Egy történelmi fehér folttal kevesebb!? – Bemutatjuk a Vazul Vére rockoperát

A bő másfél éve színpadra állított, és azóta is sikeres előadásokon bizonyító, valamint egy dupla CD-s kiadványként is megjelenő Vazul Vére történelmi rockopera I. István királyunk halála körüli zavaros időkbe kalauzolja el hallgatóit. Alábbi cikkünkben a megszokottól talán egy kissé keményebb megszólalású, mozgalmas cselekményvezetésű, történelmünk egyik kényes – akár fehér foltként is nevezhető – időszakát feldolgozó, nagy részében a magyarok ősi gyökereiről, szakrális tudásáról és egységtudatáról szóló zenés színpadi mű rövid bemutatóját olvashatják, valamint a megszületése óta a szereplőgárdában történt kisebb-nagyobb változásokat, és a darab eddigi utóéletét ismerhetik meg.

2014 kora nyarán – több éves kutató- és alkotómunkát követően – debütált a Vazul Vére rockopera, amely egy eddig kevésbé feldolgozott történelmi érában, a 11. század derekának egy kritikus időszakában, I. István életének utolsó évében, és a halálát követő néhány esztendőben játszódik: Orseolo Péter uralkodásának utolsó periódusát, Vazul fiainak a száműzetésből való visszatérését, és a Vata-féle pogánylázadást dolgozza fel. A mű kitalálója, szövegírója, és dalainak zeneszerzője (valamint Solt alakítója) egyszemélyben Vörösmarty Imre ’Ermi’, aki azért hagyta ott a felvidéki dirty rocker Rómeó Vérzik brigádot 2013-ban, hogy megírhassa ezt a darabot, amely egy tervezett trilógia első része. Sokak véleménye (köztük az enyém is), hogy Ermi egy alulértékelt művész, a nagyközönség és a média részéről mindenképpen több figyelmet és elismerést érdemelne. Nem csak e munkája okán…



A darab szereplőgárdáját a szerző a kortársai közül válogatta ki, igen tehetséges – már jókora rajongótáborral rendelkező, de a mainstream zárt (és mindenható) világában tartósan még nem jelen lévő – énekeseket gyűjtött maga köré: Molnár Péter ’Stula’ (Crazy Granat, ex-Mobilmánia), Schrott Péter (Continoom, Tűzmadár), Kálmán György (Triász, B52, ex-Dinamit), Jósa Tamás (The Iron Inside, DivideD), Juhász Attila ’Kicsi’ (Dirty, GT Project), és Király Tibor (Nonsense), illetve Tóth Sándor és Kosik Anita színészek személyében.

 

A történet több szálon fut, de fő vezérfonalnak tekinthető, hogy a két táltos megjelenítésével a ma emberének figyelmét az ősi hagyományok felé fordítsa, egy kissé visszacsempéssze  a köztudatba az István előtti gondolkodásmódot. Ismert történelmi vonatkozásként a trónért vívott elkeseredett harcot jeleníti meg, de mellette romantika, dráma, és egyfajta spirituális irányultság is helyet kap az összefogás erejét és hasznosságát (is) demonstráló dalokban, amelyeknek zenéje kiváló egyvelege a domináló rock és metal muzsikának, illetve a kisebb fajsúllyal jelen lévő magyar folknak, ezzel egy új színt hozva a műfaj hazai palettájára.



2015-ben változás állt be az időközben már akusztikus produkcióként is színre vitt darab szereplőgárdáját alkotók táborában: év elején az István, a király legnépszerűbb és legelismertebb Koppánya, azaz Vikidál Gyula vette át első uralkodónk szerepét, tavasztól pedig (az új) Hajnal a Tales of Evening bájos pacsirtája, Dudás Ivett lett. Már velük került rögzítésre a Vazul Vére teljes – 30 tételes, közel 140 perc összjátékidejű – hanganyaga, aminek CD-s megjelenését nem garasoskodta el a Hammer Records. Dupla korongos, négylaposra nyitható, információdús digipak tokban, és az összes szöveget magába foglaló 16 oldalas booklettel látott napvilágot a valóban exkluzív kivitelű kiadvány, amely – lehet, hogy sokaknak meglepetést, (sőt enyhébb-komolyabb fejfájást) okozva ezzel, de teljesen megérdemelten – megjelenésének hetében a Mahasz lista első helyén nyitott. Sőt, azonos címmel, egy kalandregény is készült a darabból Kaltenecker  Dóra tollából.

Eddig két betétdalhoz – az Erdélyben forgatott Szabadon-hoz, és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kétpó egyes helyszínein rögzített Szabad vér-hez – készült hivatalos imidzs videoklip, de a Silló Sándor rendezte, monumentális háttérvetítéssel kísért, dobosokkal és bő egy tucat táncos bevonásával kibővített élő előadásokat megörökítő (tervbe vett) DVD változat megjelenése még várat magára.

