Sajnos nem ritka eset, hogy a mentális betegségben szenvedő személy nincs igazán tudatában saját betegségének. Ez azonban gyakran azt eredményezi, hogy nem vesz részt a számára egyébként nagyon is szükséges kezeléseken sem.
Még ha ő maga kevéssé is érzi úgy - egyes betegségek esetében ez nagyon is jellemző -, hogy szenvedést okoz számára a helyzet, a családtagjai és szerettei akkor is nehezen birkóznak meg a betegség okozta nehéz szituációkkal.
Milyen okai lehetnek a kezelés elutasításának?
A kezelés elutasításának sokféle oka lehet. Egyrészt sokan kerülünk olyan helyzetbe, amikor átéljük, hogy könnyebb nem tudomást venni valamiről, mintha az nem is létezne. Ez a jól ismert struccpolitika, amikor szembenézés helyett inkább azt választjuk, hogy az adott dolog egyszerűen nincs is. Ugyanez természetesen a betegekre is igaz, sőt, hatványozottabban. Egyes személyiségzavarok esetén egyenesen olyan reménytelenség érzés kapcsolódik a betegséggel való szembesüléshez, hogy szó szerint félelmetes lenne elindulni a gyógyulás, illetve a betegséggel való szembenézés útján.
Másrészt az is előfordulhat, hogy a beteg személy ugyan egyes dolgokkal tisztában van a betegségéről, de azokat teljesen másképp értelmezi. Mondjuk úgy hiszi, hogy csak a végletekig kimerült, vagy éppen idegösszeroppanást kapott.
Mit tehetünk ilyen helyzetben? Hogyan segíthetünk?
A támogató hozzáállás és a beteg álláspontjának megértése sokat segíthet. Fontos mindenekelőtt meghallgatni a beteget, lehetőleg anélkül, hogy saját meglátásaink tarkítanák a beszámolóját. Szerencsés, ha vissza tudjuk tükrözni számára, amit be tudtunk fogadni ebből. Éreztessük vele, hogy megértjük. Ez a megtapasztalt elfogadás segíthet kinyitni a kapukat, hogy megtalálhassuk azt a közös nevezőt, amellyel el lehet indulni valamerre. Ha a beteg személynek sikerül felelősséget vállalnia saját magáért, akkor jobbá válhat az állapota.
Amennyiben súlyos hallucinációk vagy önveszélyes, esetleg közveszélyes helyzet lehetősége áll fent, akkor a mentőszolgálat értesítése javasolt.
Ha bizonytalanok vagyunk a helyzet megítélésében, illetve pszichiátriai gondozásban jártas szakemberrel szeretnénk beszélni, ne halogassuk a dolgot! A betegség kezelésében pedig támogassuk továbbra is szerettünket. Beszéljük át vele a pozitív hozadékait, amelyekhez a gyógyszerszedés és a pszichoterápia kombinációja vezet, és mutassunk rá arra is, hogy annak elhagyásával mire számíthat. A kezelésre próbáljuk meg elkísérni, hogy érezhesse, hogy maximálisan mellette állunk.
Egy olyan, nagy fokú tiszteletet és bizalmat sugárzó kapcsolat, amelyet ilyenkor kialakíthatunk szerettünkkel, befolyásolni fogja, hogy hogyan és meddig jut el a betegség kezelésében és szinten tartásában. Tartsuk szem előtt, hogy a beteg személy gondolkodása különbözhet az emberekre általában jellemzőtől. Próbáljuk meg tiszteletben tartani ez, ne győzködjük az álláspontja képtelenségéről.