Az orosz-ukrán háború végleg megássa az Orbán-terv sírját? – nagyinterjú Róna Péterrel

Olvasási idő kb 19 perc
Róna Péter
Béli Balázs / Alfahír

Bár korábban több személy neve is felmerült, végül a hat ellenzéki párt és Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt egységesen Róna Pétert jelöli a márciusi köztársaságielnök-választáson. A közgazdászt, aki jelenleg az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanáraa jelölésének körülményeiről, a magyar nemzeti egységről, az államfő feladatáról és a jelenlegi gazdasági helyzetről kérdeztük. Interjú.

Róna Péter
Róna Péter
Béli Balázs / Alfahír

A köztársasági elnök egyik szimbolikus feladata, hogy kifejezze a nemzet egységét. Ön szerint mennyire egységes most a nemzet?

A magyar nemzet egységének megteremtése és megjelenítése nagyon nehezen megy nekünk történelmileg is. Ennek az egységnek a problematikája visszanyúl évszázadokra, ez egy megosztott nemzet, amely az utóbbi időszakban még inkább megosztott lett. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz a nemzetünk tragikus történelméből is.

Amire nagyon nagy szükségünk van, az a megbékélés.

Annak idején engem az a megtiszteltetés ért, hogy amikor Göncz Árpádot megválasztották köztársasági elnöknek, akkor találkozhattam vele New Yorkban. Megkérdeztem tőle, hogy Ő mit lát legfontosabb feladatának és azt mondta, hogy a nemzeti megbékélés elérését, hogy visszavarázsoljuk a mosolyt az emberek arcára. Ezzel teljesen egyetértek – természetesen nem szeretném magamat Göncz Árpád szintjére emelni –, mert én is nagyon érzem ezt a megosztottságot és a megbékélés fontosságát.

 

Akkor a megbékélésben látja a nemzet egységét. Milyen fellépésekkel tudja ezt képviselni egy köztársasági elnök?

Van két követendő történelmi példa erre, az egyik maga Göncz Árpád, a másik pedig a Deák Ferenc kompromisszum kész, hagyományelvű hozzáállása. Ezt részben konkrét megnyilvánulásokkal lehet képviselni, tehát fel kell szólalni a méltányosság, az igazságosság és az emberség nevében, valahogy meg kell teremteni azt a légkört, hogy érezni lehessen, hogy ez a hazánk és itt mindenkinek van helye. Azonban nagyon nagy részt gesztusokból fakad a nemzeti megbékélés képviselete.

 

Az EzBudapest kerekasztal-beszélgetésén megemlítette, hogy csalódást érez külföldön a magyar emberek és a magyar nemzet irányába. Mire gondolt ezalatt?

Nyugaton nagyon nem értik, hogy mi történt velünk.

Hogy van az, hogy itt már nincsenek idegen bajonettek és harckocsik, nincsen elnyomás és ennek ellenére sem tudtunk élni a nagy történelmi lehetőséggel, hogy kialakítsunk a magunk számára egy tényleges, működőképes demokráciát.

Ehelyett olyan elképesztő dolgokkal foglalkozunk, mint a választással egy időben megtartott népszavazás témaköre. Ezt normális nyugati ember nem érti.

 

Egy kormányváltás elég lenne ahhoz, hogy megváltozzon a rólunk kialakult kép és valóban létrejöjjön egy nemzeti egység?

Ez egy mély probléma, ahhoz, hogy ezen túl tudjunk lépni, ahhoz több kell, mint egy egyszerű kormányváltás. Ez nem egy jobboldal-baloldal kérdés. Arra lenne szükség, hogy egy magyar ember a másik magyar emberben ne ellenséget, hanem honfitársat lásson, még akkor is, ha az a másik ember egészen más, vagy tévúton jár. A sors úgy hozta, hogy elég sok országban jártam és dolgoztam, és most is megfordulok számos országban, de ilyen megosztott társadalommal sehol sem találkoztam, mint itthon.

