2015. 12. 23. 17:23

Ángyán József: ez egy új-gyarmatosítási folyamat – amit Önnek is tudnia kell a földprivatizációról

Egy feudális, hűbéri birtokadományozó, korrupt rendszer kiépítésének és megszilárdításának, egy zsákmányszerzési folyamatnak vagyunk szemtanúi és elszenvedői. Ez is része és egyik állomása annak a gyorsuló és ma megállíthatatlannak tűnő új-gyarmatosítási folyamatnak, amelynek törvényszerű és előrelátható végső következménye a vidéki térségek kiürülése, a helyi közösségek felbomlása, valamint a nagyvárosok környéki nyomornegyedek kialakulása. Ángyán József professzor gyűjtötte pontokba az Orbán-kormány földprivatizációjával kapcsolatos legfontosabb fogalmakat.

Ahhoz, hogy a jelenleg zajló intézményesített földrablást, illetőleg annak az egész magyar társadalmat érintő veszélyeit, fenyegetéseit megértsük, érdemes egy kicsit a dolgok mögé nézni. Ebben nyújt segítséget Ángyán József részletes, hiánypótló értekezése, amelyből most egy rövid összefoglalót közlünk. (Ángyán József „Állami földprivatizáció – intézményesített földrablás – 2015.” című publikációja teljes egészében IDE KATTINTVA érhető el).

Egyébiránt, egyáltalán nem igényel agrárdiplomát az, hogy számunkra is világossá váljon, milyen hazugságok mentén folytatja le Magyarország megválasztott kormánya az utolsó, még nemzeti tulajdonban lévő termőföldvagyon kijátszását, és hogy annak milyen súlyos - és már rövid távú - következményei lesznek (majdnem...) minden magyar állampolgár számára.

Mi az alapvető probléma?

"A nemzetek modern kori biztonsága ma már nem csak a honvédelem állapotától, sokkal inkább attól függ, hogy kinek a kezében vannak azok a természeti erőforrások és rendszerek, amelyekkel a környezet és az alapellátások – az élelem-, az ivóvíz- és energiaellátás - biztonsága megteremthető. Ezek között is kiemelt szerepet játszik az élelmezési és élelmiszer-biztonság megteremtésének alapeszköze, egyben a nemzeti szuverenitás egyik legfontosabb megtestesítője, a termőföld".

Ángyán József arra figyelmeztet, hogy az értékesítés helyett inkább gyarapítani kellene az állami földvagyont - amely cél egyébiránt szerepelt az Orbán-kormány 2010-es ígéretei között is. Ezzel szemben Magyarországon államilag támogatott földspekuláció, intézményesített földrablás zajlik, így a földügy a helyi közösségek, valamint a spekuláns tőke érdekei összeütközésének egyik legdurvább terepévé válik, ami az egész társadalom élelmezési biztonságát végveszélybe sodorja.

S bár - főleg a magyar "tömegtájékoztatásnak" köszönhetően - talán ez fel sem merül bennünk, de a fenti a definíció egy gyarmati sorban lévő, harmadik világbeli országot fest le.

Ángyán József: Az állami földek „értékesítéséről” hozott döntéssel az ország vezetése súlyos határkőhöz érkezett.

Mi a földspekuláció alapja?

"A magánvagyonok gyarapításának legegyszerűbb módja a mások – általában a közösségek – által felhalmozott értékek és kasszák megrablása. Első számú forrása tehát a nemzet generációk hosszú során felhalmozott vagyona, melynek kezelését a saját államára bízta".

Ángyán József szerint három tényező motiválja a modern kori földprivatizációt:

- a pénzügyi érdekkörök tudatos felkészülése a várható élelmiszer-kereslet növekedésre, népesség-robbanásra;

- az európai uniós agrártámogatások megszerzése;

- az EU nyugati és keleti tagországainak földárbeli különbségei, amelyek elképesztő extraprofit ígéretét hordozzák.

Mi volt az eredeti néppárti alapkoncepció?

"A 2010-es országgyűlési választásokat megelőzően a Fidesz és szövetségesei azt hirdették, hogy olyan nemzetbiztonsági stratégiai területeken, mint amilyen pl. az élelmiszer-gazdaság az államnak tulajdont kell szereznie, és ennek jegyében a földpiac aktív szereplőjeként fel kell vásárolnia az eladásra felkínált földterületeket".

Ángyán József beismeri, ő is ennek tudatában vállalt államtitkári szerepet a második Orbán-kormányban. Ekkor még maga a miniszterelnök is többször nyilvánosan hangoztatta, hogy „földet nem eladunk, hanem veszünk”.

Mikor jött el a gyökeres fordulat?

"A Kormány azonban – bizonyára nem egy akkor született ötlettől vezérelve, a minden figyelmet elterelő és kormányzati kommunikációs eszközökkel folyamatosan fenntartott feszültséggel kísért menekültválság kibontakozására időzítve, megelőző „nemzeti konzultáció” vagy külön országgyűlési felhatalmazás nélkül - 2015 augusztusában úgy döntött, hogy az év végéig dobra veri a tulajdonában lévő mezőgazdasági területek túlnyomó többségét. Ráadásul az így befolyó pénzt – a Nemzeti Földalapról szóló törvény utasítása ellenére és az Alkotmány Bíróság által alaptörvény-ellenesnek minősített módon – nem rendelte egyértelműen termőföldvásárlásra fordítani".

