A képviselő már többször próbált adatigényléssel fordulni a Magyar Postához, azonban az eddigi gyakorlat az volt, hogy a posta egyszerűen nem adta ki a szerződéseket neki. Ezeket bírósági perek követték, amit sorra a képviselő nyert meg, így a postának be kellett látnia, hogy a törvény szerint is ki kell adnia az adatokat.
És mivel nyilván nincs semmi titkolnivalójuk, erre hajlandóak is.
Egyetlen kitételük, hogy a képviselő fizessen 67 millió 763 ezer 321 forintot érte.
A Fidesz-kormány ugyanis 2011-ben hozott törvényt arra, hogy az addig ingyenesen kikérhető, közpénzek elköltésére vonatkozó szerződésekért immáron pénzt is kérhetnek az adatközlők. A döntést akkor azzal indokolták, hogy az -általában újságírói- adatigénylések nagyon sok munkával járnak.
Azt azonban végül már nem szabályozták, hogy ennek az összegnek hivatalosan mi lehet a felső korlátja, pedig tervben volt ez is.
Így a Magyar Posta a 35 ezer oldalas iratanyag feldolgozását oldalanként 15 perces idővel, jutalékokkal együtt számítva 7439 forintos órabérrel számolta ki. Ez önmagában 66 millió forintot jelent, de még keresgélni, fénymásolni, DVD-t írni és adminisztrálni is kell, így a végösszeg majdnem 70 millió forint lenne.
Ha mindezt a Magyar Posta vezetősége (ahol Szarka Zsolt vezérigazgató havi 5 milliót, öt helyettese pedig havi 3,6-4,2 milliót keres) jó poénnak gondolta, akkor még szomorúbb a helyzet, mint gondoltuk.