(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
A 2022. április 3-i választási győzelemre készülő, Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt által vezetett Egységben Magyarországért pártszövetség devizahiteles programja hosszan tartó kompromisszumok eredményeként jött létre, és szinte szükségszerűen hézagos jellege ellenére tartalmában a teljes körű jogi rendezés, a megbékélés történelmi esélyét kínálja devizahitel-károsult polgártársainknak és a magyar nemzetnek.
Írásom, melyet inkább civil jogvédői, devizahiteles ügyvédi és kevésbé miniszterelnök-jelölti devizahiteles tanácsadóként jegyzek, a rövid ismertetésen túlmenően a választási program kereteit kitöltő javaslataimról szól.
A választási program elveti a kizárólag rászorultsági alapon és csak egyfajta szociális utógondoskodást célzó elképzeléseket, azokról mint járulékos lehetőségekről a lakhatás kapcsán tesz említést. Jómagam ezzel egyetértek, hiszen egy történelmi tragédia esetén méltatatlanul elégtelennek tartanám, kiegészítő jelleggel magam sem vetem el. Nem is lenne egy ilyen kísérlet koherens a köztársasági elnökjelöltünk jelölésével a társadalomnak és azon belül a devizakárosultaknak küldött üzenettel Róna Péter korábbi elköteleződése miatt e vonatkozásban.
A devizahiteles választási program közpénz felhasználását és a bíróságok kihagyását a rendezési folyamatból szintén tagadja, így az ilyen típusú megoldásokkal ezen írás sem foglalkozik részletesebben. Róna Péter nyomán annyi megemlítendő, hogy az MNB-alapítványokba kitalicskázott 280 milliárd forintos spekulációs árfolyamnyereség ugyan közpénz, de „piszkos közpénz”, mert azonos gonosz spekulációs árfolyamrontó politika teremtette, mint amely végromlásba döntötte a devizahitel-károsultakat. A piszkos közpénz nemes szándékú felhasználásának pedig a devizaadósok kártalanítására fordítása a legkézenfekvőbb eszköze, melybe beleférhet a pénzintézetek, követeléskezelők helyetti átmeneti (kezesi?) vagy részleges helytállás az adósok felé, járulékos adminisztratív vagy jogi állami költségekre félretétel, részbeni szociális utógondoskodásra felhasználás is. A választási program azonban nem indul el ilyen irányba, és ettől még kielégítő irányt vázol fel.
A választási program ugyan a generális jogi rendezés mellett tette le a voksát, de óvatosan a bíróságok (s persze a megújult (!) Kúria, AB és az EU Bírósága is bíróság) bevonásával, mert a programalkotó a demokrácia és a bírói függetlenség elveit kívánja betartatni saját magával is. Magam úgy vélem, hogy az első jogegységi hatályú, jellegű bírósági döntés után már nem jogsértő az egységes közvetlen törvényi rendezés sem, ha annak tartalmán alapszik, mert az egyébként jogellenes 2014. évi DH törvények kapcsán mondta ki az EU Bírósága, hogy azzal nem az a baj, hogy egy törvénnyel egy csapásra kívánta megoldani közvetlenül a jogalkotás útján a társadalmi problémává vált devizaszerződések tömegét, még ha ezzel magánautonómia alá eső viszonyokba is belenyúlt, mert a fogyasztóvédelmi érdek ezt megengedte.
Mindazonáltal a választási programból azonnal foganatosítandó, megígért teljes körű végrehajtás-felfüggesztés minden deviza alapú hitelből eredő végrehajtásánál vita nélkül került elfogadásra. Az új parlament elő ülésének bevárása alatti végrehajtási cselekmények körében egyelőre nehéz jogszerű felfüggesztést elérni, főleg, hogy vészesen közeleg a 2022. május 31-i határideje a jelenlegi fideszes álságos, részleges végrehajtási moratórium lejártának.
