Identitásficam

augusztus 20.
Horváth Tamás énekel (k) a Szent Koronát ábrázoló installációban az államalapítás és az államalapító Szent István király ünnepén tartott felvonuláson a budapesti Andrássy úton 2021. augusztus 20-án.
MTI/Czeglédi Zsolt

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Mi folyik itt, Magyarországon?

– alakult kérdéssé bennem a keserű döbbenet a legendás „Mi folyik itt, Gyöngyösön?” kesergés alapján, miután lesokkolódott elmém valamelyest feldolgozta, hogy az augusztus 20-i állami ünnepség felvonulásos része nem egy lidérces álom volt, hanem a kőkemény valóság. Sok szót nem vesztegetnék rá, aki követi a híreket, néha átadja magát a közösségi médiának, találkozhatott ezzel a rettenettel, így a szegény ember C-3PO-jaként „aranyba öntött” Szent Istvánnal, a Szent Koronával, mint mobilszínpaddal, vagy éppen a festettfiúk által húzott fémturullal.

A helyzet sokkal szomorúbb annál, mint hogy ez a hagyományteremtő jelleggel megtartott felvonulás nem sikerült jól (de annyira nem, hogy még kormánypárti ismerőseimnél is látom az értetlenkedést), ugyanis ez a tragikomikus giccskavalkád tökéletesen látványos kifejeződése annak, ahogyan a bő évtizede hatalmon lévő politikai kurzus értelmezi és megjeleníti a magyar identitást. Amely nélkülözi a tartalmat, az eredetiséget, a minőséget, s nemcsak megelégszik, hanem politikai céljai számára kifejezetten kívánja is ennek a harsány felületmagyar életérzésnek az előtérbe helyezését. Azt, ami díszletül szolgál annak a narratívának az erősítésére, hogy itt egy büszke, erős nemzet áll helyt a pokol legmélyebb bugyraiban sínylődő sátáni Nyugattal szemben. Ennek sulykolására minden létező (és elég sok van nekik) csatornát felhasználnak. Szavazóik egy jelentős része pedig a kritikai, differenciáltabb gondolkodást sutba dobva kényelmesen eltengődik a készen kapott panelekkel, megelégszik az emoji-alapúvá silányított politikai szimbolikával, megerősödve abban a tévképzetben, hogy ők, a kormánypártiak a derék, jó hazafiak, mindenki más pedig Soros/Brüsszel-féle idegen hatalmakkal bratyizó kollaboráns hazaáruló. Ahogyan nyilván az is üldözendő ellenség (láttam ilyen fideszes érvelést), aki kritizálni merte az ominózus felvonulást, amivel kapcsolatban egyébként képtelenség is mást tenni, annyira mellbevágóan szörnyű volt.

Egy barátom szerint – hajlok rá, hogy igaza lehet –, ha ezt a fémturulos, aranyszentistvános, hiphopboyzos felvonulást mondjuk 1998-2002 között tartja meg valaki, az akkori, kormányon lévő Fidesz erélyesen felszólalt volna államalapító királyunk, a magyar történelem, a nemzeti identitás ilyen súlyosan gúnyos megbecstelenítése ellen. Ez rávilágít arra, milyen utat járt be a Fidesz, hiszen 2021-ben ők követték el mindezt, ráadásul nem cikizés céljából, hanem teljesen komolyan. Rávilágítva ezzel a saját komolytalanságukra, ami a nemzeti identitás azonosulási pontjainak kellő mélységét és minőségét illeti.