(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
A jó poszt ismérve, hogy a fideszes politikusok őrjöngenek. Itt van például régi ismerősöm, Kocsis Máté, aki nemrég baloldali köpönyegforgatónak nevezett. Vigyáznom kell persze, nehogy megsértsem Máté jó hírnevét, mert arra ő fideszes létére is rendkívül kényes, így csak pár dologra reagálnék Máténak, aki 2006-ban azzal a felkiáltással állt be a Fideszbe, hogy majd ott fogja képviselni a nemzeti radikalizmust. Ezt akkor ugyan nagyon falmelléki szövegnek tartottuk páran, de lássuk, hogy sikerült neki!
Nos, a párt, aminek Máté éppen a frakcióvezetője, azt a Novák Katalint tudta megszavazni köztársasági elnöknek, aki még a putyini belső körök közül is a legextrémebbekkel tudott kapcsolatot kiépíteni, sőt, még pénzzel is tolta őket. Végülis ez radikális, csak nem túl nemzeti.
De nem csak ebben szolgálta ki Máté pártja, a Fidesz az orosz érdekeket: nemrég éppen 10 millió euróval szálltak be Mészáros Lőrinc bankján keresztül a francia szélsőjobboldali Marine Le Pen kampányába. Mondjuk az is lehet, hogy a pénz az oroszoktól jött, Budapesten csak elosztották. Hát, ez is radikális, Máté, de a magyar nemzeti érdeket nehéz benne meglátni...
Esetleg Völner Pál és a hasonló gazemberek futtatása volna Máté szerint a következetes nemzeti politizálás? Bírósági eljárás, bűnszervezet működtetésének gyanúja semmiség, ha a főnök behív szavazni a parlamentbe?
Persze jó, hogy éppen Máténak címzem a kérdéseimet, aki amúgy a saját feleségét dugdossa be állami cégek felügyelőbizottságaiba azzal az indokkal, hogy „megbízható ember kellett”. Szerintem ilyen szabályok a maffiában vannak, és bár a Keresztapa kétségtelenül fantasztikus film, azért a nemzeti konzervatív értékrendet nem abból vezetnénk le.
Nehéz ügyek ezek, és még sokat írhatnék ide Orbán pálfordulásairól, meg a Soros-ösztöndíjtól a putyini békemisszióig tartó útról, de tudom, hogy Máté ezeket úgysem fogja merni megkérdezni a főnökétől, csak velem szemben ennyire bátor.
Ami viszont engem illet, ellentétben Mátéval, én rendelkezem olyan tulajdonságokkal, mint például az önkritika képessége. Ezért azt is tudom, hogy 2014-ben hiba volt elmenni Donyeckba. Mentségemre legyen mondva, akkor nem fenyegetett világháború, fenyegette viszont a kárpátaljai magyarokat az ukrán kormány sovinizmusa. Ekkor volt, hogy szélsőséges ukrán milíciák tartották rettegésben a kárpátaljai magyarságot, miközben az új ukrán parlament első intézkedésével megvonta tőlük az anyanyelvük használatának jogát. Akkor én, jobbikosként próbáltam tenni valamit, ami részben jó volt, részben pedig hibás. A Fidesz nem tett semmit, és Máté sem. Nem érdekelte őket se Kárpátalja, se a magyarság jogfosztása. Most viszont, amikor embereket bombáznak ki az otthonukból, a magyar érdeket meg nagyítóval sem látni, Máté és fideszes cimborái csettintésre ugranak, hogy Putyin népirtó politikáját védelmezzék.
Ami pedig Kovács Béla ügyét illeti: Máté sérelmezi, hogy tíz éve, naiv fiatalokként nem végeztük el a magyar titkosszolgálatok munkáját. Valóban. Arról viszont Máté hallgat, hogy a Kovács Béla elleni titkosszolgálati felderítés miért lett kormányzati szinten leállítva még azelőtt, hogy az egész hálózatot sikerült volna felderíteni. Tán már akkor is olyan szinten volt a Fidesz Putyin zsebében, mint senki más soha ebben az országban? Ha Kovács Béla kém volt, miért hagyta a fideszes kormány futni? Többet ért a politikai haszon? Többet ért az, hogy ne kelljen egy egész orosz kémhálózatot felszámolni? Nem hazaárulásnak hívják ezt, Máté?
Persze tudom, hogy Máté nem fog válaszolni. Ilyenkor ugyanis nem szoktak. Nem olyan kemények ők. Máté sem.
Sokáig lehetne még folytatni. De szerintem érdemesebb inkább április 3-án egyszerűen leváltani ezt a szégyentelen tolvajbrigádot, és kérdezgesse őket inkább a bíróság.