2014. 12. 22. 19:42

"Tuti bizniszt" ajánlottak a jobbikos képviselőnek

A 2014-es választást követően több új képviselő is bekerült az Országgyűlésbe. Őket kérdeztük eddigi élményeikről. Az MSZP és a Fidesz részéről senki sem reagált megkeresésünkre, a jobbikos Ander Balázs és Lukács László, valamint az LMP-s Ikotity István - frakciótársával, Sallai Róbert Benedekkel ellentétben - szívesen számolt be tapasztalatairól.

- Ebben a ciklusban kezdett országgyűlési képviselőként dolgozni. Könnyen sikerült belerázódni a munkába?

Ander Balázs: Vidéki, középiskolai történelemtanár voltam, vagyok, maradok. De igyekszem tenni a dolgomat, ennek megítélése viszont a frakcióvezetés és a választók feladata.

Ander Balázs

Ikotity István: Jól sikerült az első időszak. Nem mondanám egy teljes év letelte előtt, hogy belerázódtam, ugyanis azt mondják, hogy ebben a munkakörben minden évszaknak megvannak a sajátosságai. Más egy költségvetés elfogadása körüli pörgős időszak például, mint egy lazább nyári szezon. Ezeket még ki kell tapasztalni és beosztani az energiákat. A legnehezebb egyébként a munkában a kiszámíthatatlansága: sohasem tudni, hogy milyen és mennyi feladat elé nézek. Még egy hétre sem tudok előre látni, ha például egy találkozót kell egyeztetnem.

Lukács László: Bár úgy érzem, könnyen belerázódtam a munka ritmusába, az én helyzetem annyival volt másabb, mint másoknak akik májusban kezdtek, hogy rögtön a „nyári szünet" előtt kerültem be, így alig maradt időm a szünet előtt az érdemi munkára, így a nyár nagy részét úgy töltöttem, hogy még csak keresgéltem, mit is vár tőlem el a képviselőség, mit kell tennem. Viszont ez az idő alkalmas volt arra, hogy a rám bízott egészségügyi témák területén előre tudjak készülni, úgymond: építkezzek. Már a nyári időszak elején alig vártam, hogy szeptember legyen és dolgozhassak megint.

- Mi volt a legviccesebb, a legrosszabb vagy a legkülönösebb tapasztalata eddigi parlamenti munkája során?

Ander Balázs: Sokat elmond egyes képviselők gyanús meggazdagodása miatt (okkal, ok nélkül) az emberekben a honatyákról kialakult vélekedésekről, hogy alig esküdtem föl, amikor egy volt tagtársunk édesapja keresett meg egy bomba üzlet ötletével... „Csak” nyolcvanmilliót igényelt volna a biznisz, s nem nagyon akarta elhinni, hogy a szükséges összegnek még a századrészével sem rendelkezem. Tragikomikus helyzet volt. De a legrosszabb, az a hátunk mögötti minősíthetetlen DK-s közberöffentések miatti döbbenet, valamint a konkrét kérdésekre adott kormányzati mellébeszélés…

Ikotity István: A legviccesebb számora az volt, amikor egy általános vitán a Jobbik és az MSZP azon vitatkozott nagyon hevesen, hogy melyikük is Moszkva ügynöke. Kis híján egymásnak estek. Legrosszabb tapasztalatból sajnos több van. A kormánypárti képviselők arroganciája és munkakerülése állandó tapasztalat. Például az, ahogy az általános vitákon nem vesznek részt a fideszesek, KDNP-sek. Az LMP ilyen szempontból kiemelkedő: ha egy képviselőnk felszólal, biztosan ott van a frakciónk legalább 20%-a.

Lukács László: A legviccesebb az az „őszinte” ricsaj és forrongás volt, amikor Kósa Lajos hazatért a luxus koncert útjáról. Láthatóan jól lebarnulva, kisimulva belépett a már teli ülésterembe, elkésve az ülés elejéről. A teli ülésteremben hirtelen minden szem rászegeződött, és szinte azonnal felrobbant a nevetéstől, ricsajtól, rendetlenségtől. Olyan hangzavar lett, ami nem ült el percekig. Figyeltem, még a saját fideszes képviselői is jót derültek a sajátos belépőjén és az egész körítésen, szerintem minimum ugyanazt gondolták róla, mint mi. A legrosszabb egyértelműen, amikor rendre egy-egy fontos témát szűk időkeretek között, éjszakába nyúlóan tudtunk csak tárgyalni, hogy senki se lássa, ne tudjon róla, lehetőleg a TV se adja. Ez leginkább a parlamentalizmus megcsúfolása. A legkülönösebb pedig, amikor az éjszakába nyúló ülések után kb. éjfél körül egymagad sétálsz haza az Országgyűlés kihalt és sötét folyosóin. Van egy monumentális misztérium érzése ilyenkor az embernek. Különleges érzés mindenképp egy óriási házban majdnem egyedül lenni.

