2014. 12. 02. 20:03

Az Egyesült Államoknak nagyon kellett egy ellenség

kettoEmlékeznek még Edward Snowdenre? Tudják, ő az a fickó, aki maga mögött hagyva az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökséget leleplezte hazája, az Egyesült Államok egész világra kiterjedő bűnét.

Kiteregette, hogy az amerikai titkosszolgálati és hírszerző ügynökségek világszerte megfigyelik és lehallgatják az embereket. Mindezen tevékenységüket nemcsak a terrorgyanús személyekre, vagy egyszerűen csak a civilekre alkalmazták (na nem mintha, hogy ez megbocsátható lenne), hanem „baráti” országok kormányzatairól, tisztségviselőiről és vezetőiről is adatokat gyűjtöttek. Lehallgatták és rögzítették telefonhívásaikat, dokumentálták internetes tevékenységüket. Az Egyesült Államok szervei olyan kémprogramokat dolgoztak ki, amelyekkel a nagy informatikai és távközlési cégek tudtával és áldásával, vagy azok beleegyezése nélkül bárkit, bárhol, bármikor megfigyelhettek. Snowden - aki nem mellékesen végül Oroszországban kapott menedéket - a leleplezéssel igencsak kemény fejtörést okozott az amerikaiaknak, akik sűrű bocsánatkérésre kényszerültek „szövetségeseiknél”.

Emlékeznek még arra, hogy mindezen diplomáciai botrányokat okozó események mikor történtek? Alig több mint egy évvel ezelőtt. Akkor még arról írtak a vezető sajtóorgánumok, hogy a napvilágra került bizonyítékok soha nem látott mélységekbe taszították az Egyesült Államok megítélését és nemzetközi kapcsolatait. Mint kiderült, az amerikai titkosszolgálatok céltáblájába kerültek az Európai Unió brüsszeli vezetői, Európa gazdaságilag és pénzügyileg legerősebb tagállamai, mint pl. Németország, amelynek kormányfőjét, Angela Merkelt is rendszeresen lehallgatták.

Mi történik most? Az Egyesült Államokban hátradőlve dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen sikerült újjáéleszteni az Ukrajnában kiásott frontvonalak segítségével a hidegháborús hangulatot. A megromlott baráti viszonyt a szövetséges európai országokkal felülírta, hogy hirtelen ismét fenyegető tényezővé tették meg az amerikaiak által gründolt Nyugat számára Oroszországot. A közös ellenség ugyebár az egyik leghatásosabb egyesítő erő. És mikor jöhetett volna jobban az amerikaiaknak az orosz medvével való riogatás, ha nem egy erőteljes nemzetközi hitelvesztés, a „baráti” szövetségek bizalmatlansággá való süllyedése után? Ráadásul az Egyesült Államok két legyet üthet egy csapásra a hidegháborús nosztalgiával, hiszen nem csak „baráti” kézfogással szoríthatja magához az Európai Uniót, de a Nyugat és Oroszország közötti konfliktusból egyedül csak az amerikaiak jöhetnek ki jól. Miközben az egymástól gazdasági függésben lévő európaiak és oroszok egymás szankcióit szívhatják meg, az Egyesült Államoknak sem „baráti”, sem ellenséges nagyhatalmi versenytárstól nem kell tartania a közeljövőben. Így válik az elterelésnek használt közös ellenségkép megteremtése az amerikaiak oszd meg és uralkodj politikájának eszközévé.

NT
alfahir.hu