A vírus, a klíma és a civilizációnk válsága

koronavírus, covid, repülőtér, utazás, maszk
Pexels

A koronavírus a környezeti válság egyik legnyomasztóbb tünete. A tüneti kezelés mellett a hasonló válságokat csak akkor tudjuk elkerülni, ha elkezdjük a kiváltó okokat érdemben kezelni. A környezetvédelem a megoldás! 

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

A Föld bolygó emberi populációjának szempontjától két hatalmas kihívással nézünk szembe. Egyrészt lassan két éve „él” velünk a koronavírus, amely sok barátunkat szólította el, illetve komoly gazdasági és mentális veszteségekkel jár. Másrészt, napról napra egy másik szörnyeteg markába rohanunk, hiszen fenntarthatatlan életmódunkkal, az emberi lét alapfeltételeit biztosító természetes környezetünk egyensúlyának megbontásán dolgozunk. Ez nem csak azért szörnyű, mert a halott szalakóta éneke nem olyan megnyugtató a reggeli kávé mellett a tornácon, hanem mert fokozatosan feléljük és elpusztítjuk az emberi létezést lehetővé tevő és fenntartó ökoszisztémát. Jelen írásom célja, hogy a tisztelt olvasó számára megkíséreljem bebizonyítani, a két válság egy és ugyanaz. A koronavírus halálosan nyomasztó jelenléte, a sokszor hibásan csak „klímaváltozásként” emlegetett környezeti válság egyik leginkább nyomasztó és legsúlyosabb tünete. Talán az „első”, amelyet igazán komolyan is veszünk majd. De ehhez, először muszáj teljes egészében megértenünk azt.

Mégis milyen alapon állítom, hogy a koronavírust és a klímaváltozást egy folyamatként kellene értelmeznünk? Nos, itt válik érdekessé a cikk, hiszen meg kell piszkálnunk a világról alkotott képünket is. Még mielőtt nekilátnánk az érveknek, hagy hívjam fel a figyelmet, hogy a hasonló, talán meglepő érvelésekre igenis van példa. Nem más, mint Ferenc Pápa nyilatkozta, hogy a vírus lehet a természet válasza a klímaválságra. Emellett, nemrég Balog Zoltán volt fideszes miniszter, jelenlegi püspök is hasonló gondolatokat vetett fel. A tézis alátámasztására én két érvrendszert dolgoztam ki, nézzük az elsőt.

Fontos tudatosítani: a klímaváltozás nem egy önálló folyamat, hanem egy nagyobb, szélesebb és kockázatosabb környezeti és ökológiai válság egyik része. A klímaváltozás fogalom használatával ugyanis még nem mondtunk semmit az óceánokban úszó, Franciaország méretű szemétszigetekről, az emberek tömegeit érintő ivóvízhiányról, fajok hirtelen kipusztulásáról, az ipari ételtermelésben veszélyes vegyszerek és antibiotikumok használatáról, vagy a városi ember természetes környezetének degradálásáról. Összefoglalva, a klímaváltozás egy több fronton támadó környezeti válság része, amely megoldásának nulladik lépése a probléma komplexitásának és mértékének tudatosítása.

Az érvelés második premisszája, hogy tisztázzuk viszonyunkat a koronavírushoz. Legyen az egy állatokról átvándorolt, úgynevezett zootonic vírus, vagy egy véletlenül / direkt ránk szabadított emberek által létrehozott vírus, az biztos, hogy a koronavírus a természetes környezetünk része. Az állati eredettörténet alapján az állítás érvénye egyértelmű. De a második forgatókönyv esetén (a vírus emberi eredete) néhányan ellenezhetik állításom. Elvégre, ha emberek hozták létre a vírust akkor az mesterségesen létrehozott, nem a természetes folyamatok gyümölcse.

Ez a felfogás érthető, hiszen a modern nyugati kultúra domináns értelmezése elkülöníti egymástól az emberiséget és a természetet. Sőt a természetet, mint egy gépet illusztrálja, amelynek célja, hogy az emberiség hasznára váljék. Még olyan “progresszív” hivatalos dokumentumokban is ez a nyelvezet köszön vissza, mint az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai. Már maga a dokumentum címe árulkodó: „Transforming our world” - “Átalakítani a világunkat”. De a “mi bolygónk” - “our planet” kifejezés is visszatérő elem a dokumentumban.

Ha valami a mi birtokunkban van, akkor természetesen nem lehetünk a részei, továbbá valakinek a tulajdona szükségszerűen alárendelt kapcsolatban áll a tulajdonosával. Bár feltételezhetnénk, hogy az említett szóhasználat csak a figyelmetlenség eredménye vagy, hogy a birtokos névmás nem is tulajdonrendszert szimbolizál, hanem pusztán annyit jelent, hogy az emberek a Földön élnek. Ezen jóhiszemű feltételezéseket muszáj elvetnünk mert a dokumentum megalkotásákor minden lehetőség meg volt a legjobb nemzetközi szakértők összehívására. Na de elég a nyelvészkedésből!

Ezzel a nyelvi és gondolati malőrrel szemben, ha logikusan értékeljük az emberi és a nem emberi természet kapcsolatát, rá kell jönnünk, hogy mi emberek is a természet részei vagyunk. Nem birtokoljuk a természetet és a bolygót, hanem függünk tőle. Egyszerűen nem logikus az a szemlélet, hogy az emberiség a természeten kívül helyezkedik el, hiszen a természet által biztosított levegő, víz és más tápanyagok árán létezünk. Egy szó, mint száz: ha az állatokról vándorolt ránk a vírus vagy emberek hozták létre, a koronavírus akkor is a természetes környezetünk része.

Ha a vírus, amely nem éppen szimpatizál velünk emberekkel, a természetes környezetünk része és az ökológiai krízis helyesen értelmezve egy sok fronton fenyegető környezeti probléma, akkor megállapíthatjuk, hogy a koronavírus is a környezeti válság egyik ijesztő és súlyos tünete.

Ez az érvelés, bár szerintem megállja a helyét, egy kissé túlságosan nagyvonalú. Elvégre nagymamám parkinsonjára is igaz, hogy a természetes környezetünk része, így azt is értelmezhetnénk a környezeti válság részeként? Kétlem. Mi hiányzik tehát ebből az érvelésből, hogy gyakorlati értelmet kapjon?

Talán egy jó kiindulópont lehet az a megállapítás, hogy a környezeti válság kialakulásában nagy szerepet játszik a pazarló és szennyező emberi életmód. Ez a megállapítás már csak azért is érdekes, mert a koronavírus talán egyetlen előnyös következménye az emberiség pazarlásának és szennyezésének időleges, de jelentős csökkentése volt. Csak számomra furcsa, hogy a koronavírus következményei, pont a környezeti válságot okozó életmódunk enyhe megváltozását idézik elő? Nem fordulhat elő egészen véletlenül, hogy a koronavírus célja pontosan a földi természet egyensúlyának visszaállítása?

Véleményem szerint egyértelműen ez a helyzet. Ha mi emberek nem lépünk önként a fenntartható életmód felé, amely képes a természettel összhangban létezni, akkor majd a természet tesz róla, hogy az egyensúly visszaálljon. Lehetséges, hogy nem kéne megvárnunk, hogy a nem emberi természet intézze ezt helyettünk, hiszen akkor lehet, hogy az emberiség kiiktatása lesz a leginkább kézenfekvő megoldás.

A szerző: Juhász Bence, Filozófus, A TMO egyesület Elnöke