- Az Országház folyosói sokaknak hosszú idő múltán is átláthatatlan labirintusnak tűnnek. Volt rá példa, hogy eltévedt? Sikerült már kiismerni az épületet?

Ander Balázs: Legendásan rosszul tájékozódom. Ismerőseim tudják, hogy képes vagyok bárhol elkeveredni. Ezt a szokásomat itt sem sikerült levetkőznöm…

Ikotity István: Szerencsére viszonylag könnyen tájékozódom. Nem tévedtem még el az Országházban. Sajnos minden szegletét még nem sikerült bejárnom, de tervbe vettem. Csodálatos épület, nagyon megtisztelő, hogy ilyen szép helyhez van kötve a munkánk. Sokszor fordul elő, hogy fáradtan megyek éjszaka a folyosókon hazafelé. Ilyenkor erőt ad azoknak az embereknek az aprólékos és lelkiismeretes munkája, akik azOrszágházat építették, díszítették. Munkájuk közben biztos vagyok, hogy gondoltak arra, hogy nemes ügyért dolgoznak, itt dőlnek el majd hazánk legfontosabb ügyei. Szeretném, ha munkám méltó lenne az ő munkájukhoz.

Ikotity István

Lukács László: Természetesen eltévedtem én is párszor, de minden eltévedést egy-egy felfedező úttá tettem, így ha következőnek ugyanott esetleg ismét eltévedtem, már gyorsan visszataláltam a helyes útra. Most már tudok olyan rövidítéseket, amit mások nem nagyon használnak szerintem. A dohányzó részleget még most is nehéz megtalálni, de csak azért, mert én nem járok oda, legfeljebb kétszer kísértem el oda képviselőtársaimat.

- Mik a tapasztalatai a parlamenti büfé kínálatáról?

Ander Balázs: Felemás. A virsli rettenetes, viszont a somlói elsőrangú. Ez utóbbiból - bűnös módon - akár kettőt is elfogyasztok egy nap.

Ikotity István: Ritkán járok a büfében. Akkor fordul elő, ha éjszakába nyúló ülések előtt nem vacsorázom elég bőségesen. Ilyenkor szokott lenni még késő este is egytálételük. Ez remek!

Lukács László: Gyakran az estéket is bent töltöm, így meg-meg fordulok a büfében. Igyekszem korlátozottan fogyasztani, és inkább alaposan reggelizek, ebédelek. A kínálat szerintem tökéletesen elegendő.

- Tesz újévi fogadalmat?

Ander Balázs: Nem. Vagyok már olyan „öreg” ahhoz, hogy azt mondhassam: mostanra leszoktam az ilyesmiről.

Ikotity István: Soha nem szoktam.

Lukács László: Nem szoktam fogadalmat tenni kifejezetten újévre, azonban én is el szoktam tervezni, hogy mit szeretnék elérni a következő évben, de ezek nagyobb célok, gyűjtő fogalmak, nem egy-egy fogadalom.

dr. Lukács László György

- Mik a legfőbb célkitűzései a következő évben?

Ander Balázs: Somogyból jó visszajelzéseket kapok. Az előző ciklusban sajnos nem volt a megyének saját képviselője, ezért mindenképpen tovább kell erősíteni az itt élő emberekben, hogy a kuruc időkkel ellentétben, amikor „fatalis terra”-ként tekintettek a dunántúli megyékre, a Jobbik számára Koppány földje nem a végzet területe, hanem pont, hogy a nemzeti radikalizmus egyik legerősebb itteni bázisa!

Ikotity István: Háromgyerekes családapa vagyok. Kettő, négy és hat évesek. Néhány napja, amikor a gyerekek lerajzolták, hogy mit kérnek a Jézuskától, akkor apát kezdtek el rajzolni... Sajnos sokkal kevesebb időt tudok a családommal tölteni, mint szeretnék. Szeretném, ha tudnék egy egyensúlyt a munka és a magánélet között teremteni.

Lukács László: 2014 számomra nagyon érdekesen alakult. Végre önálló ügyvédi irodát nyithattam, amelyet az országgyűlési képviselőségem miatt gyorsan szüneteltethetek is. Nyáron megházasodtam, de közben sokat vagyok távol a családomtól: fenekestül fordult fel minden a 2014-es évben, de ez így volt jó. Jövőre azt tűztem ki célul, hogy előre léphessek, mind a szakmai munka területén, mind magánéletemben. 2015-re stabilitást és sok munkát várok.

alfahir.hu