A professzor emlékeztet arra a rendkívül gyors és látványos törvényhozási folyamatra, melynek következményeként megvalósulhatott a földprivatizáció, megkezdődhettek az árverések, és amely bizonyítja, hogy azt - a kormány-közeli haszonélvezőivel - a háttérben hosszasan egyeztethették, részletesen előkészíthették.

Jakab István, a Magosz elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Országgyűlés alelnöke 2015. június 30-án szólalt fel az Országgyűlésben a földprivatizáció mellett, majd az Orbán-kormány a „kezdeményezést mérlegelve” augusztus végén már döntést is hozott az állami földek értékesítéséről. Szeptember 21-én a „Földet a gazdáknak!” programra hivatkozó kormányhatározatot adott ki a végrehajtáshoz szükséges intézkedésekről, amelyben a lebonyolítás végrehajtásának végső határidejeként az év végét jelölte meg. Ebbe még az is belefért, hogy december 15-én a Polgári Törvénykönyvet is módosították, csak azért, hogy az új bérleti díjakkal, a korábbi baráti földbárónak, Simicska Lajosnak keresztbe tegyenek.

Kormányzati hazugságok a földrablással kapcsolatban.

"Az állami földek „értékesítéséről” hozott döntéssel az ország vezetése súlyos határkőhöz érkezett. Az előzetes társadalmi egyeztetés és országgyűlési felhatalmazás nélkül meghozott döntés nem „csak” erkölcsi, hanem alkotmányos, jogi aggályokat is felvet, hiszen az Alaptörvény a földet, a vizet, a természeti kincseinket közös nemzeti örökségünkként alkotmányos védelemben részesíti".

Tekintsük át ezeket az aggályokat! Mit mond, mivel is indokolja a lépést a Kormány, és mi az igazság?

- A Kormány „a külföldiektől igyekszik ily módon megvédeni a magyar földet”. Ez volt talán az első indok, ami azonban ma már kezd kikopni a központi kommunikációból. S nemcsak azért, mert alapjaiban mond ellent önmagának, de földet is vásárolnak külföldiek az árveréseken.

- Nem igaz, hogy csak „helyben lakó, magyar gazdák” vehetnek állami földet. Hiszen akár 70-80 kilométeres átmérőjű körzetből is érkezhetnek vevők, másrészt az uniós szabályoknak, valamint a földforgalmi törvénynek megfelelően a "magyar" nem lehet feltétel.

- A "földműves" több mint egy gazda, hiszen úgy juthat földterülethez, hogy még csak nem is kell a földet művelnie, elég ha szerepel a földművesek listáján; mint például Mészáros Lőrinc gázszerelő, építési nagyvállalkozó. Ehhez magyar vagy tagállami állampolgársággal kell rendelkeznie, el kell végeznie(?) egy tanfolyamot, illetve legalább három éve Magyarországon folytatott mezőgazdasági tevékenységet kell tudni igazolnia (vö.: Mészáros Lőrinc).

- Félrevezető az a kijelentés, hogy „kicsike kis, elszórt földdarabokról” van csupán szó. Az összesen 52 ezer darab meghirdetett földrészletből ugyan 41 ezer darab valóban 3 hektár alatti, ám ezek összterülete nem éri el a meghirdetett összes terület 20 százalékát, 80 ezer hektárt sem. A fennmaradó 11 ezer darab földrészletet azonban a volt állami gazdaságok jó minőségű és nagy kiterjedésű – átlagosan mintegy 35 hektáros - földjei teszik ki, de vannak köztük több száz hektáros, egybefüggő és egyben meghirdetett táblák, birtoktestek is. A kormányzati propaganda ez utóbbi nagy birtoktestekről nem beszél.

- Rendkívül átlátszó az a földbérleti díjemelés lehetőségét megteremtő törvénymódosító indítvány is, amelyet a közbeszéd csak Lex Simicskaként ismer. Elvégre 2015-ig egyáltalán nem zavarta az Orbán-kormányt, hogy a "piszkos tizenkettő" pofátlanul alacsony áron bérli a termőföldet.

- Teljességgel valószínűtlen, hogy a nem a földspekuláció és a nagybirtok, hanem a családi gazdaságok földalapját gyarapítja ezzel a kormány. Ezt támasztja alá, hogy a licitálásokon a tőkeerő számít, és hogy nincs családon, érdekeltségen vagy településen belüli összeszámítási kötelezettség sem, így lehet tulajdonos az anya, az apa, az informatikus fiú-, és a műkörmös leánygyermek.

- Nem igaz, hogy a "20 éves elidegenítési tilalom és állami visszavásárlási jog” kikötés elég biztosítékot jelent egy kormányhatározatban, amit egyik hétről a másikra, egyik kormányülésről a másikra, bármiféle egyeztetés vagy parlamenti felhatalmazás nélkül könnyedén meg lehet változtatni (lásd pl. a „magyar” jelző egyszerű törlése a földprivatizációs kormányhatározatból).

- Az állami bevételekre apelláló, költségvetési érv sem állja meg a helyét, hiszen az akcióval alig keletkezik érdemi költségvetési bevétel, mert az állam ad pénzt a vásárláshoz a Magyar Fejlesztési Bank rendkívül kedvezményes hitelein keresztül.