Sajátosan hazai jelenséggel szembesült a második legnagyobb magyar város közössége. Az évtizedek óta Fidesz vezette debreceni lakosság javarészét a fideszes állam kitessékelte a társadalom tagjai közül, miután az morogni kezdett a városba tervezett, gigantikus méretű kínai akkumulátorgyár miatt. Pedig a tiltakozás nem politikai vagy ideológiai okok miatt kezdődött, hanem csak azért, mert nem akar a területére engedni olyan ipari tevékenységet, amely súlyos terhelést okoz a környezetének. A kormány és a leuralt sajtó támadásba lendült, a lakossági fórumokon tiltakozó debrecenieket és a velük szolidaritást vállalókat a haza és a magyar érdek ellenségeként mutatják be.
A Magyar Nemzet szerint meglepték az „erőszakos lakossági fórumok” a kínai akkumulátorgyártót. Ilyen, „a beruházáshoz kötött botrányos viselkedésre más országokban még nem volt példa.” Pár nap múlva az Origóval együtt azt is közölte, kiderült, kik állnak a debreceni akkumulátorgyár elleni tüntetések mögött: „Baloldali politikusok, hivatásos tüntetők és a helyi Soros-hálózat”.
Szijjártó Péter külügyminiszter is úgy magyarázza a társadalmi tiltakozást, hogy mindenki értse, ki az ellenség: „a magyar nemzetgazdasági értékek ellen is küzdenek a tiltakozók”. Tisztába tette, „megszoktuk, hogy a magyar baloldal tönkreteszi a magyar gazdaságot, amikor hivatalban van. Megszoktuk, hogy a munkanélküliség az egekben van, amikor ők a hivatalban vannak. Most is azért küzdenek, hogy ezek a munkahelyek ne Magyarországon, hanem például Németországban jöjjenek létre”.
Az ugyancsak a Fidesz szándékait artikuláló Nézőpont intézet szerint „a lakosok kérdéseinek megválaszolását éppen a Soros Györgyhöz köthető szervezetek lehetetlenítik el azzal, hogy nem engedik meg, hogy az érintettek feltegyék kérdéseiket. A Debrecenhez nem kötődő, de a kormány megbuktatásában már régóta érdekelt provokátorok a közmeghallgatás kezdetétől folyamatosan, üvöltve akadályozták a tájékoztatást, a kérdések megválaszolását.” A videók tanulsága szerint azonban ez nem igaz, a közmeghallgatáson egymással egyetértésben tiltakoztak a jelenlévők. A képsorokat látva még azt sem lehet politikai támadásnak értékelni, hogy a tiltakozók a gyár lehetséges helyszíneként fölvetették Felcsútot. Ezzel sokkal inkább arra hívták föl a figyelmet, hogy mivel semmi olyasmiről nem tud a közvélemény, hogy esetleg oda terveznének a helyiek érdekében egy ilyen ipari létesítményt, ez azt jelentheti, hogy ott sem tartanák jó ötletnek.
Debrecen szinte „minden hullámhosszon” azzal szembesül, hogy akiknek nem tetszik a beruházás, kétségei vannak, az idegen országok érdekeit szolgálják. Ezzel a felütéssel az állami televízió is kiközösíti őket. A kormánypárti szakértők nem győznek keresgélni újabb és újabb szempontokat az ellenség leleplezésére, egyikük egyenesen azt magyarázta, hogy „meg kell vizsgálni, a debreceni beruházást ellenző ellenzéki pártok tevékenysége hogyan függ össze ezzel a német gazdasági törekvéssel, fel kell tárni, van-e esetleg anyagi befolyásoltság, mint ahogy a választási kampányban is történt hasonló eset”. Szerinte a debreceniek magatartása nem példátlan Magyarországon. Amikor a magyar libatömés ellen tiltakoztak, akkor a francia libamájtermelők finanszírozták a tiltakozást vezető erőket, tehát kicsiben ugyanez történt akkor is.
A központi irányítású térségi kormánylap is beszállt a küzdelembe. Hangulatkeltés folyik, állította különösebb utánajárás nélkül, „a dollárbaloldal aktuálpolitikai célokra használná az akkumulátorgyár ügyét” és „a Soros-hálózat érdeke, hogy hazánk veszítsen a gazdasági versenyben”.
A viharos meghallgatás óta tüntetés is zajlott Debrecenben, amelyről a városi lapokban jóval több tény megismerhető, mint a kormánylapokból. A Cívishír például így fogalmaz: „Megmutatjuk magunknak, egymásnak, a hatalomnak és az országos médiának, hogy a kormány ne tudja letagadni és véghez vinni tervét a debreceni és környékbeli lakosok veszélyeztetésével! - hangzik az akkumulátorgyár-építés ellen szervezett tüntetés mottója. A szervezők továbbá hangsúlyozzák, hogy itt nem Soros-ügynökök és baloldali bértüntetők tüntetnek, hanem édesanyák édesapák, akik aggódnak a jövőjükért, a környezetükért, Debrecen földjeiért, levegőjéért, vízkészletéért, és látványáért!”
Legvilágosabban pedig a kormánytól független debreciner.hu főszerkesztője magyarázza el a helyzetet. „Ha ezermilliószor elmondja Debrecen polgármestere és az ő közpénzből működtetett helyi médiája, hogy a kínai akkugyárral kapcsolatos félelmeket a politikai ellenzéke generálja, akkor sem igaz. Eddig sem érdekelte őket a debreceniek véleménye, ezután is tesznek rájuk. A debreceniek pedig nem külföldiek által küldött pénzekkel lefizetve hadakoznak a városukért, hanem saját akaratú elszánásból.” Arról, hogyan jutottunk el idáig, így fogalmaz: „Saját bevallása szerint évek óta titkos tárgyalásokat folytatott kínai befektetőkkel a debreceni városvezetés arról, hogy ide telepítenek egy giga akkumulátorgyárat, aztán a tényt ünnepélyesen bejelentik, majd elkezdik becsmérelni azokat a debrecenieket, akik megkérdezik, hogy mi ez, erről miért nem beszéltetek velük korábban. Megalázzák a demonstráló édesanyákat azzal, hogy ők nem a gyermekeiket, a családjukat féltve tiltakoznak, hanem lefizetett külföldi ügynökei az ország tönkretételének?! (…) Azt hitték Budapesten, hogy ezt az ügyet majd elpuhítja helyben a jóarcú debreceni polgármester és az örökász országgyűlési képviselő. A figurát mintha cinikusra vette volna a polgármester, már az első közmeghallgatáson kifütyülték, a soha el nem kopó Kósa Lajos pedig hónapok óta mélyen hallgat a debreceni akkugyár ügyében, meg nem jelenik olyan helyen, ahol ez szóba kerül.”
Tiszta és józan gondolkodás, ezeken a mondatokon nincs mit magyarázni.