Orosz és amerikai régészek feltártak egy olyan bronzkori lelőhelyet, ahol kutya-és farkaskultuszra utaló nyomokra bukkantak.
Egy ősi kultúra nyomában
Négyezer évvel ezelőtt, a Fekete-tenger északi partján húzódó sztyeppei részeken lovas népek éltek, akiket a szakirodalom indoeurópai népeknek tartanak, de valójában a szkíták ősei lehettek, akiknek egy részét a Timber síros régészeti kultúrához sorolták be (Kr. e. 18-12. század). Ennek a fejlett műveltségnek eddig több mint ezer lelőhelye tárult fel.
Oroszországban, a Szamara-folyó partján, Szamara városhoz közel fekvő Krasznoszamarszkij település közelében egy különleges lelőhelyre bukkantak a Hartwick College régészei, akik a feltárás során arra lettek figyelmesek, hogy a felszín közeében lemészárolt farkasok és kutyák csontjai hevernek. A feltárás folyamán 51 kuya és hét farkas maradványait találták meg, ezen kívül hét szemfogat nem tudtak beazonosítani. Más, a Timber-kultúrához tartozó lelőhelyen ilyen még nem fordult elő, ott a farkasoknak és a kutyáknak az aránya nem közelítette meg a 3 százalékot.
Áldozati eljárás?
A kutatók a megmaradt csontokból megállapították, hogy a legtöbb kutya hosszú ideig, 12 évig élt, ami azt jelentette, hogy nem a húsukért tartották őket. Azt azonban nem tudták meghatározni, hogy vajon azokkal vadásztak-e, vagy csak divatból tartották-e őket? Az állatcsontokat nem szokásos módon vágták fel, azok nem hasonlítanak semmilyen ma ismert mészáros módszerre. Az állat orrát három részre vágták fel, és a koponya többi részét is apró darabokra szelték fel.
Farkasok, mint ősök
Az általános vélekedés szerint a kutyák és a farkasok is a harcosok jelképeinek számítottak. A kutyáról is fennmaradt néhány különleges mitosz, annál több ősi történet kering a vadon élő farkasról. Az állat a Hadúr kedvence volt, amelytől a hunok, majd a türkök származtatták magukat. A hun változat szerint az egyik hun hercegnő egy farkastól szült fiúkat, míg a türk eredetmonda szerint egy anyafarkas volt a türk népek őssanyja.
Szkíta utódok
A Timber-sír kultúrát az oroszok Szrubna-kultúrának is nevezik, és a késő bronzkorrra helyezik virágzását. A műveltség kiterjedt a Fekete-tenger északi partvidékére, a Dnyeper-folyótól keletre elterülő térségere, és a Kaukázus északi részeire, valamint az Ural-hegységtől nyugatra. Eddig kimutatták a Timber kapcsolatát az Andronovo-kutúrával. Mindkét kultúrának az örökösei a kimmerek és a szkíták, akiknek régészeti nyomait megtalálták a fenti térségekben. Az eddigi feltárásokból kiderült, hogy ezek a népek nem voltak legelőváltó nomádok, hanem letelepedett életmódot folytattak és földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.
OB
alfahir.hu
break
