Preininger Rozália: „Meggyőződésem, hogy álom nélkül nincs valóság”

Preininger Rozália: „Meggyőződésem, hogy álom nélkül nincs valóság”

„Az Orbán-kormányt csak a legszélesebb körű összefogással lehet legyőzni. Nem elég az ellenzéki pártok összefogása, többre van szükség: az emberek összefogására!” - Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje így jelentette be, hogy a Jobbik nemcsak pártpolitikusokban gondolkodik, hanem a kormányváltás érdekében civil jelölteket is támogatnak az ellenzéki előválasztáson.

Interjúsorozatunkban bemutatjuk a Jobbik által támogatott civil jelölteket, és terveiket.

A kormány a koronavírus-járvány okozta válság alatt is bizonyította, hogy nem a jó gazda gondosságával költi el az adófizetők pénzét, miközben számos olyan terület hiányolja a támogatásokat, melyek fejlesztésével meg lehetne akadályozni, hogy a magyar fiatalok külföldre költözzenek, az idős emberek pedig elmagányosodjanak – vallja Preininger Rozália, aki civilként a Jobbik támogatásával indul Bács-Kiskun megye 6-os számú választókerületében az ellenzéki előválasztáson. Interjú.

 

Most először lesz nagyszabású előválasztás az országban, Ön szerint miért kell ezen részt venniük az embereknek, mivel érvelne nekik?

Tizenegy év kormányzás után tisztán lehet látni, hogy ez a kormány nem az emberek megmaradását, tisztességes jólétét és bérezését célozta meg. Tragikus mértékben ürül ki a vidék, szakadnak szét családok, majd ellátás, segítség nélkül marad sok munkaképtelen idős ember. Így lesznek könnyes szemű Skype nagymamák, gyökereiktől elszakított fiatalok, és a tágasabb család fogalmát nem ismerő gyerekek.

Ezért szükséges a váltás, egy új célkitűzés: az emberek megmaradásának a lehetősége a szülőföldjükön. Az legyen végre a fontos, aki a kezével, vagy eszével megteremti ennek az országnak a javait, és nem az ügyeskedők. A tisztesség, az emberség, az igazi szakértelem, a munka kellőképpen legyen jutalmazva, azaz tisztességes munkáért, tisztességes bért kapjanak.

A “kincses Bácska” kincseit a lakosság élvezze, és ne kényszerüljön senki idegen földre emigrálni a mindennapi kenyérért.

Munkahelyek teremtésére vannak ötletek, de ahhoz szükséges úgy az EU-s pályázati pénz, mind a kormány akarata és tisztességes munkája is. Az előválasztás a demokrácia jegyében lehetőséget ad a lakosságnak, hogy az ellenzéki jelöltek közül választhassa ki azt, akit legalkalmasabbnak tart a feladat ellátására.

 

Miért döntött úgy, hogy civilként méretteti meg magát az előválasztáson?

A pártfüggetlenség szabadabbá tesz, segít, hogy arra tudjam szánni a munkámat, amire szeretném: az embertársaim jobblétére, egy élhetőbb ország megteremtésére, pártfegyelem nélkül.

Ebben az országban sajnos eltorzultak bizonyos fogalmak, ezért az emberek nem hisznek már a politikában. Szinte szokássá vált, hogy a kampányígéretek nem köteleznek, sok esetben csak a párthűség számít. Van az a fajta, már “székben ülő” politikus, aki a hatalmát érzi, a munka és erkölcs kötelességét viszont már nem.

Úgy gondolom, vissza kell adni az emberek hitét embertársaikban, és ezt csak tisztességes, becsületes példamutatással lehet elérni.

 

Nem tart a támadásoktól?

Azoktól egyáltalán nem félek. Már bevett szokás egymást lejáratni egyre becstelenebb módszerekkel, és ha nincs mibe belekötni, akkor kitalálnak valami “jól eladható” dolgot az embereknek. Természetesen nincs olyan ember, aki életében ne követett volna el hibákat. Csak a hibák minősége, és mértéke a különbség.

Hogyan mutatná be a választókerületét?

Amint előzőleg említettem, Bácska természeti képe nincs összhangban az emberek életminőségével. Csodálatos, jól termő földek, erdők vannak itt, a Duna, a nemzeti sokszínűség mind mérhetetlen kincs, ami biztosítani tudná a lakosság minőségi életmódját, ha jól gazdálkodnánk velük.

