(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Viszonylag ritkán, átlagosan hetente két napot járok városban. Így nagyjából van rá öt napom minden héten, hogy ne találkozzak, így akár el is felejtsem a létezését a kormány emodzsikkal felturbózott Nemzeti Konzultáció-kampányának. Amikor viszont meglátok egy ilyen hirdetést a városban, az utcán, talán hülyének néznek, de nem bírok nem felröhögni. Különösen igaz ez a „Dühíti Önt Brüsszel?” változat a dühös, káromkodós emodzsival.
Nem, egyáltalán nem dühít Brüsszel. Sőt, kifejezetten szeretem Brüsszelt, többször, nyugodtan mondhatom, sokszor jártam Brüsszelben, és annyira nem dühít, hogy mindjárt nézek is repülőjegyet, hogy pár napra kimenjek a belga fővárosba nem dühöngeni, ellenben jól érezni magamat.
Nyilván tudom, hogy a kormány hogy érti Brüsszelt, hogyan szeretné, hogy gondoljunk Brüsszelre, hiszen a permanens háborúskodásának, mint a szavazótábort összetartó kommunikációs eszköznek fontos szereplője az Európai Unió intézményrendszerének központja. Tisztában vagyok vele, hogy a Fidesz stratégiája szerint bonyolításnak itt nincs helye, van a gonosz Brüsszel, aki ellen (is) harcolunk mi, a jók, de mindezt napjaink kommunikációjának legegyszerűbb formájával, emodzsival párosítani már olyan tragikomikusan primitív szint, amit nem tudom, lehet-e fokozni még lefelé.
Kicsit provokatív módon persze én is direkt kevertem össze Brüsszelt, az Unió központját, és Brüsszelt, Belgium fővárosát, de ugyanezt a megtette például a közmédia is, amikor a Híradónak úgy sikerült hüledező anyagot csinálni a belgiumi járványhelyzetről (igen, amelyiknek ugye Brüsszel a fővárosa), hogy közben Magyarország sokkal rosszabb adatokat produkált ugyanekkor.
Ja, a Nemzeti Konzultációt nem töltöttem ki, de itt jelzem, hogy roppant meglepő módon arcom, mint egy mosolygós emodzsi, amikor arra a kérdésre mondok igent, hogy emelném-e a minimálbért. Ugyanitt javaslom a következő konzultációra kérdésnek: „Ön mi lenne inkább: egészséges és gazdag, vagy beteg és szegény?”