"Ha a múltat nem becsüljük, a jövőt sem érdemeljük meg"

Ötszörös magyar bajnok, kupagyőztes. A válogatottban tizenkét mérkőzésen egy gólt szerzett. A neve idehaza összeforrt a nyolcvanas évek kispesti Aranycsapatával. A Budapest Honvéd egyik ikonjával, Gyimesi Lászlóval beszélgettünk múltról, jelenről, de legfőképpen a magyar fociról.

- Ön 291 bajnoki mérkőzésen lépett pályára a Honvédban. Mire a legbüszkébb kispesti pályafutásából, esetleg van olyan meccs, amire szívesen emlékszik vissza?

- Tizennégy évig voltam a Honvédban, ebből két évet az ifjúsági csapatban. Én mind a  14  évre büszkén tekintek vissza, nem emelnék ki egy mérkőzést sem. Egyébként is, ahogy az ember öregszik, egyre szenilisebb lesz, szóval én úgy emlékszem, hogy a 291 bajnokiból 291-et megnyertünk négy-öt góllal, és természetesen én is betaláltam mindegyiken.

- Mennyiben volt más akkoriban fiatal labdarúgónak lenni, mint manapság?

- Én azt tudom, hogy akkor milyen volt, a mostaniakat talán meg kellene kérdezni, és a tapasztalataikat összevetni az enyémekkel. Én azt tudom, hogy 16-17 éves lehettem,  amikor egy Tichy Lajos kijött megnézni a Műanyag SC mérkőzésén, vagy egy-egy tehetségkutató tornán ott volt, és aztán a lakásunkra is feljött személyesen. Hatalmas élmény volt nekem, én akkor úgy éreztem, csak a Honvédba mehetek.

- Mit gondol a mai akadémiai rendszerről? Szükség van ezekre az intézményekre?

- Az akadémiákra mindenféleképpen szükség lenne, hiszen nem titkoltan azzal a céllal is jöttek létre, hogy a megszűnő grundokat helyettesítsék. Ugyanakkor éppen ezt a funkciót nemigen látjuk, nem tudunk tömegesen kiemelni játékosokat. Most már 7-8, de talán 10 éve is működnek akadémiák, tehát alsó hangon száz tehetséges játékosnak ki kellett volna kerülni, de nem tudom, hogy tízet össze tudnék-e számolni.

- Lát olyan fiatal játékost, aki mondjuk Önök mellé beférhetett volna abba a Honvédba?

- Lehet, hogy a fiatalok meg fognak rám haragudni, de per pillanat nem látok olyan játékost közöttük, aki egy Andrusch, Paróczai, Sallai, Détári, Kovács Kálmán vagy Garaba helyére, mellé csont nélkül befért volna abba a csapatba.

- Mit gondol az MLSZ szakmai munkájáról, megfelelően végzik a dolgukat?

- Ők nyilván azt gondolják, hogy megfelelően végzik. Én eddig is azt mondtam, most is azt mondom: ami a legjobban sántít a magyar labdarúgásban, az az utánpótlásképzés, ahol képzetlen, hozzá nem értő edzők dolgoznak. Nem is várhatunk így csodát egyébként a felnőtt válogatottól, mert ritkaság lenne ilyen előkészület után tizenegy, tizenöt vagy tizennyolc nemzetközi szinten is jegyzett labdarúgót beválogatni, akik esetleg eredményt érhetnek el EB- vagy VB-selejtező mérkőzéseken.

- Az Ön nevével is fémjelzett Honvéd tele volt klasszis játékosokkal. Nem tartja furcsának, hogy ezekre a játékosokra a Honvéd egyáltalán nem számít sem szakmai vagy akár marketing szempontból?
 
- Ez a téma megérne egy jó hangulatú beszélgetést egy pohár sör vagy bor mellett, nemcsak a jelenlegi, de az előző tulajdonosokkal is. Én külföldi tapasztalataimból is úgy látom, hogy ha egy klubnak volt egy-egy kiemelkedő játékosa, aki abbahagyta a labdarúgást, akkor azt megpróbálták „minden áron” a csapatnál tartani. Nálunk ezt nem látom, nem érezzük ezt a fajta törődést.

- Szurkolói kártyája van esetleg?

