Az 1956-os szabadságharc fegyverei

1956 őszén apáink, nagyapáink fegyvert fogtak a Magyarországot gyarmati sorba taszító Szovjetunió és annak hazai kiszolgálói ellen. Az orosz csapatok azt gondolták, hogy akárcsak bő három évvel korábban Berlinben, némi erődemonstrációval és figyelmeztető lövésekkel néhány nap alatt „rendet” tehetnek. Hatalmasat tévedtek: a forradalmárok nem mentek haza, hanem zsákmányolt, a magyar laktanyákból elhozott, vagy improvizált fegyverekkel felvették a harcot a hatalmas túlerővel.

Az oroszok nem számítottak ekkora ellenállásra, így kezdetben súlyos veszteségeket szenvedtek. Az hamar kiderült, hogy a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok önmagukban nem lesznek képesek a forradalmat leverni. Így 1956. október 28-án megkezdődött az orosz tankok kivonása a fővárosból, ha csak néhány napra is, de győzött a forradalom.

Az alfahir.hu a teljesség igénye nélkül összegyűjtötte, hogy a forradalmárok milyen fegyverekkel vették fel a harcot a sokszoros túlerőben lévő szovjetekkel. Bemutatjuk továbbá  - szintén a teljesség igénye nélkül -, hogy az orosz csapatok mekkora haditechnikai fölényben voltak. A számbeli fölényük ismert: november 4-én a néhány ezer felkelőnek mintegy 40 ezer szovjet katonával és több ezer szovjet harckocsival kellett felvennie a küzdelmet.

A forradalmárok fegyverei

A pesti srácok sajnos alig-alig rendelkeztek a páncélosok leküzdésére alkalmas hatékony fegyverzettel. Kézifegyvereket ugyan nagy számban szereztek a rendőrség és a Honvédség laktanyáiból, ezek azonban elégtelenek voltak a tömegesen támadó szovjet tankok leküzdésére. Így improvizálni kényszerültek, a leghatékonyabb fegyverük a benzines palack volt, melyet később a köznyelv Molotov koktélnak nevezett el.

A meggyújtott benzines palackkal a harckocsik torony mögötti részét kellett eltalálni. Így a széttört üvegből a benzin befolyt a harckocsi motorterébe illetve a szellőztető rendszeren át a tank küzdőterébe is. A személyzetnek ilyenkor két választása maradt: vagy a harckocsiban ég el, vagy elhagyja azt. A tankok ilyen fajta kezdetleges eszközökkel történő leküzdéséhez hatalmas bátorság kellett, sokan az életükkel fizettek egy-egy tank leküzdéséért.

A forradalmárok kézfegyverei a II. világháborús technikai színvonalat képviselték.

A PPS-41 „dobtáras géppisztoly” az 1956-os szabadságharc egyik ikonikus fegyverévé vált. Bár nem rendelkezik nagy lőtávolsággal a nagy tárkapacitásának és tűzgyorsaságának köszönhetően azonban városi harcban kiválóan bevált.

PPS-41 géppisztollyal felszerelt fiatal lány 

Az orosz eredetű Moszin-Nagant ismétlőpuska különböző típusai szintén nagy számban kerültek a felkelők kezébe. Nem véletlen ez, hiszen a Magyar Néphadseregben is rendszeresítve volt 48M néven. A nagy tűzerővel rendelkező szovjet csapatok ellen azonban már nem igazán jelentett komoly harcértéket.

Sokaknak csak Nagant jutott

PD-28 (tányéros) golyószóró

Ezt a típust 1928-ban rendszeresítették az orosz csapatoknál. A golyószórók (több államban a könnyűgéppuska elnevezést használják) között az első, tisztán szovjet fejlesztésű fegyver volt. Igen sokat gyártottak belőle, a szovjet hadseregben az 50-es évekig, egyes országokban a 70-es évek közepéig hadrendben állt. Gyenge pontjának a lőszeradagolás számított. A forradalmárok is nagy számban használták, ez volt az egyik legnagyobb tűzerejű fegyverük. A fegyver tetején elhelyezkedő behemót tár miatt csak "tányéros golyószórónak" csúfolták a felkelők. 

