2014. 08. 08. 08:36

Idegre helyezett tudat - interjú Baranyi Tibor Imrével

A legfontosabb feladatok egyike jelenleg a nemzet spirituális talapzatának a helyreállítása, vagy vallási kifejezéssel élve: a társadalom visszavezetése Istenhez – mondta el a Bar!kádnak Baranyi Tibor Imre. Az Atilla Király Akadémia rektora szerint a helyes törekvések útján nincs hiábavaló fáradozás.

– Úgy tűnik, a népszerűség és az ismertség nem fontos neked. Mi ennek az oka, és szeretnél-e változtatni ezen?
– Ennek oka főként az, hogy önmagamat nem egyes szám harmadik személyben élem meg, s ezért a médiaszereplést nem tartom annyira fontosnak és lényegesnek. Változtatni éppenséggel nem szeretnék ezen, de bizonyos támadások és kíváncsiskodások miatt megfelelő neutralitással kénytelen vagyok. Személyem előtérbe tolását azonban továbbra sem tartom lényegesnek.

– Származásodról mit mondanál el?
– A szellemi eredetet fontosabbnak tartom a családinál. Itt azonban ez utóbbi kapcsán talán annyit, hogy alföldi magyar nemesi családból származom, amelyről Jókai Mór írt Az egetvívó asszonyszív című művében. Három nagyszülőm református, egy római katolikus vallású volt. Mindkét nagyapám magyar királyi csendőrtiszt volt. Apám váradi és micskei Baranyi Imre Árpád huszár szakaszparancsnokként harcolt a II. világháborúban, ahol vitézségéért kitüntetést szerzett. ’44 novemberében orosz hadifogságba esett, s négy és fél évig az Ural keleti lábánál, Magnyitogorszkban volt hadifogságban. A kommunista mesék ócska hiteltelenségét a „Nagy Szovjetunióról” és „Lenin elvtársról”, a „népek lángeszű vezéréről” nem a marxista történelemhamisítás alapján, hanem első kézből ismertem meg. Apai nagybátyámat, Mindszenty munkatársát ’56-ban a fegyveres felkelésben való vezető szerepért Szolnokon halálra ítélték. A hírhedett, kommunisták által kreált B-listás családomban soha senki, még oldalágon sem lett kommunista vagy párttag. Ennek egész gyermekkoromban elszenvedtem a következményeit, de azokat természetesnek vettem és büszkén vállaltam.

– Mit tekintesz valódi hivatásodnak?
– Az örökérvényű hagyomány megőrzését, képviseletét és átadását elsősorban a magyar nemzet körében.

– Van-e diplomád, ha igen, milyen? Mi a véleményed általában a közoktatásról?
– Van egy agrármérnöki és egy teológiai diplomám, a kettő között szó szerint ég és föld a különbség. Ugyanakkor a jelenkori modern és nyugati típusú oktatásnak egyöntetűen szinte semmi jelentősége nincs egy valódi és lényegi tudás és látás megszerzése vonatkozásában. Ezt az iskolái elvégzése után annak, akiknek egyáltalán igénye van rá, magának kell megszereznie egy valódi szellemi út bejárása során. A jelenkori hagyomány- és szellemellenes oktatás hibáiról, sőt bűneiről külön írtam Hagyomány és magyarság című könyvemben. Ebben azokat a tudati ellenmérgeket próbáltam megadni, amelyeket a jelenkori oktatás mérgeivel szemben lehet és tanácsos alkalmaznia a még nem teljesen megmérgezett ifjúságnak. Ezzel régóta tartoztam magamnak és a szenvedő ifjúságnak. Bertrand Russel mondta: „Az ember tudatlannak születik, nem hülyének; hülyévé az oktatás teszi.”

