Nem működik az autista gyerekek integrációja a közoktatásban

autizmus világnapja
Kék léggömbökkel vonulnak az autizmus világnapján Gyulán 2019. április 2-án.
MTI/Rosta Tibor

A Deutsche Welle és a Telex együttműködésének keretében szeptember elején jelent meg az a videó, amely azt a budapesti anyukát mutatja be, aki egy SNI-s ikerpárt nevel, de csak a 29. iskola fogadta be őket. A riport után nagyon

sok hasonló helyzetben lévő család jelezte, hogy vidéken még rosszabb a helyzet. A legtöbb körzetben nincs olyan közintézmény, amely alkalmas lenne az SNI-s/autista gyerekek fogadására. 

A Deutsche Wellének most két, Baranya megyében élő család mesélte el a történetét. Mindketten végül otthon ragadtak a gyerekeikkel, mert vagy nem tudják vállalni, hogy napi 120 km-t autóztassák a gyereket, vagy az autista specifikus segítséget hiányolják az intézményekből.

A siklósbodonyi autista kislány, a 4 és féléves Szófi édesanyja azt mondja, hogy naponta 60 kilométert kellene legalább kétszer megtenniük, hogy a körzetes mohácsi óvodába vigyék a gyermeket, ami megterhelő lenne számukra. A hozzájuk közelebb eső pécsi tankerülettől azt a választ kapták, hogy nincs férőhely, ezért végül otthon nevelik a kislányt. Az ügyük most a jegyzőhöz került.

Az abaligeti 10 éves Olívia és a 7 éves húga, Adél is autista, nekik sem találnak közoktatási intézményt a szüleik, otthon, egyéni tanrendben tanulnak. Az édesanyjuk azt mondta, az iskolába az idősebb gyermek kezdetben elég jól beilleszkedett, de aztán pánikrohamai lettek. Azt látta, hogy nincsenek fejlesztő pedagógusok, nincsenek gyógypedagógiai szakemberek az iskolában ezek mellett a gyermekek mellett minden nap, amire szükségük lenne – nem pedig heti két órában, mert az kevés.

 

Mindkét édesanya a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezethez fordult.

A TASZ szerint az autista gyermekek kétharmada papíron integráló intézménybe jár, a valóságban azonban gyakran vagy intézményről intézményre vándorolnak a jobb ellátás reményében, vagy rákényszerülnek, hogy magántanulók legyenek.

Főleg vidéken igaz ez, ahol nincs a közelben befogadó intézmény.