 

Az orosz-ukrán háború elől menekültek segítésében most mintha látszana a nemzeti egység, hiszen rengeteg civil fogott össze, hogy a bajbajutottak mellé álljon. Nem tekinthető ez egy pozitív jelnek, hogy amikor igazán nagy a szükség, akkor össze tudunk fogni?

Nagyon nagyra becsülöm és tisztelem, ahogy a magyar nép reagált erre a kialakult válságra. Igazi emberséges viselkedést tanúsítottak, fáradságot nem kímélve mindent beleadtak, hogy segítsenek.

Nekem ez különösen sokat ad, hiszen életemben kétszer is voltam menekült, úgyhogy pontosan tudom mit jelent annak lenni, hogy milyen lelki állapotnak, szorongásnak és félelemnek vannak kitéve ilyenkor az emberek.

A baj, hogy nem igazán látom a kormány jelenlétét, bár tény, hogy a miniszterelnök elment a határhoz, de alapjába véve nem mozgósítanak komoly erőket a dolog segítése érdekében. A nemzet viszont most összefogott.

Róna Péter
Róna Péter
Béli Balázs / Alfahír

Visszatérve a helyzetére, hogy zajlott a a felkérése? Korábban inkább Iványi Gábor neve merült fel többször.

Jakab Péterrel egy más jellegű, más témájú beszélgetés közben merült fel, ilyen „mit szólnál ha” jelleggel. Akkor azt mondtam, hogy amennyiben a hat ellenzéki párt, egybehangzóan engem kíván jelölni, akkor azt nem lehet elutasítani és természetesen ezt vállalom. Aztán jó pár héten át nem volt túl sok mozgás, annyi információm volt, hogy az LMP támogatná a jelölésemet, de ekkor már úgy is vettem, hogy csak egy nagyon kedves beszélgetés volt az, amikor ez szóba került. Aztán lehetett hallani, hogy a két kiszemelt az ellenzék részéről Iványi Gábor és Elek István. Ekkor úgy is gondoltam, hogy lezárhatom ezt a dolgot magamban,

amikor aztán nem sokkal a bejelentés előtt csörgött a telefonom és Jakab Péter kérdezte tőlem, hogy akkor vállalom-e a jelölést, én pedig mondtam, hogy tartom a szavam.

Pár nappal később pedig Márki-Zay Péter hívott fel azzal, hogy éppen ott ül a hat ellenzéki párttal, akik egybehangzóan úgy döntöttek, hogy engem szeretnének jelölni köztársasági elnöknek és szeretné hivatalosan megkérdezni, hogy vállalom-e vagy sem. Természetesen mondtam, hogy vállalom.

 

A jelölése után több kritika is érte, elsősorban Király Júlia részéről és Ön is éles megjegyzésekkel illette a 2010 előtti gazdaságpolitikát. Mennyire voltak személyesek vagy szakmaiak ezek a viták? Sikerült elsimítani az ügyeket?

Ezek a megnyilvánulások jelzőkben gazdagok voltak, de tartalma nem nagyon volt az elhangzottaknak, így ezzel én akkor sem és most sem foglalkozom. Értem ennek a hátterét, amely visszanyúl a devizahitelezés problematikájához.

Nagyon élesen bíráltam az akkori gazdasági és politikai vezetést, amely a devizahitelezésnek utat adott. Ezt akkor sem és most sem veszik az érintettek jónéven. Tőlük eltérően én a devizahitelezést egy nemzeti tragédiának vélem, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.

Az egy olyan abszurd dolog volt, ami szakmailag nonszensz és emberileg gyalázatos. Egy normális, magát komolyan vevő társadalomban nem lehet ennek utat engedni.

 

Valószínűsíteni lehet, hogy a fideszes többség Novák Katalint fogja megválasztani. Van értelme így is a jelölésének? Gondolkozott ezen, amikor elvállalta a jelölést?

