2014. 11. 24. 20:00

"Azok az antiszemiták, akik Izraelt támogatják”

A belgiumi Antwerpen városában beszélgettünk Reuven Israel Cabelmannal, a Neturej Karta európai szóvivőjével és az Israelit című anticionista német blog szerkesztőjével (a kép a Zuerst magazinból származik).

 - Beszélgetésünk elején azt említette, hogy nem volt mindig ilyen kritikus a cionizmussal szemben.

 - Korábban én magam is úgy gondoltam, hogy az ún. Izrael állam gondolata, és a „saját hazánk” ötlete jó gondolat. Azért gondoltam így, mert ez a fő propaganda-irányzat, amit az emberek, zsidók és nem zsidók egyaránt ismernek: hogy a cionizmus nem más, mint a zsidó vallás fő irányzata. Úgy képzeltem, hogy a cionizmus a kézenfekvő válasz mindarra, ami a zsidósággal történt a második világháború során, és úgy gondoltam, hogy Izrael a zsidók biztonságos menedéke lehet, ahová bármikor elmehetnek, ha a világ országaiban bajuk esne. Ezt képzeltem, de ugyanakkor kérdéseim is voltak a cionizmussal kapcsolatban. Az egyik az volt, hogy hogyan lehetséges, hogy annyi zsidó halt meg a környező arab államokkal való végeláthatatlan háborúk során, ha egyszer Izrael a mi biztos menedékünk?

 - Mi tette Önt meggyőződéses anticionistává?

 - Találkoztam más hitsorsosaimmal, akik teljesen eltérő véleményen voltak, és akik megválaszolták kérdéseimet. Ezek az emberek szatmári haszidok voltak, azaz a szatmári zsidó közösség haszid ágazata. Ezt a közösséget a szatmári főrabbi, Teitelbaum Joel alapította, aki egy magyar városban, Szatmárban született. Elolvastam az ő nagy könyvét, melynek Va’yoel Moshe a címe - ez az egyik legfontosabb a sok könyv közül, amit írt -, és ebben megleltem a válaszokat. Ekkor látni kezdtem, hogy a cionizmus nem a mi szent Tóránkon, és főleg nem a Talmudon alapszik, hanem teljességgel szembemegy velük. A cionizmus első célja, hogy elérje a zsidó nép átváltoztatását egy istenfélő nemzetből egy olyan néppé, mint az összes többi - saját nacionalizmussal, hadsereggel, zászlóval és persze állammal. De mi, zsidók az ún. goluszban, azaz a szétszóratásban élünk, melyet a Mindenható vetett ki ránk, s melynek elhagyását szigorúan megtiltották számunkra a Messiás eljövetele előtt. Ez a zsidó vallás alapvető tétele, amióta csak a rómaiak elpusztították a bibliai zsidó államot.

 - Ön korábban egy cikket közölt világhálós magazinja, az Israelit hasábjain, melyben az egy évvel ezelőtt Budapesten összegyűlt cionista világkongresszust támadta. Mint gondol arról, ahogy az izraeli politikum dirigálgat a magyar nemzet vezetőinek?

 - Ez a cionisták egyik nagy fegyvere: hogy a holokausztot használják fel arra, hogy megfélemlítsék a nemzeti kormányokat, pártokat és politikusokat. Lényegében lehetetlen kritizálni Izraelt vagy a zsidóság hivatalos vezetőit Amerikában, mint az AIPAC-ot, vagy más zsidó vezetőket Németországban vagy Magyarországon, anélkül, hogy szembekerülnének az antiszemitizmus vádjával. Pedig ha valaki kritizálja Angela Merkel német kancellárt azért, mert az amerikai elnök csizmája alá került, akkor az még nem németgyűlölet - remélem ez egyértelmű. S mégis, ha valaki kritizálni meri az önjelölt zsidó vezetők belekontárkodását a magyar közéletbe, máris antiszemitáknak nevezik őket. Ez egy nagyon egyszerű eszköz arra, hogy elhallgattassák a nemzeti politikusokat. Senki sem akarja, hogy antiszemitának nevezzék, úgyhogy az emberek passzív módon kezdenek reagálni, és inkább nem küzdenek a cionisták ellen. Így hát számunkra, ortodox zsidók számára tisztán látható, hogy nincs jogunk mint zsidó közösségnek, hogy beleszóljunk hazáink nemzeti ügyeibe, nem is beszélve más országok belügyeiről - még akkor sem, ha megvannak a saját politikai nézeteink. A cionistáknak semmilyen joguk nincs arra, hogy az összes zsidó nevében beszéljenek, sem Magyarországon, sem Belgiumban, sem sehol.

 - Gyöngyösi Márton világszerte ismertté vált beszéde után, melyben az izraeli-magyar kettős állampolgárok nemzetbiztonsági kockázatos mivoltát vetette fel, Ön megvédte a jobbikos politikus egy német nyelvű lapnak adott interjújában. Gyöngyösi kettős lojalitással vádolta a cionistákat. Osztja nézetét?