Időközben két fővel gyarapodott a szereplők névsora, Szepesi Richárd (Szkítia, Nyughatatlan, Nem adom fel) regősként, Juhász Boglárka, Kicsi lánya, mesélőként csatlakozott az eddigi előadókhoz. Legfrissebb információ, hogy a már egy tucat előadást megélt történelmi rockopera néhány nappal ezelőtt megtartott évzáró előadásán Istvánt már Ráduly Levente (Szkítia, Pannónikum, Treff) alakította.

A hanganyagon szereplő énekesek:

Vazul, az Őrző  – Molnár ’Stula’ Péter
Levente, a Tiszta – Schrott Péter
István, a Megszállott – Vikidál Gyula
Vata, a Szikla – Kálmán György
Hajnal, az Élet – Dudás Ivett
Torda, a Forrás – Jósa Tamás
Orseolo, a Törtető – Juhász ’Kicsi’ Attila
Zerind, a Látó – Király Tibor
Solt, a Szabad – Vörösmarty ’Ermi’ Imre


fotók: Vazul Vére honlap (www.vazulvere.hu)

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Balogh Gábor
1
sss
2019. április 20. | 15:46
Helyi rendelettel legalizálnák a füvet Budapesten. Csakhogy ilyet nem lehet.
1
sss
2019. április 20. | 09:59
Orbán Viktor az ünnepek után keletnek veszi az irányt.
1
sss
2019. április 20. | 09:36
Már 5700-an jelezték a részvételt, Havannában senki, de Londonban 483 magyar is készül az EP-re.
1
sss
2019. április 19. | 21:33
Egyre biztosabbnak tűnik, hogy a Fidesz nem az Európai Néppártban folytatja tovább.
1

Ezt a kérdést tette fel Erdő Péter bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek a Válasz Online-nak adott húsvéti nagyinterjúban, majd meg is válaszolta: a kulturális hagyományok és az építészet okán lehet Európát kereszténynek nevezni, de fontosabb az emberek személyi meggyőződése. Leszögezte, hogy a keresztény kultúrának a hit alapján kell állnia. Azt is kijelentette: csak mert valaki magyarnak születik, még nem lesz rögtön keresztény is.

A kérdést magamnak is feltettem már számtalanszor, hiszen manapság a politikusok sokat beszélnek, vitatkoznak a keresztény értékekről és a keresztény Európa védelméről.

Lehet-e egy országot, egy kontinenst kereszténynek nevezni?

Az én válaszom: vallás és hit szempontjából nem. Vagyis lehetne, de a helyzet az, hogy míg a kereszténység évszázadokon keresztül Európa immunrendszere volt, addig ma ez korántsem így van. Megjegyzem, ez Európa tragédiája. Ha viszont úgy nézzük, hogy Európa egy keresztény hagyományokon és kultúrán alapuló kontinens, akkor igen. És meg is állja a helyét. De azért ez inkább olyan, mintha egy nagy múzeumban élnénk, és nem olyan, mintha mind egy nagy templomban lennénk, mint egy egységes felekezet hívői.
 

1
sss
2019. április 19. | 17:50
Közben pénteken a párizsi Louvre-ba szállították a Notre-Dame utolsó festményeit is.

Pilátus udvarán

Már fejsze csattog hajnal óta,
tompán zuhog a kalapács.
Ma valakit még megsiratnak,
Krisztus vagy Barabás…

Sorsdöntő óra súlyosul rám.
Zsúfolt Pilátus-udvaron
mind a ketten előttem állnak.
Melyiket akarom?

Barabás… úgy áll, mint az élet.
Daccal hátrafeszül a nyak.
Merészen villanó szemében
tüzek parázslanak.

Mozdul acélos izmú karja.
Feszíti, törne már elő
gátat szakító áradatban
a lázadó erő.

Pogány hatalom… pogány szépség
és pogány élni akarás.
Igen a testnek és a földnek!
Krisztus vagy Barabás?

Farizeusok bujtogatnak:
„Te Barabással vagy rokon.
Tenlázadásod lásd meg ott a
merész vonásokon!

Te megtagadnád ezt a földet?
Te megtagadnád magadat?
Krisztust feszíttesd a keresztre,
Barabást ne tagadd!

Ők nem élhetnek mind a ketten.
S melyik idegenebb neked?
Annak a szemnek tiszta fényét
el se viselheted.

Bélpoklos, rút tisztátalannak
érzed magad, ha rádtekint!
Feszítsd meg őt, feszítsd keresztre,
hogy úr lehess megint!”

A fejsze is utolsót csattant,
nem zuhog már a kalapács.
Kész a kereszt és vár és kérdez:
Krisztus vagy Barabás?

