2014. 12. 18. 14:53

A szkíta konyha

szkitaSzkíta őseink étkezési szokásairól viszonylag kevés feljegyzés áll rendelkezésre. Néhány görög történeti forrás említi a békés kancafejő népek ételeit. Ezért a kutatók számára a régészeti leletek, valamint a rendelkezésre álló néprajzi leírások nyújthatnak segítséget.

Szkíta edények

A szkíta sírokból sok gabonatároló kerámia, bronzedény került elő, ami arra utal, hogy sokféle edényt használtak az étkezéshez. Hérodotosz is említi a csészét, amiből a férfiak az ételt fogyasztották, de ez egyben méltóságjelvény is volt. Csak a szabad férfiaknak volt övön csüngő csészéje. A néprajzi vizsgálatok is megerősítették, hogy valóban, a lovas népek fémből készült csészéből fogyasztották régen az ételt. A gajmanovai szkíta sírból páratlan leletek kerültek elő. Sok bronzüst és edény sorakozott egymás mellett, ami a szkíták változatos ételkészítési módjára utaltak. A hatalmas bronzedényekben bizonyára a hadseregnek főztek, esetleg a nagycsaládi, vagy nemzetségi összejövetelek idején is használhatták a közel 140 liter űrtartalmú edényeket. Ezen kívül voltak kicsi, családi méretű üstök, bográcsok is. Szintén Gajmanován találtak egy szállítható tűzhelyet, amelynek két füle volt, alul pedig egy tűzteret alakítottak ki, azon sütöttek-főztek, grilleztek.

Szkíta gabona

Sok adatunk van arra nézve, hogy a szkíták gabonát termesztettek. Egyrészt Hérodotosz művében emlegeti a földműves szkítákat. Valószínűleg ők termelték görög exportra a gabonát. A szkíta sírokban a régészek találtak gabona tárolására szolgáló edényeket. A szkíták által lakott terület kiváló búza- és gabonatermő vidék volt, ezért az ottani lovas népek mesterei voltak a földművelésnek. Az orosz gasztronómiai szakemberek úgy vélik, hogy a szkíták készítettek először kenyeret a mai Oroszország területén, sőt maguk a szlávok is a szkítáktól tanulták meg a földművelést. Sajnos, nálunk éppen fordítva gondolják az akadémikusok, a tankönyvekben, de még a modern szakirodalomban is az szerepel, hogy mi, magyarok ezeket a készségeket a szlávoktól tanultuk. Sok kutató úgy véli, hogy ezen kívül a szkíták ismerték és fogyasztottak zöldségféléket is, főleg hüvelyeseket. A kínaiak nem mást állítanak, minthogy a répa az „nomád” növénynek számított. Különös, hogy a gabonafajták és egyes zöldségfélék elnevezései mennyire hasonlók a Kárpát-medencétől egészen az Ordoszig.

Tejtermékek

A lovas, nagyállattartó népek mesterei voltak a tej tartósításnak. Az orosz szakemberek azt állítják, hogy a középkorban feltűnő és szkíta vidéken elszaporodó szlávok is tőlük tanulták ezt a mesterséget. Már a legkorábbi görög forrás is békés, kancafejő népeknek nevezi a kimmereket és a szkítákat, ami jellegzetes ételükre, a kumiszra utalhat. Kiválóan tudták tartósítani a tejterméket, amelyből még hadjáratukra is vittek magukkal. A szárított túró volt a szkíta katonai élelmezés egyik csodafegyvere, ezt majszolgatva a katonák elegendő vitaminhoz jutottak, és nem alakult ki náluk olyan hiánybetegség, mint a skorbut. A szakemberek rekonstrukciója szerint a tejtermékeket faedényekben tárolták és abban is erjesztették, néhányat állati szarvban szolgálták fel.

Egyéb ételek

A lovas népek igazi húsevők voltak, birkát és marhát előszeretettel fogyasztottak, de nem vetették meg a lóhúst sem, az ukoki hercegnőnek például azt csomagoltak a túlvilágra. Hérodotosz leírta a szkíták egyik különleges ételének, a saját bőrében párolt húsnak a receptjét, amelyhez hasonlót máig készítenek mongol és kaukázusi pásztorok. A fent említett bronzüstben birkahúst főztek. Ismerték a szárított húst, azt vitték magukkal a hosszú hadjáratokra. A szkíták tejféléket, kefírt és kumiszt fogyasztottak leginkább, és nem vetették meg a bort, de a görögöktől eltérően, ők tisztán itták a nemes nedűt.

OB

alfahir.hu