Feltérképeztük az Ecseri Vasművet

A Kalapács zenekar és a Zorall egyik hathúrosaként (el)ismert, a színpadi deszkákat a rendezői balról felszántó Weisz Lászlótól ezúttal nem a gitárok világáról érdeklődtünk, hanem az ezekben a hetekben ötödik születésnapját ünneplő saját stúdiójának, az Ecseri Vasműnek az alapos bemutatását kértük. Laci örömmel kalauzolt végig birodalmán, de közben azt is elárulta, hogy mi az a plusz, amiért őt érdemes választani, sőt rövid szakmai tanáccsal is szolgált kezdő zenekarok számára, valamint a már majdnem kész – a tervek szerint ősszel megjelenő – szólólemezéről is kaptunk információkat.

- Most nyáron ünnepelhette ötödik születésnapját az Ecseri Vasmű.  Milyen célból hoztad létre a stúdiót? Kizárólag azokkal a csapatokkal terveztél dolgozni, amelyekben játszol, vagy már eleve más produkciókban is gondolkodtál?
 
- Ebbe az egész stúdiósdiba azért vágtam bele, mert meggyőződésem, hogy egy nagy-nagy változás előtt állunk. Már öt éve is attól tartottam, hogy nem lesz kiadó, aki majd megjelentetné a Kalapács zenekar kiadványait. Gondoltam, majd kiadjuk mi magunk. Szép, hogy a Hammer Records még felvállal minket, de évről évre egyre nehezebb a dolgunk és egyre kisebb a keret egy lemez megjelenésére. Az első terv az volt, hogy a gitárokat majd otthon vesszük fel. Vettem egy közepes minőségű hangkártyát és a terv meg is valósult, hiszen az Apokalipszis album gitárjait nálam vettük fel. Aztán szépen fejlesztgettem… Gondoltam, jó lenne dobot is felvenni, stb. A Zorall logikus volt, hogy nálam veszi fel a lemezeket, a többi meg hab a tortán.
 
- Mivel főállásban két, igen aktív formációban is játszol, mennyire vagy terhelhető a stúdiós munkák során, marad elég időd erre a tevékenységre is?
 
- Nehezen összeegyeztethetően. Általában hétköznaponként érek rá, hiszen hétvégente zenélek. Akik hozzám jönnek, általában az aktív zenélésem által kerülnek a képbe, így aztán toleránsabbak is e téren. (nevet)
 
- És ebből adódik a következő kérdés: egyedül dolgozol a stúdióban, vagy vannak társaid, segítőid is?
 
- Egyedül. Arra nem telne, hogy alkalmazottat fogadjak fel. Olyanról volt már szó, hogy egy hangmérnök suliban tanuló srác jönne hozzám gyakorlatra…
 
- A kezed közül kikerülő munkák közül van esetleg olyan, amire a legbüszkébb vagy?
 
- Két CD-t emelnék ki: Zorall - Ramónia, Kalapács - Enigma.
 
 
- Meg vagy elégedve a stúdió mostani technikai paramétereivel, vagy az örök elégedetlenek táborát gyarapítod, mert mindig valami újításon, egy következő beruházáson gondolkodsz?
 
- Ennek sosincs vége. Mindig van újabb, jobb. Amíg a pénztárcám bírja, addig újítom. Ha bejön egy kis pénz, rögtön azon töröm a fejem, hogy hol tudnék javítani a hangzáson.
 
- Egy téged megkereső zenekarnak, előadónak – természetesen a referenciamunkáid mellett – milyen plusz dolgokkal tudsz szolgálni, magyarul mivel tudod még a Vasműbe csábítani az érdeklődőket? 
 
- Ami nem megszokott, az a producerség. Ezt nem sokan vállalják fel. Persze van rá példa, csak akkor fizesd is meg. (nevet) Én szívesen elmondom a véleményem, de csak ha meg is hallgatnak. Volt már olyan, aki „okosabb” volt nálam. Ebben az esetben akkor inkább nem erőltetem, hiszen nem az én zenekarom, nem az én „gyerekem”. Vokálok kidolgozásában szoktam még segíteni, és ezek nem kerülnek pluszba!
 
- Hogy látod, egy megkeresésnél előny, hogy egy sokat foglalkoztatott, és több évtizedes sikeres zenészmúlttal rendelkező gitárosként vagy a stúdió vezetője, mintha „csak” egy jó hallású, kreatív hangmérnök lennél?
 
- Szerintem előny. Vagyis inkább alap! Sokat láttam már. Szerintem egy hangmérnöknek kutya kötelessége érteni a zenéhez! Ha nem érted a lényegét, hogyan akarsz dolgozni vele? De a legfőbb erény a stúdióban a türelem. Itt emberekkel kell foglalkozni, szót érteni. Türelem nélkül nem fog menni ez a szakma.
 
- Kérlek, mutasd már be a főbb technikai paramétereit a stúdiónak, persze csak olyan mélységben, hogy egy átlag zenehallgató vagy rock rajongó is nagyjából képben legyen.
 
