(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Csodák csodájára a héten összeülhetett a Parlament Nemzetbiztonsági bizottsága. Jó hírrel kezdődhetett az ellenzék számára az őszi ülésszak, mert a fontos testületi ülésen a fideszesek is tiszteletüket tették, így határozatképes lett a Pegasus-botrányról szóló megbeszélés. Az öröm ugyanakkor eddig tartott, mert bár 2050-ig titkosítottak minden ott elhangzó információt, a bizottság elnöke, Stummer János azt azért közölhette a nyilvánossággal, ami nem hangzott el. Miniszter és államtitkár ugyanis nem adott választ arra az apró, ámde el nem hanyagolható kérdésre, hogy használta-e a kormány a kémszoftvert.
Arra tehát titkosítástól függetlenül sem került sor, hogy a kormány képviselői színt valljanak, használtak-e pártpolitikai hatalomféltés céljára egy, a nemzetbiztonsági kockázat kiszűrésére tervezett kémprogramot. Az azonban kiderült, hogy a nyáron, az ügy kirobbanásakor nyilvánossá vált telefonszámoknál még többeket is megfigyeltek. Köztük Németh Dánielt, akinek egyetlen bűne volt, mégpedig az, hogy lencsevégre kapta a NER-elit luxusát. Nem átallott újságíróként újságírói munkát végezni, és meg akarta mutatni a köznek, miként is él a mi pénzünkből a hatalmi-politikai felső tízezer.
Most, mikor a fideszes politikusok talán egy ellenzéki miniszterelnök-aspiráns posztpolitikájától nem függetlenül hétköznapi gasztronómiai fotók publikálásába fogtak, és amikor Orbán Viktor elhárítja magától a hatvanpusztai birtok minden kapavágását, kínos lehet a sajtóból szembefutni saját luxusjachtjaikkal. Az ügyben azonban nem azon érdemes morfondírozni, miért is tarthatja hatalmára annyira veszélyesnek Németh Dániel rejtőzködő, a nyilvánosságot nem kedvelő fotós munkáját, hanem elsősorban azon, hogy mi köze ennek a nemzetbiztonsághoz?! Ahogy szeptember 20-i nemzetbiztonsági bizottsági ülése után Ungár Péter, az ellenzék LMP-s delegáltja kérdésként fölvetette:
„vajon mennyi esetben helyettesíthető be a nemzet érdeke Orbán Viktor érdekével”?
A Pegasus-botrányba bele kellett volna buknia a kormánynak. Nem ez az egyetlen olyan ügy, amely egy, a hatalommal szemben egészséges immunitással rendelkező társadalomban a közbizalom teljes eróziójával kellett volna járnia, de azok sorában ez a megfigyelési-skandalum kitüntetett. Itt ugyanis kézzelfoghatóan, szembetűnően, ráadásul fenyegetően folyik össze az állam és a párt.
Amikor a nyár közepén kirobbant a kémszoftver-botrány, és akkor napokig csak erről cikkezett a sajtó, mert ezzel foglalkoztak a polgárok is. Rejtély, hogy miért szorult vissza következmények nélkül ez a tematika a közbeszédben. Azért, mert nem érdekelné különösebben honfitársainkat? Azért, mert nem láttak rá esélyt, hogy tisztán lássanak az ügyben, és változás történjen? Vagy fel kell és lehet vetni az ellenzék felelősségét is, hogy az előválasztási készületek hevében nem ragadta meg kellően ezt a témát, ahogy viszont megragadta a Fudan Egyetem ügyét? Annyi biztos, hogy most Németh Dániel újságíró megfigyelésének híre csak pár órát élt vezércikként a Telexen. A 444-nél pedig már csak a keresőmotorba beírva találtam meg, hogy átvette a történetet. Könnyen lapoztunk arra a hírre is, amikor az ellenzéki portál, az Ezalenyeg.hu üzemeltetője, Páva Zoltán megfigyeléséről írt az oknyomozó stáb.
Arra kell azonban figyelni az ellenzéknek, hogy a fásultság mögött parázsló dühöt és elégedetlenséget az országgyűlési választásokra felszítsa. Nem történhet meg, hogy a hazám önként szavazzon egy pártállamot idéző erőre. Nemcsak a megfigyeltek, hanem mindannyiunk becsületéért le kell váltani ezt a bűnös kormányt!