Ehelyett mit látunk? Kivándorlók, lézengő fiatalok, elkeseredett, gyűlölködő emberek, nem megfelelő egészségügy, minőségében romló tanügy, rossz életminőség, az országhatár közelsége által segített bűnözés.

 

Mit tart a legfontosabb feladatának, kihívásának?

Mondják, hogy én egy álmodozó vagyok, de meggyőződésem, hogy álom nélkül nincs valóság. Én hiszek az emberségben, tisztességben, a szeretet erejében, az összefogásban. Ezért kell infrastruktúra, munkahely, tisztességes munkavégzés, a mai világnak megfelelő tanügy és az egyre öregedő társadalomnak megfelelő egészségügyi és szociális ellátás.

A legnagyobb kihívás, hogy másokkal is észrevetessem, hogy e világ legnagyobb kincse az ember, az emberi élet, és azért érdemes küzdeni, hogy ne kínlódásban, hanem megérdemelt jólétben élje le az életét mindenki, valamint, hogy mi magyarok semmivel sem vagyunk értéktelenebbek mint egy német vagy egy svájci, csak jó vezetőket kell tudnunk megválasztani.

 

Mondjuk olyanokat, akik egy járvány alatt valódi segítséget nyújtanak a leálló ágazatok munkavállalóinak, és nem az önkormányzatok terheit növeli? Ön hogy látta a járványkezelést?

Országosan, központilag annyira zavarosan volt leszervezve a védekezés, hogy az ember már azt sem tudta, figyelje-e az ezzel kapcsolatos központi híreket, vagy sem. Természetesen láttuk, hogy sokszor nem tűnt összhangban lévőnek a kapott információ a körülöttünk lévő valósággal. Amit a kormány tett ezzel kapcsolatosan gazdaságilag, gondolok itt a túl sok, feleslegesen beszerzett lélegeztetőgépre vagy éppen a drága és talán hatástalan kínai vakcinára, az nem a jó gazda gondosságra vall.

A mi önkormányzatunk a vállalkozókkal és a lakossággal karöltve összefogott, és a lehetőségekhez képest nagyon hatékonyan segítette a helyzet féken tartását.

Az egészségügyi helyzetre én azt mondanám, hogy igaz, hogy van szép új kórházunk Baján és sok szép orvosi rendelőnk is a környéken, de az ellátás minősége sajnos nem felel meg a követelményeknek. Kevés nővér, kevés orvos van, miközben számos települést kell ellátnia egy háziorvosnak, de fogorvosból is több kellene – ez mind-mind az ellátás minőségét rontja, a túlterhelés ráadásul az egészségügyi dolgozók egészségügyi állapotát rontja.

A vállalkozások támogatása is katasztrofális.

Én főleg a mezőgazdaságból tudok példákat mondani. Igaz, hogy a profitorientált világban a nagyterületek azok, amik a nagyobb hasznot termelik, de miért vezeti a kormány a kis földparcellával rendelkezőket a csőd fele? Miért nem segít az új, kézi igényű ágazatok fejlesztésében, ami tisztességes, normális fizetés mellett megélhetést biztosítana sokaknak? Miért nem segít a kormány a falusi turizmus kiépítésében, ami a szolgáltató ágazattal együtt további munkahelyeket teremtene?

Az önkormányzatoktól több formában, ravaszságokkal, vagy pofátlan egyenességgel vontak el összegeket, ezt csőd szélére kényszerítésnek, megszűnésre kényszerítésnek nevezném.

A korrupcióval ellátott, “ügyeskedő”, diktatórikus eljárásoknak szerintem Európában nincs helyük.

 

Ha ilyen állapotok uralkodnak, Ön szerint mivel kellene kezdenie munkáját a nemzeti egységkormánynak?

Természetesen az illegitim “alaptörvénynek” nevezett valami helyett szakmai alapokra helyezve újra kell építeni az összes tönkretett politikai, gazdasági és kulturális területet.

Alapvetően békességre és egyetértésre vágyunk sokan. Én is ezt szeretném, nemcsak egymás közt, de a szomszédokkal és Európa más országaival is. Ezt létfontosságúnak tartom, és azt hiszem, hozzá tudnék én is tenni valamit.