PD-28 (tányéros)golyószóróval felszerelt felkelő várja az oroszokat 

A felkelőknek a könnyű fegyverzeten kívül még volt néhány a szovjetektől zsákmányolt lövege és harckocsija. Mivel nem volt páncéltörő lőszerük így először a harckocsik lánctalpát lőtték szét, majd a már mozgásképtelenné tett tankot benzines palackokkal felgyújtották.

A Vörös hadsereg arzenálja

T-34/85 közepes harckocsi

A T-34/85 közepes harckocsi világháborús veterán volt. 1956-ban már nem számított különösebben korszerűnek, de mivel korábban hatalmas számban gyártották, így sok állt még belőle hadrendben mind a magyar, mind az szovjet hadseregben. A forradalom alatt néhány példányt a felkelők is zsákmányoltak. Az orosz csapatok a budapesti harcokban több tucatnyit vesztettek ebből a típusból.

Egy a kilött T-34-esek közül 

ISZ-3 nehéz harckocsi

Az ISZ-3-as nehéz harckocsi szintén II. világháborús veterán volt, a berlini csatában mutatkozott be először a világháború utolsó napjaiban. A Sztálinról elnevezett tank fő fegyverzete a 122 milliméteres harckocsiágyú volt. A 160 milliméteres páncélzattal felszerelt harckocsi a városi harcokban nem igazán vált be, számos példányt kilőttek belőle a felkelők.

Felgyújtott ISZ-3-as harckocsik

ISU-152 nehéz rohamlöveg

Az ISU-152-es rohamlöveget szintén a 1943-ban állították hadrendbe a szovjet csapatok. A nehéz rohamlöveg alapjául a KV-1 harckocsi alvázát használták fel, melyet megtoldottak egy egyszerű páncéldoboz felépítménnyel, amibe egy 152 mm-es ML-20S löveget építettek. Ezt a harceszköz városok ostromára és megerősített pontok leküzdésére tervezték. Viszont a szűk utcákban, városi harcra, különösen kísérő gyalogság nélkül teljesen alkalmatlan behemót volt. Nem véletlen, hogy a Nagykörúton számos példány a forradalmárok áldozatává vált.

Szétlőtt ISU-152-es rohamlövekegek a Nagykörúton 

T-54-es közepes harckocsi

A T-54/55-ös harckocsi 1956-ban a Szovjet hadsereg legújabb harcjárműve volt, mely Budapesten esett tá a tűzkeresztségen. Az orosz csapatok különösen november 4-e után tömegesen vettették be, elsősorban ez a típus felelős a forradalom eltiprásáért. Kiváló harceszköz volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy kisebb módosításokkal még mind a mai napig számos ország használja. A felkelők tapasztalatai alapján azonban könnyebb volt felgyújtani, mint a T-34-est.

Kiégett T-54-es harckocsit szemlélik a járókelők 

BTR-152 páncélozott szállító jármű

A BTR-152 egy szovjet gyártmányú páncélozott szállító jármű, melyet 1950-ben állítottak hadrendbe. A jármű felül nyitott küzdőtérrel rendelkezik, csupán egy ponyvával lehetett befedni, ami az eső ellen ugyan védett, de a golyók és a gránátok ellen vajmi keveset. Ezt a típust nem városi harcra tervezték.  Egy épület emeleti ablakából könnyű szerrel tűz alá lehetett venni a személyzetét. Ebből a harcjárműből több tucatnyit semmisítettek meg a forradalmárok, nem véletlen, hogy hamar eltűntek a pesti utcákról.

Egy BTR-152-es szovjet páncélozott jármű roncsa a Rákóczi út és Akácfa utca sarkán

1956-ban csupán néhány ezer magyar hazafi vette fel a harcot a világ akkor legerősebb hadseregével.  Bár végül alulmaradtak a sokszoros túlerővel szemben, örökre beírták nevüket a történelemkönyvekbe.

alfahir.hu