Pogány erő és pogány szépség…
Tagadjak mindent… magamat?
„Barabást feszítsd meg, Pilátus,
Krisztus legyen szabad!”

Azóta is nap mint nap jő a
sorsdöntő súlyos perc felém,
s új választásra hív: Ki éljen?
Ki éljen, Ő vagy én?

Én… földi, poklos és fekélyes…
Ő olyan égi, tiszta, más.
És mégis Ő, a Krisztus éljen,
sohase Barabás.

Elébe hullok s tisztasága
ítél, megfeszít, eltemet.
Aztán keze – újjáteremtőn
érinti lelkemet.

Túrmezei Erzsébet

sss
2019. április 20. | 15:46
Helyi rendelettel legalizálnák a füvet Budapesten. Csakhogy ilyet nem lehet.
sss
2019. április 20. | 09:59
Orbán Viktor az ünnepek után keletnek veszi az irányt.
sss
2019. április 20. | 09:36
Már 5700-an jelezték a részvételt, Havannában senki, de Londonban 483 magyar is készül az EP-re.
sss
2019. április 19. | 21:33
Egyre biztosabbnak tűnik, hogy a Fidesz nem az Európai Néppártban folytatja tovább.

Ezt a kérdést tette fel Erdő Péter bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek a Válasz Online-nak adott húsvéti nagyinterjúban, majd meg is válaszolta: a kulturális hagyományok és az építészet okán lehet Európát kereszténynek nevezni, de fontosabb az emberek személyi meggyőződése. Leszögezte, hogy a keresztény kultúrának a hit alapján kell állnia. Azt is kijelentette: csak mert valaki magyarnak születik, még nem lesz rögtön keresztény is.

A kérdést magamnak is feltettem már számtalanszor, hiszen manapság a politikusok sokat beszélnek, vitatkoznak a keresztény értékekről és a keresztény Európa védelméről.

Lehet-e egy országot, egy kontinenst kereszténynek nevezni?

Az én válaszom: vallás és hit szempontjából nem. Vagyis lehetne, de a helyzet az, hogy míg a kereszténység évszázadokon keresztül Európa immunrendszere volt, addig ma ez korántsem így van. Megjegyzem, ez Európa tragédiája. Ha viszont úgy nézzük, hogy Európa egy keresztény hagyományokon és kultúrán alapuló kontinens, akkor igen. És meg is állja a helyét. De azért ez inkább olyan, mintha egy nagy múzeumban élnénk, és nem olyan, mintha mind egy nagy templomban lennénk, mint egy egységes felekezet hívői.
 

sss
2019. április 19. | 17:50
Közben pénteken a párizsi Louvre-ba szállították a Notre-Dame utolsó festményeit is.

Pilátus udvarán

Már fejsze csattog hajnal óta,
tompán zuhog a kalapács.
Ma valakit még megsiratnak,
Krisztus vagy Barabás…

Sorsdöntő óra súlyosul rám.
Zsúfolt Pilátus-udvaron
mind a ketten előttem állnak.
Melyiket akarom?

Barabás… úgy áll, mint az élet.
Daccal hátrafeszül a nyak.
Merészen villanó szemében
tüzek parázslanak.

Mozdul acélos izmú karja.
Feszíti, törne már elő
gátat szakító áradatban
a lázadó erő.

Pogány hatalom… pogány szépség
és pogány élni akarás.
Igen a testnek és a földnek!
Krisztus vagy Barabás?

Farizeusok bujtogatnak:
„Te Barabással vagy rokon.
Tenlázadásod lásd meg ott a
merész vonásokon!

Te megtagadnád ezt a földet?
Te megtagadnád magadat?
Krisztust feszíttesd a keresztre,
Barabást ne tagadd!

Ők nem élhetnek mind a ketten.
S melyik idegenebb neked?
Annak a szemnek tiszta fényét
el se viselheted.

Bélpoklos, rút tisztátalannak
érzed magad, ha rádtekint!
Feszítsd meg őt, feszítsd keresztre,
hogy úr lehess megint!”

A fejsze is utolsót csattant,
nem zuhog már a kalapács.
Kész a kereszt és vár és kérdez:
Krisztus vagy Barabás?

Pogány erő és pogány szépség…
Tagadjak mindent… magamat?
„Barabást feszítsd meg, Pilátus,
Krisztus legyen szabad!”

Azóta is nap mint nap jő a
sorsdöntő súlyos perc felém,
s új választásra hív: Ki éljen?
Ki éljen, Ő vagy én?

Én… földi, poklos és fekélyes…
Ő olyan égi, tiszta, más.
És mégis Ő, a Krisztus éljen,
sohase Barabás.

Elébe hullok s tisztasága
ítél, megfeszít, eltemet.
Aztán keze – újjáteremtőn
érinti lelkemet.

Túrmezei Erzsébet