2014. 03. 26. 18:21

Betyárok esküje

Betyárok esküje

Betyárok nemcsak a magyar történelemben tűntek fel, hanem a keleti rokonaink között is. A mai Észak-Kína és Mongólia területén, a volt ázsiai hun birodalom szívében „jó férfiaknak” nevezték őket. Voltak olyan különleges helyek, ahová rendszeresen eljártak, hogy ott esküt tegyenek vagy vérszerződést kössenek egymással.  

A mai Mongólia számos pontján, de a mongolok lakta kínai vidékeken is sokszor lehet hallani olyan betyártörténeteket, amelyekben a gazdagok megsarcolói egymással testvérségre léptek. A lovasok általában kihalt, mások által kevésbé látogatott helyeket kerestek fel ebből a célból, általában néhány különleges erővel bíró szent kőhalomra esett a választásuk. Két különösen kedvelt hely létezett, ahol rendszeresen megfordultak esküt tenni, az egyik a Góbiban található Silin Bogd hegy, a másik pedig az Altajban található Szutai hegy.

Hunnia ormain

 A hegynél a törvényen kívüli férfiak számos olyan fogadalmat tettek, ami beillene etikai kódexnek: megfogadták, hogy nem lopnak a közvetlen környezetükből, nem rabolnak ki szegény pásztort, vagy utazót, a gazdagoktól elvett dolgot a szegényeknek adják. De azt is megfogadták, hogy teljesen senkit sem fosztanak ki, nem teszik teljesen tönkre, illetve nem ölnek embert. Az esküben megfogadták, hogy társaikat semmilyen körülmények között nem hagyják magára és nem árulják el. Utóbbi célból kötöttek egymással vérszerződést, hogy vérük összekeverésével, legjobb társaikkal testvérekké váljanak, mert akkor tényleg nem áskálódnak egymás ellen.  A leírásokból nyilvánvaló, hogy a mongol betyárok ugyanúgy kötöttek vérszerződést, mint az ősi sztyeppei lovas műveltségű népek: szkíták, hunok, magyarok, vagy éppen Dzsingisz kán mongoljai: megszúrták ujjukat egy tőrrel és kibuggyant vérüket egy edénybe csorgatták, majd annak tartalmát együttesen kiitták.

OB