A végrehajtói szervezetrendszer államosítása és a közjegyzői végrehajtási (pl. záradékolás, záradék törlése) jogkörök elvétele nyilván nem azonnali hatályú intézkedés.
A generális jogi rendezés erkölcsi kötelesség. A deviza alapú kölcsönzésnek sohasem lett volna szabad megtörténni, és az, hogy megtörtént, a pénzintézetek, a magyar állam, jog- és gazdasági rendszerének hitelességét vonja kétségbe.
A tét tehát ennek a hitelességnek a visszaállítása. A deviza alapú kölcsön hibás termék (Róna Péter), mert meghatározatlanná teszi a kölcsön tőkeértékét és szemben a kamatváltozással, ezzel veszélyes nyitott pozíciót teremt, a kölcsön/fedezet arányra is kihat, annak ellenére, hogy az akkor érvényes Ptk. §. 523 cikke szerint a kölcsön egy meghatározott összeg és az adós ezt a meghatározott összeget köteles visszafizetni vagy ettől kissé eltérő, de eredményében azonos jogi álláspont esetére is igaz, hogy fogyasztóellenes értékállandósági kikötéséként is tiltott kellett volna, hogy legyen. Továbbá a deviza alapú kölcsön kiteszi a kölcsön tőkeértékét az árfolyamkockázatnak, ami felett a magyar gazdaságpolitikának vagy csak korlátozott irányítási eszközei vannak, vagy gyakorlatilag egyáltalán nincsenek, ez kiváltképp igaz a svájci frank esetében.
Az állam, mint felügyelő és szabályozó, továbbá a bankok, mint a hibás termék létrehozói, vállalják az erkölcsi, de nem vállalnak jogi felelősséget a deviza alapó kölcsönökért. Ez nem elfogadható. Vállalatok rendre visszahívnak termékeket, mint pl. autókat, amikor rendszerszerű hibára találnak akkor is, ha nincs jogi termékfelelősségük, mert meg akarják védeni a brandet. Itt is erről, a bankok, követeléskezelők, az állam hitelességéről van szó.
Az más kérdés, hogy az állam eleget tehet e kötelezettségének akként is, s erről szól a választási program, hogy felszabadítja a bíróságokat azon korlátok, tilalmak, függőségek alól, melyek jelenleg az e kérdésben ítélkező bírákat sújtják és szinte adósellenes döntésre kényszerítik az Orbán-rezsim ráhatása folytán.
Ez azonban nem valósul meg önmagában az általános bírói függetlenség megteremtésével, nézetem szerint speciális tematikus jogalkotásra van szükség, a 2014. évi bankmentő DH-törvények túlnyomó részének hatályon kívül helyezésével, demokratikus 2022-2023. évi ellen-DH-törvény meghozatalával a végrehajtások és javaslatom szerint az érvénytelenségi perek azonnali felfüggesztése mellett. Kifejezetten szükségesnek tartom, hogy ez az ellenDH törvény annullálja majd a 2014. évi DH-törvények tiltott, visszamenőleges hatályú adós-ellenes jogalkotását (ez nem visszamenőleges hatályú jogalkotás, annak törlése csak!), s végre valóban, teljesen átülteti az 1993. évi 13-as számú Fogyasztóvédelmi EU-Irányelvet és a vonatkozó EU Bírósági döntéseket, kimondja az elévülés nyugvását az árfolyamrésen alapuló perindítás tekintetében, adósi alanyi részletfizetési jogot biztosíthat.
Javaslatom újra lehetővé tenné az érvénytelenség megállapítása iránti pert is. Minden korábbi jogerős ítélet csorbítatlan marad, hiszen az árfolyamrés alapján egyetlen hazai ítélet által sem került levonásra semmilyen összegszerűségi jogkövetkezmény, a marasztalási devizaadós-vereséggel véget ért perek szerződéseinél is az érvénytelenségi pereket engedné meg csak (erre már most van hazai és külföldi gyakorlat). Egy ilyen törvény mellett a megújult (!) Kúria, AB és az EU Bíróság jogegységi jellegű döntése akár elejét is veheti a tömeges pereknek, hiszen e döntés követése racionális visszafogottságra ítélheti a szereplőket, egyezségekhez vezethet, a Kúria és az AB reformja előtti időszak pedig a társadalmi vita időszaka egyben.