Amikor azt mondtam, hogy elfogadom ezt a jelölést, akkor én ezt nem úgy mondtam, hogy „jó, legyen”, mert úgyse lesz ebből semmi, mert a fideszes többség valaki mást fog megválasztani, hanem ezt úgy fogtam fel, hogy amennyiben ezt vállalom, akkor azt úgyis megcsinálom, ha bármilyen okból kifolyólag mégis engem választanak meg.

Ezt a jelölést komolyan vettem akkor és komolyan veszem most is, teljesen függetlenül attól, hogy miképpen mérjük fel a kimenet valószínűségét.

Nekem van egy teljesen világos elképzelésem arról, hogy mi a köztársasági elnök dolga, és az első feladatom, hogy március 10-én ezt kifejtsem. Számos kérdésben vannak írásaim és publikációim – az alkotmányozástól kezdve a gazdasági kérdésekig –, amelyekből elég világosan kirajzolódik, hogy én ezt miképp képzelem el, de természetesen ezt majd akkor fejtem ki.

 

Van üzenete annak, hogy Orbán egy fideszes politikusból, Áder Jánosból csinált köztársasági elnököt, most pedig egy másik fideszes politikust, Novák Katalint jelölt?

Ezt ők úgy látják, hogy ez helyén való. Majd a nemzetnek lesz lehetősége erről elmondani a véleményét április 3-án, nem nekem kell ezt kommentálnom. Novák Katalint egyébként személyesen nem ismerem, így nincs róla semmiféle kialakított véleményem, de majd meglátjuk, hogy március 10-én mit mond és mit tesz megválasztása esetén.

Megyek a magam útján és elmondom a saját nézeteimet, és ha van alkalom rá, akkor az után is.

Róna Péter
Róna Péter
Béli Balázs / Alfahír

Kanyarodjunk át a közgazdasági kérdésekre, ugyanis az az első számú szakterülete. A koronavírus okozta gazdasági válság, majd a jelenleg is zajló ukrán-orosz háború megingatta az amúgy sem túl erős talpakon álló magyar gazdaságot. Milyen kilátásai vannak az országnak gazdasági téren?

Nagyon rosszak.

Egy súlyos gazdasági helyzetbe kerültünk, elsősorban azért, mert az Orbán-féle külpolitikának köszönhetően Magyarország teljesen magára maradt. Nekünk az Európai Unióban egyetlen barátunk sincs,

az unió többi tagországa egybehangzóan, mindenféle hezitálás nélkül az orosz támadást háborúnak nevezte és elítélte. Itt megint megjelenik egy történelmi „szindróma”. Mikor a magyar delegáció, Apponyi gróf vezetésével kiment a versailles-i tárgyalásra, akkor nekik ott egyetlen barátjuk sem volt. Szeretem feltenni ezt a kérdést, úgyhogy felteszem magának is. Tudja-e, hogy melyik ország volt az, amelyik ott akkor felszólalt Magyarország mellett?

Nem (a szerk.)

Ausztrália. Az akkor 1 millió 700 ezer lakossal rendelkező Ausztrália mondta azt egyedül, hogy ez így nem jó, ez így nem teljesen igazságos. Ennyi. Senki más. 1946-ban a magyar delegáció kiment a béketárgyalásokra, ahol ismét, egyetlen egy barátságos nem hangzott el irányunkba. Most, hogy kitört egy háború a szomszédban, Magyarországnak az Európai Unión belül nem maradt egyetlen barátja sem. Nem kell különösebb látnoki képesség ahhoz, hogy tudjuk, ez a kormány az Európai Uniótól egy fillért sem fog kapni. Ide uniós pénzek nem jönnek. Uniós pénzek nélkül pedig a kialakult gazdasági helyzetet sem az Orbán-kormány, sem annak utódja nem tudja megoldani.

Itt már mindenképpen kétszámjegyű inflációról kell beszélnünk idén, az euró árfolyama pedig – amikor utoljára néztem – 383 forint körül volt, a költségvetési deficit naponta ugrásszerűen növekszik, tehát nincs mese kell egy teljesen új költségvetés.

