Egy fiatal ökölvívó, aki megmentette a magyarok becsületét

A magyar csapat László Szilárd révén egyetlen bronzéremmel zárt a szeptemberben megtartott szentpétervári junior ökölvívó világbajnokságon. A Kecskeméti Sport Club-Ökölvívó szakosztálynak fiatal versenyzőjével László Szilárddal és edzőjével, Németh Jánossal beszélgetünk az elért eredményről, a sportág jelenlegi helyzetéről, lehetőségeiről, jövőbeli céljaikról, terveikről.

- A magyar csapatból te voltál az egyetlen, aki érmet tudott szerezni a szeptemberi szentpétervári junior ökölvívó világbajnokságon. Hogy értékelitek az eredményed?

- Így utólag már örülök neki, az első napokban azonban még kicsit csalódott voltam, de a családom és az edzőm végül ráébresztett arra, hogy ez is egy nagyon szép eredmény. Úgy mentem ki, hogy ez egy nagyon nagy verseny, az volt a célom, hogy pontszerző legyek, ahogy egyre közelebb kerültem a dobogóhoz egyre jobban vágytam az aranyéremre. Végül az elődöntőben egy török versenyző győzött le nagyon szoros mérkőzésen, sokan úgy vélik, hogy én voltam a jobb és vitatták a győzelmét. Egy biztos, ha több nemzetközi meccsem, és így tapasztalatom van, akkor máshogy alakult volna a végeredmény.

- Németh János hozzátette: amikor már bejutott a legjobb nyolc közé én már hátradőltem, hiszen már ez is hatalmas teljesítmény volt. Majd a következő meccsét is megnyerte. A megszerzett bronzérmet nagyon komoly eredménynek tatom, Szilárd ezzel megmentette a magyar csapat becsületét.

- Milyenek voltak a kinti körülmények? Hogy bírtad a szorítóban a rivaldafényt?

- Még nem voltam ekkora versenyen. Eddig csupán egy junior Európa-bajnokságon voltam, ami nem mérhető a szentpétervári világbajnoksághoz. Stresszes volt, amikor bementem, a tévéből ismert fények, füst, rengeteg kamera fogadott, nagyon nagy volt a nyomás, nem szoktam még hozzá ekkora felhajtáshoz.

- Még nagyon fiatal vagy, ökölvívó karriered kezdetén állsz. Mik a távlati terveid?

- Ha megkapok minden támogatást és el tudok menni az elkövetkező években megfelelő színvonalú versenyekre, akkor elég tapasztalatot tudok gyűjteni ahhoz, hogy a 2020-as tokiói olimpián ott lehessek.

- Mint edző azt tanítom, hogy mindig a következő feladatra kell koncentrálni. Tanítványom Szilárd, jövőre ifjúsági korcsoportba lép. Azt szeretném, ha majd ott is megállná a helyét, és mint a válogatott keretnek a tagja, jó eredményt érne el a jövő évi szintén Szentpéterváron megrendezésre kerülő ifjúsági világbajnokságon. 

- Hogy látjátok a magyar ökölvívó sport helyét a világ mezőnyében?

- A saját korosztályomban is vannak ügyes és tehetséges srácok, de mindenkinek nagyon kevés a nemzetközi meccse. Ennek is betudható a szentpétervári junior világbajnokságon elért, a vártnál gyengébb eredmény. A saját klubom ezeket a külföldi edzőtáborokat nem tudja finanszírozni, ahogy a családom sem, szponzorok és a szövetség támogatására lenne szükségünk.

- Németh János a kérdésre válaszolva elmondta: az lenne a legfontosabb, hogy a környező országokba ki tudjanak járni edzésekre. Úgy látom, így sok értékes tapasztalatot gyűjthetnének a fiatal ökölvívók. Bízom abban, hogy Szilárd sikerének köszönhetően talán sikerül szponzorokat találni, és a Magyar Ökölvívó Szövetség és Kecskemét városai is jobban fogja klubunkat és a szakosztályt támogatni.

- A Kecskeméti Sportiskola eddig is támogatott minket, ebből a nagyobb versenyeken való részvételét lehetett finanszírozni, de a kisebb külföldi, klub szintű meccsekre, edzésekre már nem elég. A ’80-as években, amikor ennyi idős voltam, mint a Szilárd most, egy év alatt volt 30 fölötti hazai és nemzetközi mérkőzésem. Neki most eddig 32 meccse van összesen, így értelemszerűen sokkal kevesebb tapasztalatot tudott gyűjteni.

 

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Dobos Zoltán

Friss