Fiatalok vs. Covid-19

party, buli, fesztivál, fiatalok
Pexels

2020 elején talán még kevesen sejtették, hogy milyen fordulatokat, kihívásokat, változásokat tartogat majd az év. Nem sokkal később már kezdett kirajzolódni a kép, hogy egy óriási kihívás elé néz a társadalom a pandémia révén. Márciusban pedig bekövetkezett az, amitől sokan tartottak, egy sor vállalkozás kényszerült bezárásra, és megannyi szolgáltatás állt le részlegesen, vagy teljesen a járvány megfékezése érdekében. Ezek a történések szinte az egész országot, minden társadalmi réteget érintett, köztük természetesen a fiatalokat is.

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

2020.03.13.-án az esti órákban egy olyan bejelentés érkezett aztán, amely a diákok, fiatalok életét több hónapra felborította. Ez volt a digitális munkarendre való átállás. Talán bátran ki lehet jelenteni, hogy ez mindenkit érintett. Egy olyan döntés született, amelyre még a történelem során nem volt példa, emiatt pedig talán igazán senki nem tudta hova tenni.

A hetek teltek, hónapok múltak, és lassan a mindennapok természetes részévé vált, hogy reggel 8 óra magasságában egy országnyi fiatal (már akinek volt internete, vagy megfelelő eszköze) kezdte a napját az online órákon. A kezdeti lelkesedések is - főleg az idősebb diákok körében - a tavasz beköszöntével kezdtek alább hagyni. Ugyan a napi rutin átalakult, viszont a szociális igények, vagy kulturális szükségletek aligha. Az idő múlásával egyenesarányosan nőttek ezek az igények is. Viszont itt talán sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy

Hogyan éltek meg ezt a fiatalok?

Talán sokunk nevében kijelenthetem azt, hogy a kezdetekben bizakodóak voltunk, hiszen azt reméltük, hogy a bevezetett intézkedések hamar célt érnek majd, és a mindennapjaink mihamarabb visszatérnek. Az első érzelmi sokk bekövetkezésére nem kellett sokat várni, ugyanis a szigorú intézkedések és az iskolák zárva tartása egyet jelentett a társadalom további izolációjával. Ugyan, a döntések szinte egésze érintette a fiatalokat, ám mégsem foglalkozott talán érdemben senki azzal, hogy ezekkel az intézkedésekkel egy lelki hullámvasútra ültették fel a fiatalokat. A folyamatos bizakodás, és az azt követő csalódások sorozata sokakban egy lelki válsághoz vezetett. A környezetemben én azt tapasztaltam, hogy a diákok körében ez gyakran a jegyeknél, és a szorgalomnál mutatkozott meg.

2., 3., Hullám (vasút)

A második hullám elején talán újra megfigyelhető volt az a tendencia, hogy amint a korlátozó intézkedések újra megjelentek, úgy a fiatalok egy része is újra érzelmileg egy úgynevezett hullámvasútra kerültek, ugyanis egy szabadabb nyár után újra szigorú szabályokat kellett betartani. A szórakozási lehetőségek csökkenése pedig nagyban rásegített arra, hogy a szabályokat egyre lazábban kezelték sokan. Persze ez nem általánosságban a fiatalság egészére volt jellemző. Viszont így megfogalmazódik a kérdés:

Egy ilyen lelki teherrel, hogyan vészelték át a fiatalok a hullámok okozta pszichés terhelést?

Természetesen a fiatalságnak csak egy bizonyos része volt, aki például a bevezetett rendelkezéseket nem tartotta be. Amit én is tapasztaltam, hogy a fiataloknak viszont volt egy része, aki inkább a közösségi média felé fordult, azaz több időt kezdtek el például a Facebookon, vagy Tik Tokon tölteni. Persze a közösségi média túlsúlya sem egészséges, valamint ezzel a pszichés terhelés sem redukálódott nullára, de a így a covid ideje alatt véleményem szerint teljesen másként kezdték el a fiatalok használni ezeket a felületeket.

A legjobb példa a Facebook. Amíg az ország lezárt, kinyílt egy másik. Az volt tapasztalható, hogy egyik napról a másikra hihetetlenül növekedett az egymás iránti empátia. Szerintem ez annak is volt betudható, hogy valamilyen formában mindenki félt, vagy megijedt.

  • Mikor fogjuk egymást újra látni?
  • Vajon visszakapjuk-e az életünket?

Talán sokan nem gondolták, hogy egy ilyen pandémia kell ahhoz, hogy az egymás iránti empátia növekedjen. Véleményem szerint ezzel hosszútávon - még úgy is, hogy lelkileg sokan nehezen vészelték át ezt a helyzetet - mi fiatalok csak nyertünk. Nyertünk türelmet, empátiát, és figyelmet, amely mellett talán a mai rohanó világban leginkább elrohanunk. Persze ez az idő előrehaladtával növekedett, míg voltak olyan dolgok amit például a távoktatás elején már nyertünk, ez pedig nem más mint a kohézió. Ezalatt elsőkörben azt értem, hogy az órák során egy hihetetlen segítőkészség alakult ki. Ez is egy olyan pozitív változás szerintem, amelyre szükség volt, van, és lesz. Hosszútávon ezekkel a dolgokkal azért nyert a fiatalság, mivel az elkövetkezendő években valószínűsíthetően ennek következtében egy tisztább, de ami méginkább fontosabb összetartóbb és egy talán sikeresebb társadalmat eredményezhet majd.

Sport vs E-sport, avagy a mentálhigiénia megmentői

A digitális oktatáson túl valamivel el kellett ütni a rengeteg szabadidőt. Tapasztalataim szerint a fiatalok ebben pedig két nagy csoportra osztódtak. Én leginkább a szimpla sportot emelném ki. Számomra az is egy a covid által bekövetkezett pozitív változás  volt, hogy a baráti társasági köreimben is egyre inkább népszerűvé vált a sport, ugyanis a fizikális kikapcsolódáson túl ez lehetőséget biztosított a mentális kikapcsolódásra is.

Összegzésképpen megfigyelhető tehát az, hogy egy hosszú, és még talán sokaknál most is tartó lelki megpróbáltatásokkal teli időszakot él át a fiatalság, azonban hosszútávon azt gondolom, hogy a megpróbáltatások azok amelyeknek köszönhetően elindul a fiataloknál egy remélhetőleg tartós, pozitív irányú változás.

A cikk szerzője Szabó Bence, a Jobbik Ifjúsági Tagozatának alelnöke.