Balázsolás napja

Február 3-án a keresztény kalendárium Szent Balázs napját ünnepli. A magyar néphagyomány ezzel szemben az ősi táltos terményvarázsló napot üli meg. Ezen a napon különösen fontos a torok védelme.

fghSzent Balázs kultusza

Szent Balázs vértanú a 3. század második felében a kis-ázsiai Szebaszté város püspöke volt. Rendszeresen enyhített a város lakóinak baján. Egyszer megmentette egy asszony fiának életét, aki halszálkát nyelt le. Más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el, ő hálából gyertyát adott neki. A csodás eset után a szent életű püspököt a torokbetegségek gyógyítójának kezdték tisztelni. Sajnos ő is áldozatul esett a keresztényüldözésnek, 316-ban Liciniusz császár idejében lefejezték. Balázs püspököt a középkor óta a 14 segítő szent közé sorolják, ő elsősorban a kikiáltók, énekesek védőszentje.

Balázsolás

A szent kultusza Kis-ázsiából gyorsan terjedt Európában és a Balázs-áldás már a középkorban is az egyik legismertebb téli szertartás volt. Ezen a napon gyertyákat szenteltek tiszteletére. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy „Y” alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs áldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. A magyarok régen ezen a napon almát szenteltek, a régi hiedelem úgy tartotta, hogy az a legjobb gyógyszer a torokfájás ellen. Csanád megyében a Balázs-áldásban részesültek az otthon maradtak torkát is megsimogatták, hogy őket is megvédjék a kínzó betegségektől. Más vidéken, így Parádon az alma héjával füstölték a beteg torkát, mert úgy vélték, hogy az is enyhíti a fájdalmat. Ezen a napon vizet is szenteltek, mellyel meghintették a jószágot, hogy megvédjék őket a betegségtől és a tolvajoktól.

Balázsjárás

A Kárpát-medence nagy részében elterjedt szokás volt a Balázsjárás, amikor iskoláskorú gyerekek végigjárták a falvak házait és áldást kívántak a családoknak. A gyerekek közül az egyik fiú Szent Balázs püspöki ruhájába bújt, a többiek pedig különféle jelmezeket öltöttek magukra. Nyársat vittek magukkal és az áldáskérő szövegek elmondása után a háziak étellel jutalmazták meg őket. A falujárás után az ételeket elvitték az iskolába vagy a templomba, hogy azzal támogassák a közösséget. Ott az étel egy részét közösen fogyasztották el.

Gabonaszem megáldása

A Mura-vidéken és Baranyában a gazdák a szőlőskertjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a termést, zavarja el onnan a szőlőszemeket csipegető madarakat, nehogy kárt tegyenek a termésben. A délvidéki Topolyán a gazdák néhány gabonaszemet helyeztek zsebükbe és úgy mentek be a templomba. Ott azért imádkoztak, hogy a szemek jó termést hozzanak. Hazatérve a gabonaszemeket az állatok elé szórták, hogy a jószág ne legyen beteg.