Amennyiben a Nemzeti Bank a normális lépéseket megtenné az árfolyam védelmében és az infláció visszaszorításáért, akkor az egy olyan kamatemeléssel járna, amelyik a magyar kis- és középvállalkozókat a padlóra küldeni, úgy ahogy annak idején a Simor-féle kamatpolitika is tette.

 

Itt egy olyan drasztikus kamatemelésről van szó, mint Oroszországban, ahol a 9,5 százalékos alapkamatot 20 százalékosra emelték?

Igen, hiszen ha kétszámjegyű inflációról beszélünk, akkor annak egy 4-4,5 százalékos alapkamat nem fog gátat vetni. Ez a helyzet, miközben a rohamosan növekvő államháztartási hiány miatt jön a magyar államkötvények leminősítése is. Felmerül a kérdés, hogy hogyan fogjuk finanszírozni az államháztartás igényeit. Felmerül, hogy meddig fogja a magyar bankrendszer tőkeellátottsága bírni azt a terhet, hogy a növekvő kamatok miatt az adósok egy része – mind a lakosságból, mind a vállalkozásokból – nem lesz képes törleszteni. Mindent összevetve azonban Magyarország jóléte és fizikai biztonsága garantált lenne, hiszen az egyiket az EU tudná biztosítani a másikat pedig a NATO biztosítja. Kérdezem akkor, hogy van az, hogy az unión belül a posztszocialista országok között a magyar gazdaság teljesítménye messze a leggyatrább. Hogy van az, hogy a mögöttünk még nem rég messze elmaradó Lengyelország, Szlovákia de még Románia gazdasági teljesítménye is megelőzi a magyart? Erre az a válasz, hogy ezek az országok az uniós tagságból fakadó lehetőségeiket a társadalmuk és a gazdaságuk fejlesztésére fordították. Ez nem mondható el hazánkról. Itt az uniós pénzek jelentése nem javította a magyar társadalom életkörülményeit.

Ezt bizonyítja az is, hogy a magyar lakosság 74 százaléka él az uniós szegénységi küszöb alatt. Ilyen rossz arány, csak Bulgáriába van. Minden hetedik magyar nyomorban él az uniós definíció szerint, tehát napi 1750 forintból kell fedeznie az össze szükségletét. Ez az ország gazdasági helyzete és erre jön rá most a válság.

 

Az MNB jelentése csak 6,5 százalékos inflációval számol, Ön viszont kétszámjegyű inflációról beszél. Eszerint úgy gondolja, hogy a magyar infláció át fogja lépni a 10 százalékos határt?

Át fogja lépni. A 6,5 százalékot felejtse el. A márciusi adat már át fogja lépni a 9 százalékot. Ez kiváltképpen az élelmiszerárakban fog megjelenni. Már volt egy árrobbanás, de még nincs vége.

 

Az „árstop” nem tudja kontrollálni ezt az árrobbanást?

Az még egy bolhacsípésnek sem számít. Tehát azt csak az érzékeli, aki reggel, délben, este csirkefarhátat eszik rendszeresen. Ezen kívül nem látom ennek a jelentőségét.

Róna Péter
Róna Péter
Béli Balázs / Alfahír

Erősen kritizálta mind a 2010 előtti, mind a NER által folytatott gazdaságpolitikát. Lehet azért tanulni ebből a két rendszerből?