- Nincsen, de nem feltétlenül azért, mert nem akartam kiváltani, nekem éves bérletem van a Honvéd mérkőzéseire, így nincs erre szükségem. Ezen kívül pedig van egy munkaköröm, MLSZ ellenőrként járom az országot, így ellenőri kártyával is be tudok jutni a mérkőzésekre.

- Ön szerint jó megoldás az, hogy miközben mindennaposak a bundabotrányok, különböző problémák vannak folyamatosan a labdarúgásban, mégis úgy tűnik, mintha az MLSZ a szurkolókat tenné mindenért bűnbaknak.

- Erről az illetékeseket kellene megkérdezni, akik ezeket a jogszabályokat, intézkedéseket hozták. Az biztos, hogy valamit lépni kellett, mert függetlenül a jelenlegi MLSZ intézkedésektől a nézőszám folyamatosan csökkent Magyarországon. Egyébként mindenhol, ahol normális foci van, folyamatosan növekszik a nézőszám, a bérletesek száma. Ez egy nagyon összetett kérdés, nem a szurkolók a hibásak, nem az MLSZ, nem a játékosok, hanem ezek összességével lehet baj, az egész környezettel, ami ma Magyarországon van.

- Most itt ülünk a Kispesti Futball Házban, meséljen erről egy kicsit. Hogyan és milyen céllal jött létre ez az intézmény?

- Talán kicsit nosztalgiából, de szívünk régi vágya volt, hogy visszacsalogassuk a régi hangulatot, mert nekünk anno nagyon jó volt a kapcsolatunk a nézőkkel. Ma is azt mondom, ahhoz, hogy én kimenjek egy mérkőzésre, legyen az kézilabda, kosárlabda vagy bármi más, kell egy bizonyos érzelmi kötődés ahhoz a játékoshoz, ahhoz a csapathoz, ahhoz a klubhoz. Ez per pillanat Magyarországon nem igen van meg, talán ez is az egyik oka, hogy ilyen kevesen járnak a bajnoki mérkőzésekre. De visszatérve a Futball Házra, szerettünk volna egy olyan klubhelyiséget létrehozni, ahol a volt és jelenlegi játékosok napi kapcsolatba kerülhetnek a szurkolókkal, hiszen így alakulhat ki egy normális kötődés, aminek a következménye lehet egy emelkedő nézőszám is akár.

- Múzeumként is működik ez az intézmény, ha jól tudom.

- Rengeteg relikviát gyűjtöttünk össze az elmúlt évek alatt, és ezeket is szeretnénk bemutatni a szurkolóinknak és persze a fiataloknak, hogy például a kispesti iskolásokat közelebb hozzuk nem csak a Honvédhoz, de a focihoz is.

- Nagy divat lett külföldi kluboknak szurkolni, és mintha nem becsülnénk meg a magyar futball páratlanul gazdag múltját.

- Ez nekünk is fájó pont, de úgy látom, ma Magyarországon nem csak a labdarúgásunk múltját nem becsüljük meg, de általában a múltat szeretnénk kisöpörni. Pedig ha a múltat nem becsüljük, a jövőt sem biztos, hogy megérdemeljük. Talán ezért sem alkalmazzák régi sztárjátékosaikat a klubjuk, mert valahogy kiment a divatból a múlt megbecsülése, és hogy azokat az embereket megbecsüljük, akik ezt a múltat „elkövették”.

- Eddig a múltról beszéltünk, nézzük a jövőt. Lesz Ön a Honvéd edzője?

- A jövő szép és mosolygós, várjuk a havat! Bármikor nagyon szívesen elvállalnám a Honvéd vezetőedzői posztját, mert úgy érzem, én erre a játékra születtem, ez van a véremben, az idegrendszeremben, és ha jó játékos voltam, akkor akár jó edző is lehetnék.

- Maradjunk a közeljövőnél, megverjük szombaton a románokat? Egyáltalán hogy látja, mire lehet jó ez a válogatott az EB selejtezőkön?

- Én úgy gondolom, hogy szoros csatában, de elhozzuk a három pontot! A célkitűzés szerintem nem változott, most azért mert egy meccsen véletlenül kikaptunk, én azt mondom, minden EB és VB selejtezőnek úgy kell nekimenni, hogy tovább kell jutni a csoportból. Én bízom benne most is, hogy ez sikerül.

alfahir.hu