Habony Árpád, aki még a leggátlástalanabb kommunistákat is lepipálta

Történt egy sápadt, borongós februári reggelen, hogy a helikopterről gépfegyverrel vadászó Czinege Lajos, a Magyar Népköztársaság örökös hadügyminiszterének szelleme átsuhant Magyarország felett.

Ma reggel Fiala János rádióműsorában Baán László a Szépművészeti Múzeum igazgatója elismerte, hogy Habony Árpád az intézmény patinás falain belül tartotta lakodalmát, és ezért egy büdös kanyi vasat se fizetett. Ha már ilyen szenvedélyes igazságbeszédes hangulatban volt, hozzátette azt is: nem Habony volt az egyetlen, aki ingyen bulizhatott a múzeumban.

Baán szerint nincs ezzel semmi gond, sőt mindez az intézmény „hosszú távú” érdekeit szolgálta. Hiszen elengedhetetlen, hogy jóban legyenek „fontos emberekkel”, akik a múzeum jövőjét egyengethetik.

Tehát, ma Magyarországon úgy lehet jóban lenni egy Fontos Emberrel, hogy egy Bruegel festmény alatt pezsgőzhet, és egy El Greco, meg Goya alkotás között járhatja a casino twistet. A menyasszonytáncba meg bedob az igazgató úr pár reneszánsz meg barokk festményt, hadd édesítse meg a mézes heteket a Szerb utcában.

És miközben erről felvilágosít minket a jó Baán László, még csak meg sem remeg a hangja. Nem mentegetőzik, nem magyarázkodik – magyaráz. Tanítja a havi 150 ezerért közgyűjteményekben pepecselő muzeológusokat és krétára kuporgató művtöri tanárokat: nem petíciózni kell, meg bőrig ázni a tüntetésen. Aki előre akar lépni Habonyországban, annak nem esernyőt kell nyitogatnia – hanem az ajtót a Fontos Ember előtt. De jó szélesre, hogy az egója is beférjen.

Életem egyik első közéleti élménye, ahogy apámék kitárgyalják a kommunisták viselt dolgait '89 karácsonyán. Az emberek szinte harapták a szabad levegőt, hogy végre lehet beszélni arról, amiről évtizedekig suttogni se szabadott. Egymás szavába vágva, egymást túllicitálva hozták elő a hajmeresztő történeteket. Végül keresztapám vitte a bankot azzal, hogy „a Czinege Lajos meg helikopteren járt vadászni gépfegyverrel. A vadászok sírtak, amikor látták, mint művel az az állat, de senki nem mert mukkanni se”.

Habony Árpád lagziján volt egy igazán exkluzív vendég is, akiről nem tudott. Diszkréten suhant át legszebb napjainak színhelyén, az egykori Felvonulás téren, hogy aztán beosonjon a Szépműbe. Azt hallotta, valami nagy buli lesz ott. Végigmérte a vendégsereget, a három-négyszáz éves remekművek előtt longájlendező Fontos Embereket, akik egy Tiziano, meg egy Raffaello festmény között az itáliai mesterekről beszélgettek: Gucciról, Versacéről, Dolcéről és Gabbanáról.

Czinege Lajos magához ragadott egy üveg vodkát, leült a sarokba egy biedermeier fotelba, lehúzott egy felest, és elégedetten hátradőlt, elővette az okostelefonját és belájkolta az eseményt a Facebookon. Otthon érezte magát: igazi bolsik közt.