítok. Nem működhet tovább az, hogy az országgyűlési képviselőt néhány évente látják csak, hogy a döntések nem a helyi igények, elképzelések alapján születnek.
Ezen fogok változtatni.
És így érte el a térségüket a koronavírus-járvány. Hogy élték meg a pandémiát?
A térség régi problémája az egészségügyi ellátórendszer elérhetősége. A kistelepülések sokasága, azok periférikus elhelyezkedése nagyban csökkenti az itt élők esélyét az egészségügyi szolgáltatások biztonságos elérésére. Gondoljunk csak arra, vajon biztosítható-e negyedórán belül egy mentőautó általi életmentő ellátás. Vagy normális dolog-e az, hogy egy szakrendelésre való eljutás egy egész napot igénybe vesz az itt élőktől.
A vállalkozások támogatása is fontos kérdés, hiszen nem az önkormányzatok dolga az, hogy munkát biztosítson az embereknek. Ez a vállalkozások feladata volna. Mégis a térségben javarészt az önkormányzatok a legnagyobb munkáltatók a közfoglalkoztatás által. Egy egészséges gazdaság nem így működik. Ez egy torz rendszer, ami nem előremutató, hanem az egészségtelen működést konzerválja, ráadásul megalázó módon. A foglalkoztatás kérdése sem sikersztori térségünkben. Ideje ezt is alapjaiban felülvizsgálni.
Fontos kérdés az önkormányzatiság helyzete, hiszen az Orbán-kormány a járványos időszakot használta fel arra, hogy szűkítse a települések mozgásterét.
Az önkormányzatok alapvetően a létfenntartásukért küzdenek. Miközben a cél a vidék népességmegtartó erejének növelése volna, az önkormányzatokat megfosztják minden mozgásterüktől, ami ezirányba hathatna. Az intézményrendszer megcsorbítása után már a saját bevételeiktől is egyre inkább elesnek. Se pénz, se posztó. Csak a feladatok. Minden az önkormányzati autonómia felszámolása, a központosítás irányába mutat. Persze érthető ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a településeken, különösen a kistelepüléseken a polgármester a legfőbb véleményformáló. Ha a polgármester elégedetlen, a település lakosai is azok. Ez pedig kockázati tényező a kormány számára.
A '22-es kormányváltás után min kell a leggyorsabban változtatni?
Aki az emberek között jár, márpedig én közöttük élek, az tudja, mára a magyar emberek többsége elszegényedett. Miközben emberek milliói filléres gondokkal küzdenek nap mint nap, addig ugyanők azt látják, hogy a politikusok, hirtelen sikeressé vált vállalkozók naponta keresnek annyi pénzt, amennyit ők esetenként tíz év alatt sem tudnak megkeresni. Nem kell ehhez közgazdásznak lenni, józan paraszti ésszel is belátható, hogy valami itt nagyon félrement.
A vidéki, nyomorgó embereknek ez csípi a szemét. Bármerre járok, mindenhol az elszámoltatás kérdése kerül szóba.
És valóban. A magyar társadalom igazságot követel. Ez a kérdéskör lesz a kormányváltó erők legnagyobb próbatétele. És ez az alapja az emberek politikába vetett hitének visszaszerzésének is.
Ön hogy venne részt ebben a folyamatban?
A magam részéről pedig alapvetően az a képviselő leszek, aki az Országgyűlésben nem a saját hangját, hanem a térségben élők hangját hallatja, aki nem dumál, hanem csinálja, teszi a dolgát. Mi vidékiek ilyenek vagyunk. Másrészről pedig, amennyiben az önkormányzati tapasztalataimra szüksége lesz a kormányváltó erőknek, úgy szívesen veszek részt az önkormányzatokkal, vidékfejlesztéssel kapcsolatos feladatokban is.