2016. 04. 01. 18:38

Az akusztikus daloktól a rock/metal slágerekig - Interjú Rudán Joe-val

Tavaly év végén az igényes hard rockot szerető rajongók karácsonyfája alá kerülhetett egy – a Hammer Records gondozásában megjelent – látványos kiadvány csomag, amely Rudán Joe 2014 márciusában megtartott, maratoni, ötórás életműkoncertjének válogatott képi- és hanganyagát tartalmazza. Az akkor ötvenedik születésnapját ünneplő legendás hangú frontember azóta már egy saját bandát is összeállított, amivel ősztől masszív klubozást folytat szerte az országban. A Pokolgép, a P. Mobil, és a MobilMánia egykori, a Kalapács-Rudán és az Akusztika, a Dinamit, a Rudán Akusztik, és az Atilla Fiai Társulat jelenlegi énekesétől a dupla CD+DVD kombó, valamint a bő fél éve felállt Rudán Joe Band tagságának alapos bemutatását kértük, egy-két aktuális infóval megtűzdelve. 

 - Nemrég egy interjúban kicsit ironikusan úgy fogalmaztál, hogy 50 évesen jött el a idő, hogy egy saját bandát összerakj. Bemutatnád a tavaly nyár végén megalakult Rudán Joe Band-et?
 
 - Nagyon szívesen! A gitárnál Tóth László, Laci barátom, akivel már hat éve játszunk együtt a Rudán Joe Akusztikkal. Ő egyébként már nagyon régen ismer engem, mindig is mondogatta, hogy nagy kedvence volt a Coda. Nagyon szereti a Led Zeppelin-t, Deep Purple-t, tehát ezt a hard rockos vonalat, és jó párszor megemlítette, hogy az akusztikus formáció mellett nagyon szívesen csinálna rockosabb dolgokat is. Úgyhogy – majdnem azt kell mondjam, hogy – az ő „unszolására” hoztam létre ezt a zenekart.
A basszusgitárosunk Gyenes Attila „Süni”. Róla tudni kell, hogy Pécsen egy elég közismert muzsikus, és a jazz-rock irányából érkezett, egy nagyon képzett zenész, több hangszeren is játszik. A másik gitárosunk a fia, Gyenes Máté, egy húszéves versenyző, hadd gyakorolja a szakmát. Ő is a komolyzene, a jazz felől érkezett, zongorázni is tanult, és kiemelném, hogy mindketten billentyűn is játszanak, mikor mit kíván meg a repertoár. Érdekességképp még megemlíteném, hogy velük a Harkány Big Band-ben is együtt játszom. Ott Süni pozanozik, Máté gitározik. A dobosunk pedig Matus Péter, ő is egy ismert hard rock dobos a megyében.
Tulajdonképpen úgy szedtem össze a zenekart, hogy mindenki helyi, pécsi legyen, mert itt élünk, innen indulunk a koncertekre, és itt próbálunk. Nagyon sok új dalt tanultunk meg, és a következő saját anyagon is már próbálunk dolgozgatni. A kiválogatás során – mert ötven évesen már igazán megválogathatom, hogy kivel zenéljek együtt – nem az számított, hogy ki tud nagyobb terpeszbe állni, kinek van több tetoválása, és ki tud mérgesebben nézni a színpadról, hanem elsődlegesen az volt a szempont, hogy nagyon képzett, sokoldalú muzsikusok legyenek, és persze, ezt a fajta zenét szeressék. Mindegyikük ismeri az életutamat, tisztában van azzal, hogy milyen zenéket szeretek, miket szeretek elénekelni. 
 
 - Ha önálló fellépésetek van, monstre – két, két és fél, sőt három órás – bulikat adtok. Abban teljesen biztos vagyok, hogy ti nagyon élvezitek, de közönség is vevő erre?
 
 - A fesztiválos fellépésekkel az a baj, hogy maximum egy óra a játékidőnk, ezért mindig kimarad jó néhány olyan dal a műsorból, amit azért illene eljátszani. Ezért gondoltuk úgy, hogy ha önállóan megyünk el valahová, akkor egy igen tartalmas és színes műsort kapjon a közönség. Hála Istennek van miből válogatni, elég ha csak azokat a számomra is kedves magyar számokat vesszük alapul, amelyeket az elmúlt húsz évben énekeltem a Pokolgép, a P. Mobil vagy Mobilmánia albumokon. Meg ugye a saját, Én ez vagyok című lemezemről, aztán a Csaba királyfi rockoperából is játszunk, valamint egy-két nagy klasszikust a régi Coda repertoárból is. Mivel több felvonásos a műsorunk, azt is szoktam mondani, hogy mi vagyunk a saját előzenekarunk. És igen, a közönség is nagyon elégedett, élvezi ezeket a maratoni koncerteket. 
 
