Huszárfrász

Szombathelyen "huszárképzést" tartott a Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület óvodásoknak az egyik városi intézményben. Az egyelőre kísérleti jelleggel indított "képzés" során ismertetik a huszár-hagyományt az óvodásokkal, játékos formában ismerkedhetnek így a magyar múlttal.

Valószínűleg a szervezők soha nem gondolták volna, hogy ezzel szörnyű bűntényt követnek el az európai értékek, a modern világ és az emberi szabadságjogok ellen.

Ez a kedves hagyomány ugyanis láthatóan már sok volt a Népszava publicistájának, Veress Jenőnek, aki már az óvodásoknak szánt programba is gárdista bakancsok csattogását látta bele, pontosabban igyekezett beleláttatni.

Szegény Veress úr zsebében jól hallhatóan csörög az apró:


"Tudom, persze, minden lurkó szeret valami katonásdi-félét játszani. Még csak azzal sincs sok bajom, hogy ezt egy lovas polgárőr és hagyományőrző egyesület csinálja. (A huszárkodás és a polgárőrség kombó azért kicsit különös, de hát a céljaik közé kitűzött rendvédelmet – amitől meg a hátamon áll a szőr, mert elég gárdistás – másként nem tudták bebújtatni.).

 

Oké, hogy csákót kapnak, meg táboroznak a kicsik, ha már pár bácsi ennyire szereti parancsnoknak hívatni magát. De aki az ilyesmit képes nem kalandnak nevezni az ovisok előtt, hanem „képzésnek”, arra sosem bíznék gyermeket.

 

A legszebb az, hogy a szombathelyi huszároknál a gimisek is megtalálhatják a számításukat, mert az érettségihez kötelező önkéntes munkát itt is letudhatják. Némi lóháton hazafiaskodás, és már írják is az igazolást a közösségi szolgálat teljesítéséről.

 

A törvényalkotó aligha így képzelte, de én biztosan nem."

Hazafiaskodás. Értik ugye?

Szegény szerencsétlen Veress Jenőnek senki nem mondta, hogy nem a szép emlékű 90-esek években vagyunk, amikor elég volt két sorban rettegni egyet, hogy az egész ország összerezdüljön egy kis "hazafiaskodás" láttán, amikor elég volt gúnyos, maliciózus cikkben élcelődni a "magyarkodáson", mucsaizni, ugarozni. Egy szóval mindenen fröcsögni, ami szerintük nem elég európai, nem elég modern, nem elég konformista.

Változnak az idők. Ezek a szombathelyi gyerekek jól érezték magukat, sokat nevettek, és közben sokat tanultak a magyar múltról.

Ez persze zavarhatja Veress urat, hányhat tőle kedvére, minden joga megvan hozzá.

Ahogyan nekünk is ahhoz, hogy elégedett mosollyal dőljünk hátra, látva vergődésüket, szenvedésüket, amiatt, hogy az égvilágon semmilyen hatással nincsenek már a magyar társadalomra.

Ez az ő igazi frászuk: mindezt néhány huszárcsákó miatt.