- Van egy feljátszó helység és egy stúdió helység. Plusz a vizes blokk! (nevet) A feljátszóban dobosok, énekesek szoktak megfordulni, illetve az akusztikus hangszeresek. Van egy 24 sávos keverő, egy halom vas és rahedli monitor. Én minden hangszert külön veszek fel, mert erre álltam rá. Nagyjából ennyi! (nevet)
 
 
- Nem akarlak már most nyugdíjba küldeni, de a Vasmű létrehozásakor érv volt az, hogy esetleg az aktív zenészpályafutásod után ezáltal is biztosan zeneközelben maradhass?
 
- Hogyne! Nem tudom, meddig tudok még a színpadon állni. Amíg lehet, természetesen maradnék, de valóban ez is benne volt a pakliban, hogy ha már nem leszek aktív, utána is kapacitálhatom a tudásom a zenében.
 
- Az eltelt öt esztendő beváltotta az előzetesen eltervezett dolgaidat, vagy vannak olyanok, amiket még nem sikerült megvalósítani, elérni?
 
- Tulajdonképpen mindent elértem, amit akartam. Készítettem olyan albumokat, amelyek aranylemezek lettek, heavy metalt, rockot, akusztikus zenét. Dolgoztam nagy nevekkel és amatőrökkel is. Anyagilag egy picit pozitív a mérleg. Amíg be nem ruházok megint valamire… (nevet)
 
- Van olyan stílus, amit semmi pénzért nem vállalnál el vagy semmilyen műfaji korlát nincs nálad?
 
- Minden műfaj érdekel! Nálam rossz zene van és jó, és ez stílustól független. Olyat nem vállalnék el, amit nem tudok megvalósítani. A Ramónia még úgy készült, hogy a stúdió kitelepült a Zorall próbaterembe. Ilyet már nem csinálok!
 
 
- Te már egy eléggé bizonytalanná vált zeneipari közegben kezdted a stúdiód beindítását, de azóta csak még romlott a helyzet. Az internetes letöltések miatt lassan már nem csak a kezdő vagy a kisebb büdzséjű zenekarok nem költenek komplett stúdiómunkára (hangrögzítés, keverés, maszterizálás) – tehát csak egyes munkafázisoknál fordulnak szakemberhez –, hanem a nagyobb, sikeresebb előadók sem. Te ezt hogyan éled meg?
 
- Magam is így látom. Mint már a beszélgetés elején említettem, magam is így kezdtem. Rockzenében elég egy 30-40.000 Ft-os hangkártya és egy 25.000 Ft-os mikrofon és fel tudsz venni gitárt, basszusgitárt. A dob már nyűgösebb kérdés. Viszont sokan már nem élő dobbal dolgoznak. Tehát az élő dob és az ének a sarkalatos kérdés… Aztán már csak türelem kell hozzá. Én minden zenészt arra buzdítok, próbálkozzon. Vegyenek fel demót. Ha nem is sikerül jól, legalább hallják, mit játszottak. Ezt komolyan mondom! Sokan nem is tudják, hogy a másik mit játszik. Ha nem sikerül a felvétel és beleunnak, még mindig elmehetnek egy jól felszerelt stúdióba… például hozzám! (nevet)
 
- Azt elárulod, hogy jelenleg milyen munkákon dolgozol? Milyen lemezmegjelenések várhatóak a közeljövőben, tehát még idén, a te hathatós közreműködésednek köszönhetően?
 
- Augusztus közepétől elkezdem a Black Jack zenekar lemezét. Ők a Zorall előtt szoktak játszani, érdemes meghallgatni őket. Szerintem nagyon jók és könnyű velük dolgozni, mert kompromisszum készek, de közben tudják, hogy mit akarnak. A szólólemezem munkálatai a vége felé járnak. Valószínű Kicsiband - Metal Konzílium lesz a címe. Ezek gyakorlatilag kiadatlan Kalapács dalok az elmúlt tizenöt évből. Koncepciózusan minden számot más énekel és más szólógitározik, tehát az egész honi rock/metal szakma szerepel rajta. Ezért is a lemezcím. Csak néhány nevet említenék: Rudán Joe, Kalapács József, Koroknai Árpád, Csipa… Rengeteg munka volt vele és tömérdek időm ráment. Viszont le a kalappal a rock társadalom előtt, mert szinte mindenki első szóra igent mondott! Köszönet érte! Hihetetlen jó zenészek vannak kis hazánkban!
 
 
- Van-e olyan előadó vagy zenekar, akiket nagyon szívesen látnál a stúdiódban, és boldogan dolgoznál velük? 
 
- Mindenkit szívesen látok! De például a Magna Cum Laude. Ők a pop/rock határán vannak, azonban alapvetően rockosan közelítenek a zenéhez, és ilyet még nem csináltam. Talán még az Omen-t említeném. Hihetetlen jó zenészek, öröm lenne egyszer velük is dolgozni.