E jogalkotási feladat elvégzése a jogállamisággal nem kerülhet ellentétbe. A generális bírósági jogi rendezés könnyen az eredeti árfolyamon történő kamat- és díjmentes rendezéssel érhet véget az EU Bírósága gyakorlatából kiindulva, míg az állami pénz bevonásáról szóló megoldások ettől eltérhettek volna.
A deviza alapú érvényességükben bizonytalan követelésként megvásárolt hitelkövetelések zöme ma már fideszesek által uralt követeléskezelőké, a maradék 20-30 százalék csak pénzintézeteké, a legtöbb esetben jövőbeni követelésrésztől esnek csak el a jogosultak, s nem tartoznak visszafizetéssel, azaz hitelezési válságot nem okoz a megoldás.
A jogi rendezés a szerződő felek és nem más társadalmi csoportok viszonyában vizsgálja a témát. Mindenesetre a felmondás mindent borított, ellehetetlenüléshez vezetett a legtöbb devizahitelesnél, így a devizakárosult terhe elvben hiába mondjuk csak +15 százalékos a forinthiteleséhez képest a teljes futamidőre nézve (bár ezt kétlem), ha ez a különbség tömeges felmondáshoz vezetett.
Márki-Zay Péter kormányában a kezdeti, szükséges takarékoskodást követő Keynes-sziánus(abb) korszak egyik eszköze is lehet az adósok számára a könnyítés (helyenként visszafizetés) – még ha formabontó módon ezt nem közvetlenül az állam biztosítaná.
Már esett szó a pénzügyi és az állami szféra felelősségvállalásáról, a szembenézésről. Nem része a választási programnak, de javaslom, hogy a devizahiteles nemzeti társadalmi tragédia emlékezetpolitikai integrációját olyan, a minimálisnál is kisebb költségekkel legfeljebb, amely szociológus, jogász, pénzügyes szakemberek kutatómunkája megszervezését és olyan jelképes lépéseket jelentene, mint pl. az ismeretlen elhunyt devizahiteles károsult szobra, emlékműve, filmje iránti pályázat. E vonatkozásban lásd ezt. A devizahiteles probléma megoldása egyébként sok honfitársunk hazaköltözését is lehetővé tenné, rendkívül sokan csak azért dolgoznak külföldön, hogy fizetni tudják az elfogadhatatlan sarcot. Állítólag sok külföldi honvédelmi misszióban is a felénél alig kevesebb magyar katona devizahitel-károsult.
A devizahitel eleve korrupciós jelenség, de megengedő álláspont esetén is azzá vált, amikor a követeléskezelők a forintárfolyam gyengülése után rájöttek arra, hogy könnyen hozzájuthatnak értékes ingatlanokhoz az adóssal történő valódi (nem a probléma jövőbe tolását jelentő). együttműködés helyett. A devizahitel versenyellenes, piactorzító hatású kölcsön, nem létező jövedelemre, teljesítőképességre kaptak hitelt olyan honfitársaink, akiket a bérlakásépítés vagy a kedvezményes állami hitel segíthetett volna. A devizahitel csúfot űzött a hitelbírálat, a THM, a hazai számvitel funkcióból.
Amikor lakásaikból a putyini hadsereg által kibombázott ukrajnai menekülteket látunk a képernyőn, gondoljunk arra, hogy Orbán Viktor más hazai barátai pedig a kevésbé látványos kilakoltatásokhoz vezető csalárdságokkal operáltak, és mi nem hagyhatjuk az út szélén őket vagy az árverés, a kilakoltatás veszélye által még csak fenyegetett devizakárosultakat sem.