 
 - Állandó a programotok, vagy ez esetleg változhat, alakulhat valamelyest az adott helyszín és az ottani publikum függvényében?
 
 - Utóbbi. Setlistát csak akkor szoktam előre írni, ha vendégfellépők is vannak, mert akkor úgy illik, hogy ők előre tudják, hogy mikor következnek. Egy klubkoncerten viszont sosincs előre megírt, kőbevésett számsorrend, mert látom, hallom a közönség reakcióját, és ha kell, igazítok a műsoron. Persze van egy gerinc, de általában mindig eltérő a végeredmény. 
 
 - Ehhez viszont olyan zenészpartnerek kellenek, akik ezt azonnal le is tudják reagálni… 
 
 - Hát, persze! Sokat is próbálunk, és teljesen ismeretlenül egy számot sem játszunk el.
 
 - Említetted a fesztiválos fellépéseket. Például a Pallai Produkció résztvevőjeként nagy helyeken, sportcsarnokokban, művelődési központokban, közösségi házakban játszotok, a több órás önálló műsorral pedig kluboztok. Érdemes egyáltalán olyat kérdezni, hogy melyiket szereted jobban?
 
 - A nagy buliknak megvan az az élménye, hogy nagy színpadon, komoly cuccon, látványos fényekkel, profi hangosítással játszol, viszont messzebb van a közönség. A klubokban sokkal közvetlenebb a dolog. A bulik előtt, után könnyebben lehet dumálgatni, fotózkodni, dedikálni, vagy éppen meginni valamit. Úgyhogy mindkettőnek megvan a maga varázsa.
 
 - Az interjú elején már utaltál arra, hogy saját számokon is dolgoztok. A szólólemezed folytatását akkor nem vendégek, hanem a Rudán Joe Band négy zenésze fogja megírni?
 
 - Nem tudom még, mert például Nagy Dávidnak vagy Vámos Zsoltinak már mondtam, hogy tőlük továbbra is várnék számokat. De természetesen a zenekar is írhat dalt. Laci például már jelezte, hogy neki sok olyan ötlete van, amelyekből akár teljes számok is születhetnek. Neki kell ülni, át kell nézni, meglátjuk… Nekem teljesen mindegy, hogy ki írja, úgyis a bulikon derül ki, hogy melyik a jó dal, melyik áll jól nekem élőben is, és melyik tetszik a közönségnek. Pár szerzeménnyel már jártunk úgy, hogy stúdióban, lemezen igen tetszettek, élőben viszont nem nagyon működtek. Úgyhogy ki kell próbálni, le kell tesztelni őket, aztán vagy maradnak a repertoárban vagy kiperegnek.
 
 
 - Ha már a kiadványokhoz áteveztünk, beszéljünk egy kicsit az életmű- vagy a születésnapi koncertedet – ki hogyan nevezi – megörökítő CD és DVD kiadásról is. Mi alapján történt a DVD-re a dalok kiválasztása?
 
 - Egyrészt, azokat a számokat akartam a korongra tenni, amiket nem akartunk javítani. Mert akarva-akaratlanul is, mivel kb. negyven vendég volt aznap este, és egy ötórás produkcióról beszélünk, becsúszott egy-két olyan minimális dolog, amit nem jó hallgatni. De tartottam magam ahhoz, hogy minden formáció szerepeljen a DVD-n, tehát mind az öt felvonás nagyjából fele műsora megmaradt, így lett 29 tételes a DVD, 32 számos pedig a dupla CD.
Másrészt, most már elárulom, hogy a négy kameránkból három működött kifogástalanul, de a negyedik sajnos nem volt mindig a helyzet magaslatán, emiatt nem volt sok alapanyagunk, elég nehéz volt a vágást megoldani. És a fények sem voltak túl jók… Ezért inkább egy emléknek, az eddigi pályafutásom áttekintésének szánom ezt a DVD-t. Köszönöm a barátaimnak, hogy velem voltak , sajnos volt akiket nem tudtam meghívni, de kivitelezhetetlen lett volna. Összességében így is több, mint harmincan voltunk a színpadon. Nagyon jó hangulatban telt el az este, nagyon sok dolog spontán sült el, ez látszik is a felvételeken.
 
