Euró vagy rubel? - Magyarország választ

Márki-Zay Péter, Orbán Viktor, választás 2022
Grafika: Alfahír

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Április 3-án Magyarország országgyűlési választásokat tart, amelynek tétje - noha a kampány során sokminden elhangzott - teljesen egyértelmű: a magyarok arról szavaznak, hogy az ország visszatér-e a demokráciához, és visszatalál-e az euroatlanti szövetségi rendszerbe, vagy egy orosz bábállam lesz, hasonlóan Belaruszhoz.

Nem kívánok politikusi túlzásokba esni, és az elmúlt hetek ismeretének fényében minderre nincs is semmi szükség. Most a teljesen őszinte beszédnek van itt az ideje, ugyanis a helyzet kritikus. A választás valójában már most is zajlik, hiszen a magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárok számára már elkezdődött. A módszereket is jól látjuk, és a tétet is jól érzékeljük.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy mindezt ellenzékiségem mondatja velem, Orbán Viktor magyar miniszterelnök éppen pár órája „vádolta meg” azzal az ellenzéket, hogy Ukrajna pártján áll a jelenleg folyó véres konfliktusban. Nehéz ezt másképp értelmezni, mint hogy Orbán Viktor pedig Oroszország oldalán áll. Európa nem is értelmezi már másképp: a héten utolsó szövetségese, Lengyelország is faképnél hagyta a magyar kormányt, a Visegrádi négyek pedig gyakorlatilag megszűnt funkcionálni, mert a többi fél számára tolerálhatatlanná vált a Fidesz nyílt elköteleződése a putyini rendszer mellett.

Mindeközben az is egyértelmű, hogy a Fidesz már elkezdte a választások elcsalását. A napokban egy ellenzéki szavazatokkal teli zsákot találtak egy erdélyi szeméttelepen, amely a magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárok voksait tartalmazta. Tudatában annak, hogy a szomszédos országokban teljesen „normális”, hogy a levélben szavazásra jogosultak voksait a Fidesz partnerszervezeteinek aktivistái „segítenek” célba juttatni, egyértelműnek tűnik, hogy mi történt.

Ilyen körülmények között kell a magyar szavazópolgároknak irányt választaniuk hazájuk számára. Kétségtelenül óriási kihívás mindez számunkra, még úgy is, hogy az EBESZ minden eddiginél nagyobb létszámban küldött megfigyelőket az országba. Bízom benne, hogy az emberek megértik, mi a tét, és minél nagyobb számban fognak elmenni szavazni. Ha ugyanis Magyarországon marad az Orbán-kormány (akár súlyos választási csalások árán is), aligha kétséges, hogy milyen irányba indul majd el az ország.

Orbán szépen lassan kiírta magát Európából: hosszú évek munkájával elérte, hogy kitegyék a szűrét az Európai Néppártból, most pedig, ha lassan is, de biztosan eljutunk oda, hogy nem számíthat több uniós pénzre sem. És miközben az EU másik 26 tagállama lélegzetvisszafojtva nézi, mi történik Ukrajnában, és támogatja a megtámadottakat, Orbán nyíltan mondja fel a Kreml propagandaszólamait. Innen számára nincsen már visszaút.

Ám a szomorú valóság az, hogy egész Magyarországot is magával ránthatja, kivezetve az országot az Európai Unióból, és felépítve egy Oroszországtól függő rendszert. Csak remélni tudom, hogy április 3-án vége lesz Orbán országlásának, és újra egy európai, demokratikus Magyarországot építhetünk majd. Azonban ha nem, akkor az Európai Uniónak is érdemes lesz elgondolkodnia, hogy meddig tolerálható egy sorozatos választási csalásokra, és emberek megfenyegetésére épülő lukasenkai rendszer Európában...

Gyöngyösi Márton jobbikos EP-képviselő eredeti, angol nyelvű cikke itt olvasható.