A keleti szövetség ellen

Míg a nyugati-európai országok és a pápai udvar szövetség megkötéséről tárgyalt a mongol királyságokkal, addig a magyarokat távol akarták tartani a keleti rokonnépektől. Valószínűleg attól tartottak, hogyha IV. Béla megállapodik Batu, majd Berke kánnal, akkor együttesen megrohanhatják Európa nyugati felét és a kis királyságok mongol és magyar fennhatóság alá kerülnek.

Követek Karakorumban

Az 1241-1242-es kelet-európai tatárjárást követően a pápaság máris követet indított a mongol kánok udvarába, hogy megtudakolja, hogyan lehetne megnyerni az ottani uralkodók jóindulatát. IV. Ince azonban elkövetett egy nagy diplomáciai hibát, dölyfösségében azt követelte Güjük, mongol nagykántól, hogy térjen át a keresztény hitre. Ezt a mongol uralkodó nem tudta mire vélni, nem értette a kérést. Ezért ő, az akkori világ leghatalmasabb ura azt üzente, hogyha a pápa meg akar hódolni, akkor küldje el követeit. A kudarc ellenére tovább folytatódtak a nyugati követjárások keletre, egyrészt meg akarták akadályozni, hogy a mongolok betörjenek a Lajtától nyugatabbra lévő területekre, ahová eredetileg is menni akartak, helyette a Szentföldön próbáltak együttműködni a közel-keleti mongol nagyhatalommal. Sajnos, nem ismerjük a pápai, valamint az angol, illetve a francia terveket, de elképzelhető, hogy a nyugat-európai hadjárat helyett a helyi uralkodók szívesebben látták volna, ha a tatárnak nevezett mongolok inkább megint hazánkra vagy a lengyelekre zúdulnak hadseregükkel.

Keleti kapcsolat

1263-ban a mongol sereg a Kárpátoknál gyülekezett, valószínűleg egy újabb magyarországi betörést terveztek. Az országot IV. Béla mentette meg a pusztítástól, aki tárgyalásokat folytatott a tatárokkal. Pontosan nem ismert, hogy miről is volt szó, de annyi bizonyos, hogy a szomszédos Arany Horda kánjai nem törtek be hazánk területére. A keleti szövetség azonban nem tetszett a nyugati erőknek. 1264. január 28-án IV. Orbán pápa felszólította IV. Bélát és István ifjabb királyt, hogy utasítsák el a tatárok szövetségi ajánlatát, és ne létesítsenek házassági kapcsolatot velük. Szerencsére a magyar uralkodó nem törődött a pápai intéssel és inkább folytatta a megbeszélést a szomszédos Arany Horda kánjaival. Ennek részletei sajnos nem ismertek kellőképpen, az viszont ismert, hogy a kiépülő kereskedelmi kapcsolat csak jót tett az országnak, és a Magyar Királyság a keleti áruforgalom legfőbb tranzitországa lett, és ebből jócskán meggazdagodtak a városlakóink, fuvarosaink és kereskedőink.

Hamis elmélet

Az ország úgynevezett „nyugati” orientációját nem Szent István képzelte el, és akarta megvalósítani, hanem a pápák és a német-római császárok, akik –saját biztonságuk érdekében - megpróbálták a magyar királyokat rávenni, hogy ne szövetkezzenek a keleti, rokon népekkel. Jogosan tartottak attól, hogy a magyarok keleti szövetségeseik segítségével bármikor le tudnák győzni a kis nyugati királyságokat és megint adófizetőkké tehetnék őket, ahogyan történt az Attila vagy akár az avar és a korai magyar időkben. Ezért próbálták elhinteni a hamis, és a magyarság számára semmilyen előnnyel nem járó „nyugati szövetség” gondolatát. Ez azonban –szerencsére - egészen Mohácsig nem érte el a célját.

 

OB