 
 - A hanganyag dupla CD-n jelent meg, és a DVD-hez képest három plusz számot is tartalmaz. Ezek miért nem kerültek fel a DVD-re, és miért a második diszk legvégén kaptak helyet, mikor a koncert elején hangzottak el?
 
 - Mivel hatalmas volt a nyersanyag, egy korongra már nagyon meg kellett volna szűrni a felvételeket, ezért a kiadó a dupla CD-s megjelenést javasolta. A három szám pedig azért nincs a DVD-n, mert ezek az akusztikus blokkban hangzottak el, és ezt Lacival ketten adtuk elő egy-egy bárszéken ülve, ezen nem lett volna mit nézni képként. (nevet) A CD-re viszont felkerültek, és ezáltal szinte egy keretet kapott a megvágott, így is majd’ 150 perces hanganyag.
 
 
 - Mennyi idő alatt sikerült összeállítani a végleges tartalmat?
 
 - Mivel teljesen ráértünk, nem hajtott a tatár, ezért nem kapkodtuk el. Akkor dolgoztunk rajta, amikor éppen volt egy kis szabadidőnk. A vágásnál is hol ott voltam, hol nem, bizalommal ráhagytam a vágó fantáziájára a dolgot. Vannak benne színezések, különböző effektek, fekete-fehér részek. Én elégedett vagyok, szerintem szép lett a végeredmény.
 
 - A rajongóknak is tetszik?
 
 - Úgy néz ki, hogy igen, mert eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, és egyöntetűen azt emelik ki, hogy mozgalmas az anyag. Van benne akusztikus szett, magyar és külföldi hard rock blokk, és persze a sok-sok vendégzenész, énekes, úgyhogy ilyen szempontból is sokszínű a DVD. Biztos lehetett volna jobbat is csinálni, de ebből a három és fél kamerából ennyit sikerült. (nevet)
 
 - Ha egy picit előre tekintünk tavaszra, nyárra… én már találkoztam olyan információval – javíts ki kérlek, ha nem igaz –, hogy a csíksomlyói Nyeregben idén is készültök valamire.
 
 - Igen-igen! G. Nagy Ilián, aki ugye a Csaba királyfi rockopera szerzője, most ír egy új művet, ami Márton Áron életéről fog szólni. Tudvalévő, hogy Székelyföldön ő is egy elég közismert személyiség, ő lesz a központi alakja a darabnak, aminek Isten küldötte Márton Áron lesz a címe. És a bemutató dátuma is megvan már, augusztus 14-én lesz a csíksomlyói Nyeregben.  
 
 - Te mit játszol majd benne?
 
 - Én az egyik főszereplő leszek. Igaz még nem kaptam se szövegkönyvet, se dalvázlatokat, mert Ilián még titokzatoskodik. (nevet) Az biztos, hogy nem a címszereplő leszek, hanem Áronnak a lelkiismerete, vagy valami ilyesmi. 
 
 - A tavalyi nagyon sikeres Csaba királyfi előadás kapcsán, az utána készült interjúban szó volt arról, hogy esetleg más helyszínen is előadjátok, vagy netán valamilyen formában kiadásra is kerül ennek a felvétele. Ezzel kapcsolatban tudsz valami bíztatót mondani?
 
 - Bizony! 2016. augusztus 20-án, a szülővárosomban, Pécsen lesz egy előadás. A város mellénk állt, ezen kívül dr. Hoppál Péter, a kultúráért felelős államtitkár is támogatja az ügyet. A helyszín még nem végleges, de szerintem a Dóm téren lesz majd megrendezve az előadás, hiszen gondolni kell a lovasíjászokra, a táncegyüttesekre, nagy színpad kell… sok embert, állatot  kellene megmozgatni, elhelyezni.
 
 
 - És ezekkel párhuzamosan folytatod a klubozást, nyáron pedig jönnek a fesztiválok… ahogy a honlapodon is olvasható.
 
 - Így van! A saját zenekarommal szinte minden hétvégén játszunk, de emellett még folyamatosan működik a Rudán Joe Akusztik, aztán persze Kalapács Józsival kettesben is eljárogatunk, és ott van még az Atilla Fiai Társulat, velük is sok fellépésem van, sőt a Dinamit együttes is funkcionál elvileg.