Bochkor: a karmesterség egy blöff

Hogy Bochkor Gábort nem az eszéért szeretjük, az egyértelmű. Már csak azt kellene tudni, miért.

"Bocsi" a reggeli műsorsávban baromságokat beszélő, önmagán röhögő, mindenki mást magabiztosan kiosztó, félig sem művelt médiaproletár őstípusa. Boros Lajossal és Voga Jánossal együtt honosították meg a szórakoztató(nak szánt) rádió-show-t Magyarországon - egyben, a műfaj példaképeiként tettek is róla, hogy annak színvonala azóta is a béka segge alatt maradjon. 
 
Amikor 2012-ben végre megszűnt a Bumeráng, úgy tűnt, megszabadul tőle a magyar éter. Ám tavaly októbertől a Music FM jóvoltábóül újra mikrofont kaparinthatott a kezébe. Hozta is a formáját. Már tavaly év végén beleböffentette a nagyvilágba, hogy Feke Pál azért rasszista, mert egy fekete lányról azt mondta: elbűvölte, milyen átéléssel énekelte a Magyarország című dalt ő, aki "nem magyar ember". Bochkor akkor perceken keresztül őrjöngött azon, hogy ő még "életében nem látott ekkora rasszizmust", és Fekének ezért "nincs helye a képernyőn."
 
Ma reggel viszont neki sikerült lefikáznia úgy en bloc a japán kultúrát és a karmesteri hivatást. Emberünk büszkén éterbe kiáltotta, hogy egyetlen híres japánt sem ismer, kivéve Kobajasi Kenicsiró karmestert, aki viszont "a hetvenes évek tévedése volt". Belekezd egy félmondatba arról, hogy "kitűnő karmestereink vannak" (ezzel nyilván azt az épületes gondolatot próbálta felvezetni, hogy akkor minek ide hívni külföldieket), majd egy vad logikai ugrással leszögezi:
"Szerintem a karmesterség amúgy is blöff. Az nem létezik. Egy rúddal (!) hadonászni a levegőbe' és azt elhinni, hogy a zenekar azért csinálja azt, amit csinál, szerintem az egy önbecsapás."
Két műsorvezető társa is lelkesen helyeselt a zeneelméletet forradalmasító megállapításra. Két rágógumi sláger között még azon is hüledeznek egy kicsit, hogy
volt idő, amikor a televízióban karmester versenyek voltak, és "az emberek ezt nézték, Jézusmária, noormális?"
Most persze felmerülhet a kérdés, mi a francnak kell ezzel foglalkozni, aki hülye, az is marad, tessék tovább haladni, nincs itt semmi látnivaló. Csakhogy a helyzet az, hogy a Bochkorhoz hasonló közléskényszerben szenvedő, hatalmas arcú suttyók agymenései ma emberek százezrei számára szolgálnak napi szellemi táplálékként, és igazodási pontként. És ez piszkosul gáz. 
 
Komolyan, annyira szeretném hinni, hogy egyszer majd, amikor öregen hallgatom a rádiót, valaki azon fog megdöbbenni, hogy "képzeld, régen full hülye prosztókra ébredt a fél ország. És az emberek ezt hallgatták, Jézusmária, noormális?"