A délvidéki sajtó is fújja a szélsőjobbozó ballib mantrát

Nemcsak hazánkban, de a gúnyhatáron túl is felzavarta az állóvizet a Jobbik XII. kongresszusa, és ahogy a hazai lakájmédia, az egyetlen délvidéki napilap is ismét bebizonyította, hogy ha kell, akkor az anyaországi balliberális orgánumokat is überelni képes. Egy kis szélsőjobbozás a Magyar Szó szerkesztőségétől.

A DélHír Hírportál figyelt fel egy különös interjúra, amelyben a Magyar Szó Tari Istvánt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) alelnökét számoltatja el azért, mert a politikus is megjelent, és egy rövid köszöntőt mondott a nemzeti párt rendezvényén.
 
Érezhető módon a Jobbik néppártosodásával a napilap sem tud mit kezdeni, mint ahogy a kongresszuson elhangzottakkal sem, "amelyen a szélsőjobboldali elveiről ismert párt elnöke, Vona Gábor bejelentette, hogy néppárttá alakulnak".
 
Persze a Magyar Szó provokációja ezzel nem ért még véget, és sikeresen visszaböffentette a kis hazánkban már oly jól megismert nácizós-fasiztázós-szélsőségezős mantrát. Például, ilyen kérdéssel:
"Pártkongresszusra szabály szerint a hasonló politikai nézeteket valló pártokat hívják meg. Egyetért a VMDK a Jobbik nézeteivel?"
Persze volt még a tarsolyban ennél is jobb és konkrétabb felvetés is, amely arról biztosíthatja az olvasót, hogy a tartalom (vö.: délvidéki magyarság sorsa) baromira nem érdekli az újságot, csak a felületesség, a megbélyegzés hajtja; a Jobbik és a nemzeti párt szövetségeseinek ellehetetlenítése anélkül, hogy annak üzenetét meghallgatja.
 
Vona Gábor igyekszik „szalonképessé” tenni pártját, amikor például arról beszél, hogy megszabadulnak a „vadhajtásoktól”. Sokan vélik úgy, hogy csupán hatalmi ambíciókból igyekszik mérsékeltebb hangot megütni. Akik emlékeznek a párt szélsőjobbos kijelentéseire, nyilván nehezen hisznek neki. Hozhat ez a kapcsolat bármi jót is a vajdasági magyarságnak? - kérdezi a lap Tari Istvánt.
 
Álságosnak érzem ezt a kérdést, egyetlen napilapunk viszonyulásával együtt! - válaszolja a VMDK alelnöke. Ahhoz, hogy fölfigyeljenek tevékenységünkre, el kellett mennünk erre a kongresszusra? Mintha nem lenne elég bajunk ahhoz, hogy közösen megbeszéljük a tennivalókat, a lehetőségeket, a jobbító szándékok kibontásával. Mintha nem heverne romokban közéletünk, kényszerből kampányokat, pártpolitikai célokat szolgáló kultúránk.
 
Ebben a rövid interjúban is a szélsőjobboldalizást sulykoló, napi politikának gazsuláló megfelelési kényszer érhető tetten. A párbeszédre való képesség hiánya. A megbélyegzési szándék!
 
Egyébiránt mindegyik párt kézen fogva vezeti a „szalonképességet”, amikor kormányzásra készül.
 
Mi, a kisebbségi léthelyzetet jobban ismerő magyarok, saját bőrünkön megtapasztalhattuk azt, milyen érzéssel jár, amikor lefasisztáznak bennünket, lefasisztázzák elődeinket. Jobbára a rablók, rablógyilkosok szokták lefasisztázni áldozatukat, bűneiken enyhítendő. Jut eszembe: felénk hányan és mennyi ideig éltek abból, hogy másokat lefasisztázhattak?
 
Nincs kollektív bűnösség! Nem lehet egy népcsoport fasiszta! Egymillió embert, egymillió magyar szavazót nem lehet lefasisztázni! Még akkor sem, ha ellenzékből politizáló pártra szavaz!
 
Ki kéne már józanodni - tette hozzá a politikus.