Aszály Szíriában - egy intő jel, amiből nem tanultunk

Azt, hogy világunk nem fekete-fehér, és nem lehet a környezetéből kiragadva kezelni egy problémát, az az elmúlt hetek, hónapok migrációs válságával kapcsolatban egyértelművé vált. Ahogy korábban írtuk, a dominóelmélet működik, és ezt újabb tanulmányok bizonyítják.

S mivel nem szeretnénk önmagunkkal sem ellenmondásba keveredni, leszögezzük: az Európát és benne hazánkat is elérő bevándorló-hullámnak nem az egyetlen kiváltó oka volt a térségben tapasztalható szélsőséges időjárás, azonban kijelenthető az is, hogy az addig nem tapasztalt, három éven keresztül tartó aszály is közrejátszott az Aszad-rezsim összeomlásában, a szociális-társadalmi válság eszkalálódásában.
 
Hétfőn a National Academy of the Sciences of the United States of America publikált egy tanulmányt a 2007-2010 közötti szíriai aszályról.
 
Ebben megállapították, hogy a szárazság miatt terméketlenné vált földjeiket a szíriai parasztok kénytelenek voltak otthagyni, és a városokba vonulni.
 
A szerzők kiemelik, hogy az elégedetlenséget a jelenlévő korrupció, az egyenlőtlenség, a népességnövekedés és a munkanélküliség is egyaránt táplálta, mint ahogy az is tény, hogy az ország elhibázott mezőgazdasági berendezkedése is komoly szerepet játszott az elsivatagodásában.
 
Ahogy korábban is írtuk,

1,5 millió embernek kellett elhagynia az otthonát, feladnia a megélhetését. S akkor még szó sem volt a polgárháború jelentette pusztításról.

Egyébként nehéz nem észrevenni bolygónk egy másik szimbolikus népvándorlása közti párhuzamot; Mexikóból is döntően szintén a földjüket vesztett, tönkrement parasztok próbálnak átjutni az Egyesült Államokba.
Az egész világnak föl kell készülnie arra, hogy abban a térségben szárazság lesz a jövőben is. Ennek pedig számos globális következménye lesz
– jelentette ki Richard Seager, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földmegfigyelő központ klímatudósa, a tanulmány társszerzője.
 
A tudományos dolgozat megállapította, hogy a megfigyelt száraz időszak, illetve a csapadék mennyiségének csökkenése egy tendenciát alkot. Ugyanakkor, ami szintén egy figyelmeztető jel, a Szíria fölötti légáramlatokat a Földközi-tenger feletti légáramlatokhoz kapcsolódnak; a tudósok által megalkotott modell szerint a Földközi-tenger keleti felén a szárazság csak tovább fokozódik.
 
Hogy ne nevezzük ezt utólagos okoskodásnak,

a Science tudományos magazin már 2013-ban publikált egy dolgozatot a szíriai polgárháborúval kapcsolatban.

A tanulmány tárgya, hogy kiderüljön, az éghajlati változások mekkora mértékben felelősek a fegyveres konfliktusokban. Az eredmény elképesztő:
az átlagostól 1 egységnyi eltérés a csapadékmennyiségben, illetve a hőmérsékletben az egyének között 4 százalékkal, míg a csoportok/országok között 14 százalékkal növeli a fegyveres konfliktusok arányát (az emelkedő tendencia 1950-óta figyelhető meg).
A 2013-as tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy ez a hatás előbb-utóbb kiterjed a mérsékelt-égövre is, hiszen (hazánkban is) egyre-másra dőlnek meg a melegrekordok, és a csapadék megoszlása is egyre egyetlenebb.
 
A kutatók aláhúzták: a társadalmi hatás ugyanolyan kritikus lesz mind az alacsony, mind pedig a magas jövedelmű országokban, egyaránt.