Igen. Az elmúlt 30 éven is túlmutató gondot figyelhettünk meg, amit sajnos az eddigi magyar gazdaságpolitika nem volt képes feldolgozni. A gond abból fakad, hogy a modernizációhoz, a modern gazdaság és társadalom megteremtéséhez, nagyon komoly technológiai, technikai és szellemi felkészültség és továbbképzés szükséges. Azokban az országokban, ahol látjuk a modern társadalmak kialakulását, ott azzal találkozunk, hogy a szellemi képessége ezeknek az országoknak nagyon nagy mértékben javult, míg a gazdaságban és a tudományban alkalmazott technológiák szintje magas és ennek köszönhetően olyan gazdasági kapacitást tudnak létrehozni, ami később a jóléti társadalomhoz vezet. Magyarországnak soha nem volt meg a tőkéje, ahhoz, hogy ezt a fejlődést biztosítani tudja. Nem volt ez meg a középkorban sem, de a monarchiában sem volt meg – akkor ami a fejlődést hozta, az nem a miénk volt, hanem az osztrákoké és a cseheké. Ez a tőke nem állt a Horthy-rendszer rendelkezésére, nem állt a Kádár-rendszer rendelkezésére és nem állt az elmúlt 30 év rendelkezésére sem. Ennek a helyettesítésére alakult ki az a magyar gazdasági paradigma, hogy külföldi tőkét hozunk be, mi pedig bedolgozunk az alá, abból amit kitermelünk pedig viszonylag jó fizetéseket kapunk. A magyar-modell tehát arra épít, hogy behozza külföldi tőkét és bízik abban, hogy az exportból majd elleszünk. Ez viszont nem vezet sehova. Azok az országok – például a Kis Tigrisek –, amelyeknek sikerült ebből kitörni, azok egy egészen más utat választottak. Ők olyan gazdaságpolitikát alkalmaztak, amely lehetővé tette annak tőkének a kialakítását, amelyre szükség van. Ez a különbség köztünk és a többi posztszocialista ország között is.

A Fidesz kormány is ezt a modellt követte, lemondott a korszerű termékelőállításról és átadta azt a multiknak. Így mi semmilyen olyan gyártási tevékenységet nem tudunk folytatni, ami biztosíthatná a nemzetközi versenyképességünket. Magyarország nem gyárt semmit, aminek nemzetközi versenyképessége lenne. A szolgáltatások terén is ez a helyzet, jól mennek a nemzetközi tanácsadó cégek Magyarországon, igaz itt-ott feltűnik egy magyar kommunikációs cég, amelyet megbíznak kormánymegrendelésekkel, de azok a cégek sem képesek megállni a helyüket a nemzetközi piacon. A pénzügyi szektorban a kormány meghirdette a „magyarosítást”, ez folyamatban is van, de itt megint az látszik, hogy a magyar kézbe került pénzintézetek nemzetközi szinten nem versenyképesek. Az OTP vásárol bankokat külföldön és hoz létre fiókokat, de hol? Ukrajnában, Oroszországban, Moldovában, Horvátországban és így tovább. Miért? Mert nem képes felvenni a versenyt a nyugati fejlett piacon.

 

Kialakult egy rossz magyar-modell. Miképp lehet ezen változtatni?

Úgy, ahogy ezt tették a Kis Tigrisek annak idején. Ők nagyon keményen ráálltak a belső források halmozására, amiből finanszírozták a versenyképes képességek kifejlesztését. Nem lehet egy ország sem versenyképes, ha nincs legalább egy egyeteme a világranglista első 400 egyeteme között.

Nem azért nincs, mert a magyarok genetikailag gyengébb szelleműek. Azért van ez, mert nincs fejlesztési hajlandóság, amelynek következtében a legtehetségesebbek elmennek külföldre.

Én is sokkal boldogabb lennék, ha itthon taníthatnám azt, amit most tanítok Oxfordban. Oda meghívtak, ott meg vagyok becsülve, de Magyarországon nincs helyem. Van kint 3-4 másik tanár, akik szintén ezt mondják a saját szakterületükkel kapcsolatban.

Róna Péter
Róna Péter
Béli Balázs / Alfahír

Az Egységben Magyarországért elkötelezte magát a gazdaság olyan irányba terelése mellett, mellyel minél hamarabb – tervei szerint 5 éven belül – be lehetne vezetni Magyarországon is az eurót. Ön támogatja ezt a tervet?

