2014. 07. 31. 18:16

Horvát lányok vallomása a hazaszeretetről

A nemzeti oldalon évek óta egyre erősödnek a kapcsolatok horvát és lengyel nemzeti szervezetekkel. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megismerjük egymás gondolkodását, gondjait, terveit. Most induló interjúsorozatunkban csinos horvát lányokat választottunk ki, és kérdeztünk hitről, hazaszeretetről, női szerepről és rólunk, magyarokról.

Zrinka Pezer, Kristina Ćurković és Jelena Mamuzić

Egyre népszerűbb a nemzeti oldalon egy Balti-tengertől Adriai-tengerig tartó gazdasági, kulturális és politikai szövetség, úgynevezet intermarium kialakításának gondolata, amely a jövőben segítheti ezt a régiót függetlennek és erősnek maradni az egyre erőszakosabb Nyugat és Kelet szorításában. Történelmi okok, valamint a hazai nemzeti oldalhoz hasonló szerveződések erősödése miatt Magyarország számára a térségben a legfontosabb szövetséges Lengyelország és Horvátország. Tekintettel arra, hogy a nemzeti gondolat nemcsak hazánkban, de ezekben az országokban is egyre inkább a fiatalok körében nyer térhódítást, Magyarország jövője érdekében is szükséges egyre szorosabbra fűzni a kapcsolatokat. Ez a folyamat már évekkel ezelőtt elkezdődött, egyre több nemzeti szervezet és nemzeti gondolkozású fiatal vesz részt az ezekben az országokban megrendezésre kerülő fesztiválokon, konferenciákon, találkozókon. A tapasztalat az, hogy az eltérő nyelv és (részben) különböző történelmi múlt ellenére kifejezetten hasonló a sorsunk, ami arra biztat, hogy minél inkább megismerjük egymást. Ennek érdekében ezúttal csinos horvát lányokat kerestünk meg, hogy beszéljenek nekünk a hithez, hazaszeretethez, a női szerephez és a magyarokhoz fűződő viszonyaikról. 

 - Véleményetek szerint napjainkban mik a legfontosabb problémák Horvátországban?

Zrinka Pezer: A munkanélküliség, a korrupció, a hatalmon lévő emberek, a kommunista rendszer maradványai (elszámoltatás a mai napig sem volt), kapitalizmus.

Kristina Ćurković: A három legfőbb probléma, amit a kormányaink ránk erőltetnek az abortusz, a a szodómia és a politikai globalizáció. Én úgy emlegetem ezeket, hogy a "3 nagy NEM". Az abortusz nem más, mint az emberölés szörnyű bűne, általa az anyák gyilkosokká válnak, egy ártatlan életet borzasztó módon pusztítanak el. Az olyan ország, amelyik megöli saját gyermekeit, pusztulásra van ítélve, hiszen a gyerekek az ország jövőjét, a nemzet fennmaradásának biztosítékát jelentik. A szodómia (értem ez alatt a buzipropagandát és egyéb devianciákat, például a pedofíliát) pedig egy betegség, de a kormányaink normális dolognak állítják be, noha egyértelműen rendellenességről van szó. Meg akarják változtatni a polgároknak az emberiségről alkotott képét, új meghatározásokat akarnak bevezetni, szembehelyezkednek a természettel és az egy igazsággal. A politikai globalizáció keretében pedig az összes országot eggyé akarják olvasztani, minden nemzetet összevegyíteni egy központi hatalom uralma alatt. Ez az emberek elnyomásának aljas módja, amit hadd világítsak meg egy példával: Ha valamilyen szerencsétlenség történik egy nemzetállamban, a nép össze tud fogni egy zászló alatt, össze tud tartani, és harcol a fennmaradásért és a túlélésért. Ha azonban egy multikulturális országban következik be a tragédia, az emberek nem maradnak egy zászló alatt, mivel nem ugyanolyan a kulturális örökségük és a hagyományrendszerük, így a multikulturális társadalom elemeit könnyű összeugrasztani és elnyomás alatt tartani.

Jelena Mamuzić: Horvátországot jelenleg gazdasági, társadalmi és demográfiai válság is sújtja. Olyan időket élünk, amikor a rosszat helyeslik, és szinte minden jó dolgot kárhoztatnak; ez a hozzáállás leginkább a gyermekeknek és a fiataloknak árt, mert a média az erkölcstelen életmódot reklámozza. Kommunista múltú, de most éppen nyugatimádó, tehetségtelen politikusaink tovább rontják a társadalom állapotát. Ezek a politikusok juttatták Horvátországot a gazdasági és társadalmi válságba. A másik nagy probléma a horvát identitás félreértése, és a horvát történelem, ill. a függetlenségért vívott harc téves értelmezése. Ezek az okok együttesen juttatták Horvátországot a jelenlegi gazdasági helyzetbe, és emiatt napról napra egyre több fiatal hagyja el az országot.

 - Hogyan találtatok rá a nemzeti mozgalomra, és miért csatlakoztatok hozzá?

Z.P.: Középiskolás koromban az Interneten ismerkedtem meg a HČSP-vel, és voltak olyan barátaim is, akik vagy a párt tagjai voltak, vagy éppúgy érdekelte őket a politika, mint engem. Korábban apám is ugyanennek a pártnak volt a tagja. Végzős középiskolásként léptem be, mert ennek a pártnak az elképzeléseit és politikai programját találtam a legjobbnak. Ezért úgy döntöttem, hogy részt akarok venni a munkában, és nagyobb elismertséghez akarom segíteni a pártot.

K.Ć.: Néhai édesapám harcolt a horvát függetlenségért, nagyapámban és bennem is ott ég a hazaszeretet lángja, az életemet is feláldoznám Horvátországért. Nagy tiszteletben tartom történelmi hőseink és harcosaink áldozatvállalását is. Hálával tartozunk nekik, a mi kötelességünk pedig a hazánkat a jövő nemzedék számára megőrizni. A szabadságért harcolnunk kell. Hőseink komoly inspirációt jelentenek számomra, és nagyon büszke vagyok a nemzetemre.

J.M.: Én a nacionalizmust nem nevezném mozgalomnak, vagy valami olyasminek, amit választ, vagy amibe belép az ember. Az én szememben a nacionalizmus az egyetlen egészséges világnézet, és minden horvátnak, de minden más nemzetiségű embernek is e szerint kellene élnie. Minden horvát számára a legnagyobb szentség a hite és a hazája, és mindkettőt a szeretet, az igazságosság és a testvériség által tudjuk megtartani. A politikusok által folytatott országos propaganda következtében a nacionalizmust Horvátországban lassan már törvényen kívüli nézetnek tekintik, mert összemossák a fasizmussal és a sovinizmussal. A nacionalizmus mégis erősödik, főleg a fiatalok körében. Ez pedig fenyegetést jelent a mostani, nemzetietlen kormány számára, ezért mosnak össze minket az említett ideológiákkal.

Az interjút hamarosan folytatjuk, a folytatásból pedig kiderül majd, hogy a három horvát lány mit gondol a hitről, a női szerepről és nem utolsó sorban rólunk, magyarokról. 

alfahir.hu