2014. 04. 01. 08:40

Csak kulimunkákra kell tőlünk nyugatabbra a magyar?

Megállíthatatlanul nő azoknak a magyaroknak a száma, akik tartósan külföldön vállalnak munkát. A legtöbben nem kalandvágyból, hanem a jobb kereseti lehetőségek miatt hagyják el hazájukat.

Egyes becslések szerint a tartósan külföldön munkát vállaló magyarok száma mára elérheti a félmillió főt, Londont pedig már a második legnagyobb magyar városként emlegetik.  A magyar bérszínvonal a nyugatival összehasonlítva teljesen piacképtelen. Egy kezdő orvos például legalább tízszer akkora bért kap tőlünk nyugatabbra, mint nálunk.  Nem véletlen tehát, hogy a fiatalok tömegesen hagyják el az országot.

Az alfahir.hu-nak külföldön dolgozó magyarok számolnak be tapasztalataikról:

Svájcban nagyon drága az élet

A 32 éves István a BME-én végzett műszaki menedzser szakon. Több évig Magyarországon dolgozott, de mivel nem látta sem a szakmai, sem az anyagi előrelépési lehetőséget, külföldi állásokat kezdett el megpályázni.  Jelenleg Svájc második legnagyobb városában, Bernben dolgozik egy multinacionális cég helyi képviseleténél.  Elmondta: magyar viszonylatban nem keresett rosszul itthon sem, de a svájci bérével nem lehet összehasonlítani magyarországi keresetét. Jelenleg havi nettó fizetése 1,8 millió forint.  Ehhez azonban hozzátartozik, hogy Svájcban nagyon drága az élet. A magyar szemmel gigászinak tűnő fizetésének kétharmadát elviszi az albérlet, az egészségbiztosítás és a munkába járás költsége.  A fenn maradó összegből azonban tisztességesen meg tud élni.  Istvánnak egyelőre nem voltak rossz tapasztalatai, nem érzett ellene, vagy a magyarok ellen irányuló ellenszenvet a svájciak részéről.  Azonban nem mindenki ilyen szerencsés. A románokról például annyira rossz véleménye van a svájciaknak, hogy Bukarestből származó szintén mérnök kolléganője hónapokig nem talált magának kiadó lakást. Amint meghallották, hogy román, rácsapták a telefont.

István még pár évet kint kíván dogozni, de családot már itthon szeretne alapítani. Persze ennek az a feltétele, hogy találjon itthon olyan munkát, ami tisztességes megélhetést biztosít számukra.

A „kulimunkákat” sózták rám

A 34 éves Zoltán a Debreceni Egyetem fogorvosi karán végzett.  A diploma megszerzés után budapesti fogorvosi rendelőkben dolgozott. Anyagi megbecsülésével azonban elégedetlen volt, ezért Hollandiában, Amszterdamban vállalt munkát. Itt viszonylag tisztességes, Nyugat-európai bért kapott, azonban fél év után elege lett, és hazajött. Zoltán azt tapasztalta, hogy a hozzá hasonló idegen orvosokkal végeztetik el a legszemetebb munkákat. Egy holland orvos nem fog éjszakai, meg hétvégi ügyeletet vállalni, ezeket inkább az „importált” orvosokra sózzák rá.

Zoltán azonban nem tudta devizahitelét fizetni az itthoni béréből, ezért most minden hónapban Hollandiában dolgozik egy hetet.  Azt mondja, hogy ez így „cigányélet”, de nem tud mást tenni. Kint egy hét alatt több pénzt kap, mint itthon két hónap alatt.

Kénytelen voltam elmenni felszolgálónak

A 28 éves Éva a Szent István Egyetemen szerzett közgazdász diplomát. Öt évig egy nagy magyarországi mobilszolgáltatónál dolgozott. Fizetéséből azonban nem tudott annyit félretenni, hogy belátható időn belül belevághasson egy saját lakás megvásárlásába. Mivel a nővére már évek óta egy hajón dolgozott, mint felszolgáló, úgy döntött, hogy ő is belevág.  Jelenleg a Földközi-tengeren dogozik különböző óceánjárókon. Elmondása szerint a személyzet nagy része a volt szocialista blokk országaiból származik és sok közöttük a magyar. A munka amúgy nagyon nehéz, gyakorlatilag szünet nélkül dolgoznak, viszont cserébe megfizetik őket.  Éva még nem döntötte el meddig szeretne így élni, tudja, hogy ezt a munkát nem lehet évtizedekig csinálni.

Takarító lettem

 A 26 éves Júlia szintén a Szent István Egyetemen szerzett közgazdász diplomát. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem kellett sokat bajlódnia a munkakereséssel. Családi vállalkozásukban bőven volt számára végzettségének megfelelő munka. Az építőipari cégük - miután mondva csinált indokokkal nem fizették ki egy több tízmilliós munkájukat – csődbe ment.  Ezután Júlia hosszú hónapokig állás nélkül volt. Egy az osztrák határhoz közeli kistelepülésen ugyanis nem nagyon kapkodnak a közgazdászok után. Végül egy barátnője felajánlotta neki, hogy jöjjön ki az általa vezetett ausztriai síparadicsomban lévő szállodába takarítani, Júlia jobb híján elvállata a munkát. Már a második éve, hogy a teljes téli szezont (októbertől áprilisig) kint tölti. Mivel a lakhatásra és étkezésre gyakorlatilag nem kell költenie, fizetésének jelentős részét félre tudja tenni.  Elkeserítőnek tartja, hogy takarítónőként Ausztriában többet keres, mint a Magyarországon maradt banki alkalmazott nővére és annak minisztériumban dolgozó férje együttesen.

alfahir.hu