 - Természetesen ez azon múlik, hogy az adott politikusok mit csinálnak. Ez nem a kettős állampolgárság kérdése - nekem is német és belga útlevelem van, és mégsem kérdés, hogy a lojalitásom Belgiumé, hiszen itt élek, és nem Németországé -, hanem sokkal inkább az itt a kérdés, hogy ezek a politikusok napi tetteikben a magyar nemzet ügyeit szolgálják-e. Ez a legfőbb dolog, és könnyen el tudom képzelni, hogy néhányuk, vagy többségük - nem tudhatom -, hűségesebb Izraelhez, hiszen a rasszista cionizmus eszméjének hódolnak. Azt hiszem, hogy nem antiszemita gondolat kettős hűséggel vádolni egy cionistát. Az, hogy két útlevelük van, még nem gond, ha a magyar nemzetet és hazát szolgálják, de ha két szék közé igyekszenek ülni ezek a cionisták, miközben Netanjahutól kapják a parancsaikat, akkor Gyöngyösinek igaza volt.

 - Vannak, akik a zsidóság egészét vádolják a cionista vétkekkel. Mit mondana azoknak, akik minden zsidót cionistának tartanak?

 - A fő probléma az, hogy mi, anticionista zsidók nem rendelkezünk olyan eszközökkel és lehetőségekkel, hogy terjeszthessük eszméinket és elveinket, azaz a zsidó vallás alapvető gondolatait más népekkel kapcsolatban. Ha a tömeg számára elérhető sajtót nézi az ember, vagy a hivatalos zsidó közösségeket Németországban, vagy Magyarországon, de főleg Amerikában, akik Izrael állam és a cionizmus érdekeit szolgálják, akkor látni fogja, hogy számunkra igen nehéz olyan helyzetbe kerülni, hogy anticionista üzenetünket terjeszthessük. Ezért hát sajnos gyakori dolog, hogy az emberek azt hiszik, hogy a cionizmus és a zsidó vallás ugyanaz, és ilyenkor a zsidókat általánosságban mind vádolják azzal, amit a cionisták Palesztinában tesznek. Ilyenkor csak egyet tehetünk: tüntetésekre megyünk, beszédeket tartunk vagy interjúkat adunk, mint itt, most is, és elmondjuk azoknak, akik meghallgatnak, a judaizmus nem egyenlő a cionizmussal.

 - Számos európai nacionalista párt voltaképpen a cionizmus nagy barátja. Mit gondol ezekről a formációkról?

 - Valahol érthető a dolog, elvégre a cionizmus többé-kevésbé egy nacionalista, jobboldali gondolat, noha véleményem szerint a „jobboldali” és „baloldali” jelzők napjainkra összezavaróak, és más tartalommal bírnak, mint 40-50 éve. Ha pillantást vetünk az osztrák Freiheit Partei történetére, látni fogjuk, hogy Jörg Haider már korán támadásokat és nyomást szenvedett, mivel kritikusan állt Izraelhez. Ám utódja, Heinz-Christian Strache változtatott a Haider által lefektetett irányon. Strache azt képzelte, hogy ha valahogy átslisszol a túloldalra, és nem emel szót Izrael ellen, akkor megúszhatja az antiszemita jelzőt. Pedig szerintem ennek az ellenkezője kellene, hogy igaz legyen. Akik támogatják a cionizmust, azok voltaképpen segítenek annak bemocskolni a judaizmus elveit, és átalakítani a zsidó nép koncepcióját valami teljességgel mássá. Ez egy negatív, romboló erő, s ezért szerintem inkább azok az antiszemiták, akik Izraelt támogatják, és nem azok, akik ellenzik. De Strache és mások, például a Vlaams Belang Belgiumban, ezt nem így látják. Ők úgy hiszik, hogy az iszlám jelenti a legnagyobb veszélyt társadalmukra, és ezért bajtársakat keresnek a muszlimok elleni harchoz. Azt mondják: nohát, a cionisták az iszlám ellen harcolnak Palesztinában - akkor közös az ellenségünk, hiszen mi is ugyanezt a harcot vívjuk Európában! Ezek a politikusok sosem voltak, és most sem „a zsidók barátai.” Saját számító terveik vannak. A belga nacionalista Filip Dewinter ugyanez a kategória; neki valóban kettős lojalitása van. Két zászló lóg az irodájában: a flandriai és az izraeli lobogó. Ő is elment a holland Geert Wilderssel és svéd nacionalistákkal Izraelbe. A francia Nemzeti Front sem különb. Le Pen teljesen megváltoztatta apja eszméit: azt állítja, hogy az iszlám nagyobb veszély, s ezért pártjának szüksége van a franciaországi cionisták támogatására.

 - Ön korábban olvasta és méltatta Vona Gábor iszlámról szóló írását, azt mondva, hogy "bár minden európai nemzeti politikus így gondolkodna". Mit gondol a Jobbik iszlámhoz való pozitív hozzáállásáról?