– Mi a véleményed a vallásokról?
– Úgyszólván hivatásszerűen hozzávetőlegesen 25 éve foglalkozom a világ vallásainak és bölcseleteinek megismerésével, szanszkrit, latin, ógörög és mai európai nyelveken is tanulmányozva ezek tanításait. Egyik legfontosabb szellemi lépésemnek a vallások egyetemes egységének felismerését tekintem (az olykor szélsőségesen megmutatkozó formai eltérések ellenére). A vallások és hagyományok szigorúan tudományos, ugyanakkor belülről való és azokat együttlátó tanulmányozásához lassan 20 éve létrehoztam egy társadalmi szervezetet, A Metafizikai Hagyomány Centrumát, amely elmélyült kutatók és tudományos megismerést végző emberek tevékenységét koordinálta. Ezen előzmények nélküli munka eredményeit közel 30 kötetben és számtalan tudományos színvonalú cikkben publikálták különböző kiadók, köztük az általam alapított Kvintesszencia Kiadó. Ezt a ma egyesületként működő nonprofit szervezetet az értetlen és ellenséges balliberális sajtó korábban „antiszemitizmussal, holokauszttagadással, a magyarság mindenek felettiségének hirdetésével” vádolta, sőt a későbbi, törvényes adó 1 százalékok felajánlása miatt megátalkodott képmutatással „biznisz-szektázta”, holott – csak ez utóbbira reagálva – életemben – talán a bolti vásárlást leszámítva – még semmilyen „üzleti ügyben” nem vettem részt. De visszatérve a lényegre, súlyos módszertani hibának tartottam mindig valamiféle vallásmixtúra létrehozását, önkényesen innen-onnan összehordott elemek egybegyúrását. Katolikus, vagyis egyetemes, valamint szigorúan tradicionális szellemben foglalkoztam mindig a vallásokkal, összhangban egyébként a II. vatikáni zsinat Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatával: „A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert.” Életgyakorlatként mindenkinek a saját hagyományának és vallásának követését tartom helyesnek. Jómagam római katolikus vallású vagyok, Isten-kereső, napi rendszerességgel imádkozó, lelki és szellemi gyakorlatokat végző és Biblia-olvasó ember. (A Bibliát főként latinul olvasom.) Mindemellett intenzíven érdekel mindaz, ami az ősmagyar hagyományból és vallásból megmaradt, ezen belül az ősmagyar harcászat. Elsők között alapítottam e téren hagyományőrző csoportot, a tradicionális magyar íjászatot felnőtteknek és fiataloknak is lassan 10 éve oktatom.
Visszatérni Istenhez

– Mint mondtad, római katolikus vallású vagy. Mit gondolsz, mi lehetne a mai egyház társadalmi szerepe?
– A vallás Isten csodája. A vallás eredeti funkciója visszakötni és visszavezetni az embert a paradicsomi állapotba és végső soron Istenhez. A modern kori, hagyományellenes szellem azonban a vallás területét sem kímélte: mára a Nyugaton – és különösen a posztkommunista Magyarországon – az álvallások és az ellenvallások soha nem látott El Doradójához értünk el. Ennek mint megvalósult lehetőségnek a felmerülése és kibontakozása szorosan összefügg a Nyugat szellemi vezetésére hivatott szervezet, az egyház és a Vatikán szabadkőműves megszállásával és a keresztény hagyomány tönkretételével, lényegi tartalmainak folyamatos és szisztematikus eltüntetésével. Mára az egyház jórészt a modern hagyomány- és szellemellenes világ statisztájává, valamint a judeokratizmus kiszolgálójává süllyedt. Ezen a klérusnak, valamint minden jó szándékú hívőnek és istenkereső embernek változtatnia kellene. A megváltozott körülmények teljes körű figyelembe vételével, a hely és az idő által szabott feltételek beszámításával legalább oda kellene visszatérni, amit az egyház a középkorban még birtokolt, mára azonban elveszített. Ez lenne az egyetlen igazi előrelépése.

– Műfordítóként, íróként, valamint egy Magyarországon hiánypótló kiadó vezetőjeként is ismernek, e mellett pedig aktív politikai tevékenységet folytatsz, amely kiváló harci szellemmel párosul, ami a fegyverek iránti fokozott szimpátiádban is megnyilvánul. Mit gondolsz, hogyan egyeztethető össze az intellektualitás ezen harcias, gyakorlatias tulajdonságokkal (vagy attitűddel)?
– A szellemi szemlélődés (konszideráció, koncentráció, meditáció és kontempláció), amely a valódi tudáshoz vezet és a tettek világa eredetileg nem különült el egymástól. Ugyanígy: eredetileg a szellemi ember benső minősége és a harci (törvény- és rendfenntartói) minőségek együttes egységben voltak jelen az archaikus embernél. Szimbolikusan is értve: a papok tartózkodása a fegyverektől vagy a harcosok ellenszenve a könyvek vagy a tudás iránt kései fejlemény, bizonyos alászállás következménye. A tradicionális ember ideálja nem rovarszerűen specializált, hanem gömbszerű: minden fontos minőségnek a harmonikus egyensúlyba hozott együttléte.

A teljes interjú elolvasható a Bar!kád hetilap tegnap megjelent számában.

alfahir.hu