Ennek a kérdésnek a keretezése teljesen el van rontva. A gazdasági integráció elméletét egy bizonyos Balassa Béla, magyar származású közgazdász rakta össze, aki nagyon jó barátom volt. Amit ő leírt a 1961-ben megjelent The Theory of Economic Integration című művében kifejti, hogy a monetris integráció nem eszköze a gazdasági integrációnak, hanem annak a gyümölcse. Tehát a közös valuta bevezetése nem igazán arra való, hogy előmozdítsa az adott ország integrációját, hanem azt más eszközökkel kell elérni. Amikor az integráció elér egy bizonyos szintet, akkor válik megalapozottá a közös valuta bevezetése. Általánosan elfogadott kritérium, hogy komolyan akkor lehet beszélni a közös valuta bevezetéséről, amikor az adott gazdaság szintje eléri a közös valuta zóna fejlettségi szintjének 90 százalékát. Mi most olyan 70 százalékát érjük el az uniós fejlettségi szintnek. Igaz, hogy van néhány látszólagos kivétel. A szlovákok például nagyon szerencsésen vezették be annak idején az eurót egy számukra kedvező, alacsony árfolyamon. A szlovákoknak sikerült elkapni egy jó pillanatot, azonban ez kifulladóban van és a szlovák gazdaságnál is szorít a cipő, a cipőt pedig úgy hívják, hogy euró. Ez nekik sem fenékig tejfel, jelenleg.

Én nem tűznék ki semmilyen céldátumot, az komolytalan. Arra koncentrálnék, hogy mi kell ahhoz, hogy felzárkózzunk.

Itt pedig megint visszatérünk oda, hogy egy jóval magasabb hozzáadott érték előállításának képességére van szükségünk. Mi jelenleg csak alacsony hozzáadott értékű termékeket tudnunk előállítani. Persze van egy-két kivétel, mint például a Prezi, de az általánosságban nem ez a jellemző.

 

Ha az ellenzék nyer, abban az esetben vállalna szerepet az ország gazdaságának újjáépítésében?

Erre jelenleg nem tudok válaszolni. Márki-Zay Péter jelenleg még semmilyen ilyen pozícióra nem kért fel és nem is vagyok a csapatának részese sem. Feltételezem, hogy az ő leendő kormánya az ő már most is meglévő csapatából fog létrejönni. Ráadásul érzek egy kis eltérést az általuk kifejtettek és az én álláspontom között.

 

Miben mutatkozik meg ez az eltérés?

Például azt mondtam neki, hogy semmiféle céldátumot nem tűznék ki az euró bevezetésére, a korábban már elmondottak miatt. Továbbá azt gondolom, hogy egy teljesen más adórendszerre van szükség mint a jelenlegi, tehát a progresszív adózást vissza kell hozni, a multik adóztatását át kell tekinteni, mivel a jelenlegi adórendszer nem fogja előteremteni azt az eszköztárat, amelyet a modernizációs folyamatot be tudnánk indítani. Ők ezt másképp látják, az ő köreikben az a vélemény – legalábbis az ukrán háború előtt még ez volt –, hogy

összességében a jelenlegi Orbán-féle berendezkedés rendben van, csak a korrupció miatt nem működik megfelelően. De strukturális gondjuk nekik nincs, nekem meg van a korrupció kérdésén túlmenően is.

Róna Péter
Róna Péter
Béli Balázs / Alfahír

Tehát nem számít arra, hogy bármilyen pozícióra felkérnék, amennyiben nem Ön nyeri a köztársasági elnök választást?

Nem, nem számítok rá.

 

Ha mégis felkérnék, akkor elvállalná?

Annak nem lenne értelme, hogy belépjek egy olyan helyzetbe, ahol azzal töltöm az időmet, hogy veszekszem.

 

Amennyiben nem lesz kormányváltás és emiatt nem érkezik több uniós forrás hazánkba, akkor mi az, ami talpon tarthatja a magyar gazdaságot?

Semmi. Ezt ki kell mondani. Ha valaki arra gondol, hogy Ő a Fideszre kíván szavazni, ezért, azért vagy amazért, akkor ezzel nézzen szembe.

Persze bárki mondhatja, hogy nem hiszi el ezt nekem, de én megmondtam.