2014. 12. 03. 19:25

Felesleges gyűlölnöd a börtönőrt

Te kérted, hogy vigyázzon rád, így azon se lepődj meg, ha messze zörög a zárka kulcsa.

Burkolózhatunk ugyan közhelyekbe is arról, hogy a politikai elit és nagy magyar valóság életvitele, értékrendje között bármit elnyelni képes szakadék húzódik, de nem ez a legcélravezetőbb húzás. Ugyanakkor mégis érdemes kiragadni a szürke sajtónyilatkozatok világából egy vagy két megjegyzést, ami rámutat arra, olykor mennyire felesleges egy kósza legyintésnél több energiát áldozni választott vezetőinkre. Mert a rabnak is felesleges gyűlölnie a börtönőrt: lényegében ő kérte fel, hogy vigyázzon rá.

Amikor WikiLeaks-iratokból kellett megtudunk, hogy Orbán Viktor őszintébb volt a külföldi diplomatákkal mint saját választóival, már előremutató jelzést kaptunk. Emlékszünk, a kormányfő azzal nyugtatta más országok képviselőit, hogy nem kell foglalkozni vele mit mond a nyilvánosság előtt, csak azzal, hogy mit tesz valójában. Orbán Viktor ugyanis tudta azt a különbséget a közéleti és a háttér megnyilatkozások között, amit Gyurcsány Ferenc nem, amikor 2006-ban annyit tudott üzenni nekünk, hogy el lehet menni az országból, ha nem tetszik valami. Hadd éljek egy kis demagógiával: így is lett. De továbbra se gyűlöljük a börtönőrt: azt mond, amit akar, míg nála a zárka kulcsa. És bizony, mi adtuk neki a kulcsot.

s

Lázár János hódmezővásárhelyi polgármesterként és fideszes frakcióvezetőként borzolta a kedélyeket azzal, amikor nem volt neki elég a nagyjából havi egymilliós rezsit jelentő szolgálati luxus Audi, de még lézerblokkolót is rakatott rá, hogy a traffipax ne érzékelje. Felmerülhet ilyenkor a legapróbb hülyeségért is súlyos összegekre bírságolt kisemberben a kérdés, hogy hol az igazság, ha maguk a törvényhozók játszanak leginkább kiskapukra, de Lázár hiába magyarázkodott később, lényegében elköpte a sikeres élet farkastörvényét: dolgozni kell keményen, és ha az ember nem viszi semmire, akkor ő maga is annyit ér. Azaz semmit. A képviselő úr már nyilván nem mélyedt el azon gondolatban, hogy a 450 lóerős autók havi bérleti díját és az ahhoz tartozó benzinköltséget amúgy a százezer forintért szolgáló tűzoltók, mentőápolók és rendőrök dobják össze. Viszont mit tehet arról a börtönőr, ha drága mulatság cuccot szerezni a sitten?

Na és miért panaszkodunk, hiszen mi akartuk őket trónra ültetni. Ugyan sokan nem, de még többen igen, szóval összességében mi voltunk. Rogán Antal fideszes frakcióvezető szavaiból pedig csak azt lehet kivenni, hogy szerintük bármit rinyálunk, a sorsunkat tényleg meg is érdemeljük. Amikor kiderült, hogy az általa vezetett V. kerületi önkormányzat elég mutyiszagúan adott el egy maffiatag élettársának közértéket képviselő ingatlant, a politikus védekezésül annyit tudott mondani, hogy az őt éppen megnevező illető egy bűnöző, és "aki egy bűnöző szavának hitelt ad, az magára vessen". Tehát csak magunkra vethetünk akkor is, ha olyanokat ültetünk kormányzati pozícióba, akik éppenséggel bűnözők. Mert ugye rég tudjuk, hogy minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel... a legszomorúbb, hogy ezt ők is így gondolják, és teljes nyugalommal teljesítik börtönőri szolgálatukat, amire mi kértük fel őket.

H.A.

alfahir.hu