 - Saját nézőpontom zsidóként a következő: teljességgel elkerülhetetlen, hogy barátságos viszonyban legyünk a muzulmán népekkel és országokkal. Kisebbségként élünk a világ minden táján, és ezért békében kell élnünk a társadalom minden szegmensével. De amit látok, főleg az európai nemzetek esetében, hogy a konfliktus forrása az idegenek tömeges bevándorlása az európai országokba. Ám azt is hiszem, hogy ez a bevándorlási politikák gondja, és nem az iszlámé. Ha körülnézünk Antwerpen, Párizs vagy Berlin egyes negyedeiben, azok tele lesznek idegen emberekkel. Hiszem, hogy a nemzeti politika terén először a saját nemzeted érdekeit kell tekintetbe venni. De az európai közélet és a világpolitika porondján meg kell találni az olyan embereket, akik támogatják konzervatív nézeteidet. Az iszlám és a judaizmus is az abortusz, és az összes többi modern baloldali bűn ellen van. Tehát ha konzervatívok kívánunk maradni, igenis tudunk találni barátokat az iszlám és a zsidó világban. Az a tény pedig, hogy ezt a politikát egy radikális jobboldali párt űzi, különösen érdekfeszítő.

 - Egyes emberek hazafiatlansággal szokták vádolni a zsidókat. Mit gondol, lehet valaki egyszerre hű zsidó és közben nemzetének hazafias tagja?

 - Ez egy igen egyszerű kérdés. Samson Raphael Hirsch például, aki az egyik legnagyobb zsidó vallási szaktekintély volt Németországban a XIX. században, nem csak, hogy gyönyörű, költői német nyelven írt, és német nemzeti író volt, de közben nagyon szigorú ortodox zsidó is. Azok a zsidók, akiket hazafiatlanságon lehet érni, főleg baloldali zsidó származású emberek lehetnek.

 - Világhálós lapjának der Israelit, azaz „az izraelita” a címe. Miért ezt a nevet választotta?

 - Az eredeti, azonos című újságot a korai XVIII. században alapították Németországban, és azért jött ez a gondolatom, hogy felhasználjam a nevet, mivel ez volt az egyetlen hivatalos zsidó újság, aminek a címét nem lopták el a cionisták a második világháborút követően. Ez a név, ha úgy tetszik, szabad volt. Az Israelit egy erősen ortodox német zsidó lap volt, és érdekes mai szemmel látni, hogy ha az ember a régi számokat olvasgatja, hogy az újság a kezdetektől fogva igen kritikus volt a cionizmussal szemben. Azért is választottam ezt a nevet, mert igen erős anticionista tartalommal bírt. Sajnos napjainkra megváltozott a zsidó sajtó vélekedése, főleg, mivel azok az emberek, akik egykor ezeket az anticionista cikkeket írták, már meghaltak, és a helyüket egy új generáció vette át. A cionisták vették át az irányítást a zsidó közélet minden területén: a temetők, a hitközségek, a zsinagógák, az újságok, a pénzalapok, minden felett.

 - Az Israelit honlapján egy nagy kép látható egy holland zsidó íróról, Jacob Israel de Haanról. Ki volt ő?

 - Jacob de Haan egy anticionista aktivista volt, akit pontosan 90 évvel ezelőtt gyilkoltak meg. De Haan egyszerre volt politikus és filozófus, noha tudni kell róla, hogy kezdetben nem volt vallásos. Korai évei során a cionizmus hatása alatt állt, és ezért Palesztinába utazott Hollandiából. Ott kapcsolatba került Palesztina eredeti zsidó lakosságával, akik nem támogatták a cionista állameszmét, és egy anticionista rabbi, Joszef Hajim Zonnenfeld titkárának szegődött. A rabbi megváltoztatta világnézetét, és de Haan anticionista lett. Mivel de Haan jól ismerte a politika világát, és remek kapcsolatokkal rendelkezett az arab országokhoz, ezért Zonnenfeld rabbi elküldte, hogy tárgyaljon Jordánia királyával, és magyarázza el neki, hogy az akkori palesztinai zsidóság nem akarta bántani az arabokat, és hogy nem minden zsidó cionista. Azonban a cionisták hatalma már akkor is számottevő volt a Szentföldön, és ezért a cionisták agyonlőtték de Haant, mielőtt az útnak indulhatott volna. Igencsak jellemző a cionista katonákra, hogy már akkor sem a zsidók megvédésével, hanem inkább zsidó ellenségeik legyilkolásával foglalkoztak. És arabokat is öltek. Kevesen tudják, de a buszrobbantásoknak és a piacok és hotelek aláaknázásának atyjai a cionisták voltak. Ők voltak az elsők is, akik fegyvereiket zsinagógákban és óvodákban rejtették el, nem pedig az arabok.

László Bernát

alfahir.hu