2014. 12. 11. 10:03

Így érdemes elkezdeni a családfakutatást (interjú)

Mi az a családfakutatás, mi értelme van, és hogyan lehet belevágni? Mi szükséges hozzá és milyen gyorsan hoz eredményt? A családfakutatást kívánja népszerűsíteni Vincze Dániel, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom borsod megyei tagja, akivel a témáról beszélgetett a Deres.TV.

„Hasznos szolgálatot tesz a hazának, ki családja múltját feltárja. Hiszen egy-egy család múltja a haza történelmének egy-egy lapja.” (Széchenyi István)

 - Milyen indíttatásra kezdtél bele a családfakutatásba és milyen eredményeket hozott a kutatás eddig?

 - Mindig is érdekelt a múlt, hogy kik lehettek az őseim, hogy mely családok és települések népeinek vére csörgedez az ereimben és kik lehetnek a mára elfeledett, távoli rokonaim. A mai világban szinte mindenki gyökértelenül él, nem tudjuk, hogy kik is voltak az őseink, kikre kellene emlékezünk. Ez is a nemzeti büszkeségünk alapja lehetne: ha ismernénk a felmenőinket, és hogy ők hogyan éltek, mennyi mindent tettek a hazájukért, családjukért, akkor az minket is ösztönözhet és kötelességtudattal ruházhat fel.

Az érdeklődés egy vármegyés bajtársam felvetésére vált cselekedetté. Körülbelül három éve kezdtem el kutatni és a befektetett munka eredményeket is hozott. Egyes ágakon már az 1700-as évek közepénél járok, s kirajzolódni látszik azon települések térképe is, ahol felmenőim éltek.

 - Hogy kell nekifogni egy ilyen kutatásnak és milyen gyorsan hozhat eredményt a munka?

 - Én két részre szoktam osztani a kutatást. Az első az emlékezeti családfa, a második pedig az írott anyagok áttekintése. Az ún. emlékezeti családfa azok emlékezetére épül, akik ismerték a felmenőinket. Ha még élnek a nagyszüleink, akkor ők még biztos emlékeznek az ő nagyszüleik nevére (akik nekünk ükszüleink) és egy-kettőre az 1800-as évek közepén találhatjuk magunkat. Ezen rész felderítésében segíthetnek távoli rokonok, szomszédok, nagyszüleink barátai vagy bárki, aki régről ismeri a családunkat.

Az írott anyagok áttekintése magában foglalja a családban még megtalálható születési-, házassági- és halotti anyakönyvi kivonatok, illetve a levéltári vagy egyházi anyagok megtekintését.

Ha valaki csak az egyenes ágat kutatja, tehát a testvéreket és oldalági rokonokat nem keresi, akkor egy vagy néhány nap alatt is látványos eredményeket érhet el, ami időben 100-200 évet is jelenthet. Ez természetesen több mindentől függ: az emlékezeti családfa mennyire pontos és mennyire segít elindulni, faluban éltek az ősök vagy városban, gyakoriak-e a szóban forgó családnevek vagy ritkák stb.

Az 1800-as évek elejéig viszonylag egyszerű a dolog, aztán az időben visszafelé haladva az írás egyre cirádásabb, átvált latinra és egyre nehezebben olvasható, pontatlanabb, de ez nem szabad, hogy kedvünket szegje, mert egy-egy ilyen körülmények között szerzett adat még nagyobb élmény és még kedvesebb lehet, mint a könnyen kapott.

Tehát sok tényező befolyásolja a kutatást, de mindenképpen érdemes belekezdeni, mert minden család története egyedi és emberről emberre rajzolódik ki előttünk, mely akár egyes tulajdonságaink miértjére is választ adhat.

 - Más szemszögből is lehet kutatni, vagy csupán neveket fogunk találni?

 - Sokfelé el lehet indulni. Már a faállítás során is elénk fog tárulni őseink foglalkozása, társadalmi helyzete. Míg én a fa kiterjedésére fókuszáltam, már említett bajtársam inkább elei jellemrajzára vonatkozó adatokat próbált meg szerezni helyi újságokból, katonai kiadványokból, ismerősök elbeszéléseiből. Nagymamájánál megtalálta dédnagyapja bajonettjét és egy kitüntetését. Utánajárt, hogy nagyapja és dédnagyapja milyen további kitüntetéseket szerzett a két háború alatt, s beszerezte azokat, valamint egy hadinaplót attól az egységtől, melyben dédnagyapja is szolgált, így szinte napra lebontva nyomon tudja követni, merre járt, s mit csinált a nagyapja apja.

Én az őseimről készült fényképek után próbáltam kutatni oly módon, hogy megnéztem, kik a rokonaim a faluban olyan közös őssel, akikről már lehetett fénykép. Eddig apai dédszüleimről sikerült egy képet szereznem egy falubeli nénitől (akiről eddig nem is tudtam, hogy rokonom), illetve szintén ezekről a dédszüleimről és egyik üknagyanyámról kaptam képeket ángyomtól (nagyapám sógornőjétől). Még vannak meg nem keresett rokonok, de ha csak ennyit sikerült találnom, már megérte. Továbbá egyik dédnagyapámról is sikerült katonai adatokat lekérnem rangjára vonatkozólag a Hadtörténeti Múzeumtól, valamint, hogy hol és meddig volt hadifogságban.

Olyan irányban is el lehet indulni a kutatással, hogy például a feleségem üknagyapja könyveket fordított és írt, illetve illusztrált az 1900-as évek elején és ezekből többet is beszereztünk antikváriumokból, illetve egy festményét is most találtuk meg Németországban. Még egy nyomvonal: a felderített nevek alapján több ősöm elfeledett sírját is megtaláltam a temetőben.

 - Honnan kaphatunk segítséget, ha véletlenül elakadunk vagy épp elindulni sem sikerül?

 - Több internetes oldal is foglalkozik a kutatók összehozásával. A Facebookon én is létrehoztam egy Segítség a családfakutatáshoz nevű oldalt, ahol megpróbálok segíteni azoknak, akiket érdekel a családfakutatás, de valami probléma akasztotta meg őket vagy nem tudják, miként fogjanak neki a kutatásnak. Egyébként én is csupán a józan paraszti ész alapján próbálom áthidalni az elém gördülő buktatókat.

 - Van valami egyéb, amivel esetleg tovább lehetne csigázni a kutatni vágyók kedvét?

 - Egy kis kedvcsináló matematikával tudnék még szolgálni, az alábbi formában. Családfakészítés során az egymást követő generációk lélekszáma mindig a 2-es szám adott generációra vonatoztatott hatványa, amennyiben szüleinket vesszük 1. generációként.

Így tehát a 2. generáció (nagyszülők), 2 a négyzeten = 4 fő.
Az 5. generáció (szépszülők), 2 az ötödiken = 32 fő.
Felmenőink száma csak a 10. generációt tekintve már 1024 fő.

Amennyiben sikerülne valakinek 20 generációig megcsinálnia a családfáját, mely - hacsak az illető nem rendelkezik nemesi vénával - szinte lehetetlen (hiszen 25 évre datálva egy generációt az már az 1500-as évek elejére tehető és Magyarországon az 1600 években kezdődött az általános anyakönyvezés), az adott generációban már 1.048.576 ősünk neve tárulna szemünk elé. Plusz természetesen azé a 1.048.574-é is, aki a többi generációt alkotja. Lehetetlen persze nem létezik, minden elszántság és szerencse kérdése, úgyhogy kutatásra fel!

További képek a családfakutatás eredményieről az interjút készítő Deres.TV oldalán található.

alfahir.hu